Az akkumulátorok újrafeldolgozásához a szakemberek mostanáig többnyire egy pirometallurgiai eljárást alkalmaztak, melynek keretében az elemek nagyolvasztókba (kohókba) kerülnek. A VW megoldása ezzel szemben, legalábbis első lépésben mechanikus módszerre támaszkodik.

Utóbbi esetben a recikláló ciklusba érkezett elemet kiszárítják és szétszerelik. Többek között az alumíniumtok, a rézkábel és a műanyag már ebben a fázisban visszajut a termelési ciklusba. Ezt követően az akkumulátorrekeszeket szétzúzzák. A roncsolás közben a ripityára tört elemek a belőlük előszivárgó, folyékony elektrolittal összekeveredve egyfajta nedves masszává alakulnak.

Miután ezt a pépet kiszárítják, számos szitán keresztülvezetik, és így a granulátum egyre finomabb szemcséjűvé válik. Az eredmény egy csupán „fekete porként” emlegetett őrlemény lesz, amely egyebek mellett értékes grafitot, lítiumot, mangánt, kobaltot és nikkelt tartalmaz. A VW egyik vegyipari partnervállalata ezt a port egy hidrometallurgiai eljárással szétválogatja az egyedi összetevőire, amelyek aztán vadonatúj akkumulátorok katódjainak nyersanyagai lehetnek.

A Volkswagen arra számít, hogy saját elektromos járműveinek akkumulátoraiból nagy mennyiséget még egy jó ideig nem fog visszaszerezni, és így a salzgitteri üzemben egyelőre csak egy kísérleti programot fog elindítani, amelynek során évente 3600 akkumulátorrendszert reciklálására kerülhet majd sor.