Az elemzés szerint a 2010-es évek meghatározóak a zűrzavaros helyzet szempontjából. Akkoriban Németországnak voltak erőforrásai, ideje és stabil politikai vezetése – hangsúlyozta a kutató. „De úgy döntött, hogy csak múlatja az időt, ahelyett, hogy felkészülne a jövőbeli megrázkódtatásokra." 

A tanulmány készítői Németország politikai és gazdasági válsága négy fő okát azonosították: 

• Egyrészt a beruházások hiánya lelassította a növekedést és növelte az egyenlőtlenségeket.
• Emellett a migráció megoldatlan és ellentmondásos problémát jelent Németországban. Egyrészt a bevándorlás kulcsfontosságú kérdéssé vált a gazdasági növekedés szempontjából az elöregedő társadalomban, „másrészt a politikai konfliktusok központi forrásává fejlődött.”
• Ráadásul Németország az elmúlt években túlságosan függővé vált más országoktól – például az energiaellátás tekintetében Oroszországtól.
• Végül a közelmúlt gazdasági stagnálása tovább gyengítette a politikai konszenzust és a társadalmi kohéziót.

Tavaly csökkent, az idén alig bővül a gazdaság teljesítménye

A Szövetségi Statisztikai Hivatal által január végén nyilvánosságra hozott előzetes adatok szerint Németországban a bruttó hazai termék (GDP) mennyisége 2024 utolsó három hónapjában – az ár-, a szezonális és a naptári hatásoktól megtisztítva - 0,2 százalékkal elmaradt az előző negyedévitől. Miközben a magán- és a kormányzati fogyasztás emelkedett, az export mennyisége jóval elmaradt az előző negyedévitől.

Mindent egybevetve a német gazdaság teljesítménye a konjunkturális, de főként strukturális kihívások által terhelt múlt esztendőben nem bővült, hanem csökkent. A negyedik negyedévi visszaesés megerősítette a hivatal január közepén nyilvánosságra hozott első becslését, mely szerint az ár- és naptárhatással kiigazított GDP – az egy évvel korábbi 0,3 százalékos csökkenés után - 2024-ben újabb 0,2 százalékkal tovább mérséklődött. Már pedig arra, hogy két egymást követő évben csökken a német GDP, utoljára 2002-ben és 2003-ban volt példa.

Ezek szerint 2024-ben a gazdasági teljesítmény változása tekintetében Németország egyértelműen teret veszített mind az Egyesült Államokkal, mind az Európai Unióval, s azon belül az euró-övezettel szemben. Az Egyesült Államokban a bruttó hazai termék mennyisége a múlt évben 2,8, az Európai Unió 27 tagországában 0,8, ezen belül az euró-övezet országaiban 0,7 százalékkal bővült. (Úgy, hogy ebben már a német gazdasági teljesítmény visszaesése is benne van, azaz az „EU-27”-ek gazdasági teljesítményének közel negyedét, míg az euró-övezet gazdasági teljesítményének csaknem 30 százalékát előállító Németországot nem számítva mind az Európai Unió, mind az euró-övezet vonatkozásában erőteljesebb volt a növekedés mértéke.) 

Tágabb visszatekintésben – a szövetségi kormány mellett működő független szakértői tanács, (népszerű nevén az „öt bölcs”) számítása szerint Németországban a bruttó hazai termék (GDP) mennyisége az elmúlt öt évben mindössze 0,1 százalékkal nőtt, miközben „az Egyesült Államokban több mint 12, az euróövezetben pedig jó 4 százalékkal haladta meg a koronavírus-járvány előtti szintet”.  

A Szövetségi Pénzügyminisztérium (BMF) január végén nyilvánosságra hozott adatai szerint a szövetségi költségvetés 2024. évi kiadásai – 465,7 milliárd euró – 1,9, míg a bevételei – 440,6 milliárd euró – 12,3 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit; így a kiadási többlet a 2023. évi 64,9 milliárd euróról 25,1 milliárd euróra mérséklődött. 

Kormányzati önkritika a gazdaságpolitikában elkövetett hibákról

Január utolsó napjaiban - a sokéves hagyományt folytatva – Robert Habeck zöldpárti alkancellár, gazdasági és klímavédelmi miniszter ismertette a berlini szövetségi kormány éves gazdasági jelentését, (amely teljes egészében hozzáférhető a gazdasági tárca www.bmwk.bund.de honlapján). Az ott megfogalmazott megállapításokat különleges megvilágításba helyezi az a tény, hogy a február 23-ára előrehozott országos választások után megalakuló új szövetségi kormány kinevezésével befejeződik az Olaf Scholz (SPD) vezette, a múlt év őszén, az FDP távozása után kétpártira apadt kabinet tevékenysége.    

Habeck az éves gazdasági jelentés nyilvános bemutatásakor elismerte, hogy a német gazdaság a tartósan elhúzódó stagnáció időszakát éli. A leköszönő kormányzat a múlt évi 0,2 százalékos visszaesés után – a bruttó hazai termék idei várható alakulására vonatkozó előrejelzését az ősszel prognosztizált 1,1 százalékról 0,3 százalékra, míg a 2026-ra vonatkozó előrejelzését 1,6 százalékról 1,1 százalékra mérsékelte. 

A gazdasági tevékenység fékező tényezői között Habeck a múlt év őszén elfogadott és a kormányzat szándékai szerint fél százalékos pótlólagos növekedést biztosító gazdaságélénkítő program elmaradását, az előre hozott választásokból adódó belpolitikai bizonytalanságnak a beruházások és a fogyasztás alakulására gyakorolt negatív hatását, valamint a geopolitikai feltételek változását, s azon belül a Donald Trump által kilátásba helyezett vámoknak a piacok alakulására gyakorolt hatását emelte ki. (Megjegyezve, hogy ez utóbbit, azaz a vámoknak a bruttó hazai termék változására gyakorolt hatását érthető módon még nem tudták beépíteni a német gazdasági idei teljesítményével kapcsolatos előrejelzésbe.) Mindeközben az európai belső piac továbbra is a német gazdasági növekedés tartósan stabilizáló tényezője. 

Az Egyesült Államok régi-új elnökének január 20-án megkezdett második hivatali ideje nagyfokú bizonytalanságot jelent a német gazdaság számára. Ha Trump az előzetes bejelentésének megfelelően akár 20 százalékos vámokat vet ki az Európából érkező importra, az különösen keményen sújtja majd az erősen exportorientált német gazdaságot. A Német Szakszervezeti Szövetség (DGB) Hans Böckler alapítványának IMK makrogazdasági és konjunktúrakutató intézete szerint Németországban 300 ezer munkahely szűnhet meg, ha Trump beváltja a fenyegetését, s nyilvánvaló, hogy az érintett országok részéről ellenintézkedéseket fog kiváltani. 

Jörg Kukies (SPD) szövetségi pénzügyminiszter egy február elején az Augsburger Allgemeine című lapnak adott interjúban egy, az Egyesült Államokkal kötendő új szabadkereskedelmi megállapodás mellett foglalt állást. „Nyíltan kellene beszélnünk az Egyesült Államokkal egy szabadkereskedelmi megállapodásról” - javasolt Kukies, aki az Egyesült Államokból származó olaj- és gázimportban lehetőséget lát arra, hogy úgymond Donald Trumppal a kapcsolatokat jó alapokra helyezzék. „Az új amerikai elnök nagy érdeklődést mutat az iránt, hogy több energiát exportáljon Európába” - mondta Scholz kancellár bizalmasa, megjegyezve, hogy Németország továbbra is energiaimportőr marad, s aki szerint az Egyesült Államok felé történő nyitás részeként hidrogén behozatala is szóba kerülhet. 

A kormányjelentés bemutatásakor Habeck elismerte, hogy az a gazdasági teljesítmény stagnálásához vezető gazdaságpolitika, melyet a mindenkori szövetségi kormány az elmúlt másfél évtizedben követett, a jövőben nem folytatható. Az oktatás alapvetően a tartományok felelőssége, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy az elmúlt időszakban 13 százalékra emelkedett azon 18 és 24 év közötti fiatalok aránya, akik képzettség nélkül hagyják el az iskolát.  Ez semmiképp sem indokolható a külföldiek magas arányával, mert a tanulmányok be nem fejezése a Németországban születettek körében is jelentős probléma. 

Habeck a negatív tényezők sorában említette azt a nemzetközi gazdasági szervezetekkel – IMF, OECD, Európai Bizottság - egyetértésben tett megállapítást, mely szerint – más országokkal ellentétben – a koronavírus-járvány utáni német fiskális politika nem kölcsönzött kellő növekedési impulzusokat a gazdaság számára, hanem egyenesen fékezte azt. Egy, a sajtótájékoztatón bemutatott grafikon szerint Németországban a beruházásoknak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya 1991 óta rendszeresen elmarad mind az Egyesült Államok, mind az Európai Unió mutatójától, már pedig a beruházásoknak a költségvetés eladósodásának megakadályozását szolgáló elhanyagolása („Deutschland ist systematisch unterinvestiert”) részint az infrastruktúra-fejlesztés, részint pedig az innovációt és a digitalizáció fejlesztését szolgáló beruházások elmaradásához vezetett. A leköszönő kormány ugyanakkor jelentős eredményeket ért el a megújuló energiák termelésének fejlesztésében, többek között a szélerőművi kapacitások folyamatos bővítése révén. 

„A német gazdaság 2025 elején nehéz kiinduló helyzetben van”, mondta a miniszter. „Az elmúlt évek globális válságai különösen keményen sújtották iparunkat és exportorientált gazdaságunkat. Az energiaválságot - amelyet Putyin agresszív háborúja váltott ki - sikerült elhárítani és az inflációt visszaszorítani. A reálbérek is érezhetően emelkedtek és az embereknek ismét több pénz van a pénztárcájukban. Ugyanakkor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Németország alapvető strukturális problémákkal küzd: munkaerő- és szakmunkáshiánnyal, túlzott bürokráciával és a magán- és az állami beruházások alacsony szintjével. Erre emlékeztetnek a szó legszorosabb értelmében omladozó hidak.

Az új amerikai kormány gazdaság- és kereskedelempolitikájával kapcsolatos nagyfokú bizonytalanság, valamint Németországban a közelgő országos választások miatt a jövőbeli gazdaság- és pénzügypolitikai irányvonallal kapcsolatos bizonytalanság visszafogja a beruházási és fogyasztói kedvet. Sajnos a szövetségi kormány által kidolgozott növekedési kezdeményezések nagy részét már nem lehetett megvalósítani. Ez az egyik oka annak, hogy az ez évre vonatkozó növekedési előrejelzésünket nagy mértékben lefelé módosítottuk. Hazánknak továbbra is nagy erősségei vannak, mint például a sokszínű vállalati környezet, az innovációs erő, a start-up vállalkozások és a kereskedelemre való nyitottság. … Ez jó kiindulópont egy új növekedési dinamika kialakításához. A szakképzett munkaerőhiány hiánya ellenére a munkanélküliek foglalkoztatási kilátásai továbbra is nehezek.”

 Január közepére a munkanélküliek száma a decemberihez képest 186 ezer fővel, 2.993 ezerre, az elmúlt csaknem egy évtized legmagasabb szintjére, a munkanélküliségi ráta pedig 0,4 százalékponttal, 6,4 százalékra emelkedett. A szövetségi kormány azzal számol, hogy a munkanélküliségi ráta idei éves átlaga el fogja érni a 6,3 százalékot. 

Az infláció mértéke a 2024 decemberi 2,6 százalékról idén januárra 2,3 százalékra, ezen belül az élelmiszerek és energiahordozók nélkül számított ún. maginfláció 3,3-ról 2,9 százalékra mérséklődött. Figyelemre méltó, hogy az inflációszámítás nagyjából felét kitevő áruk áremelkedése 1 százalék alatt maradt, az élelmiszereké pedig 2,0 százalékról 0,8 százalékra mérséklődött, miközben a másik mintegy 50 százalék erejéig figyelembe vett szolgáltatások árszínvonala minimum negyedik hónapja a 4,0 százalékos szinten stabilizálódott. A szövetségi kormány 2025 egészére vonatkozóan a múlt évivel megegyező mértékű, 2,2 százalékos inflációt feltételez. 

A német kormányzati gazdaságpolitika feladatait Habeck gazdasági és klímavédelmi miniszter az alábbi négy pontban összegezte: 

• „Először is elengedhetetlenek a beruházási tevékenységet erősítő célzott ösztönzők és az állami beruházások nagyobb mozgástere. Ellenkező esetben Németország megbénítja magát.
• Másodszor: teljes mértékben ki kell aknázni a szakképzett munkaerőben és a munkaerőben rejlő lehetőségeket - mind belföldön, mind a bevándorlás révén. Már csak gazdasági szempontból sem fogadhatjuk el, hogy minden ötödik 20 és 35 év közötti embernek nincs szakképzettsége. Erőteljesen támogatni kell az oktatásba való beruházást, a hosszabb munkavégzésre való ösztönzést és a jobb gyermekgondozási lehetőségeket.
• Harmadszor: következetesen csökkenteni kell a bürokráciát, és jelentősen fel kell gyorsítani az eljárásokat. Az energetikai átállással és az LNG-terminálokkal megmutattuk, hogy ez megvalósítható. Erre a gyorsaságra máshol is szükség van.
• Negyedszer: Európának egységesen kell fellépnie a geoökonómiai kihívásokkal szemben, és ki kell használnia a belső piac erejét. Az európai egységes piac a gerincünk. Ezért mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy a német gazdaságnak és a német vállalatoknak rengeteg pénzébe kerülne a belső határok tartós lezárása”.

Veronika Grimm, a független szakértői testület tagja egy a Bild Zeitungban megjelent interjú szerint a 2025-ben munkahelyek szűnését várja, különösen a feldolgozóiparban; a kialakult helyzetért jórészt a „közlekedésilámpa-koalíciót” téve felelőssé. „Azok a hagyományos iparágak, melyekben Németország világelsőnek számított, nyomás alá kerültek. Nem mindenki tudja majd megtartani jelenlegi munkahelyét”, mondta a szakértő, aki ezzel együtt nem számít a munkanélküliség „drasztikus növekedésére”. Az állást keresők számának növekedése ellenére a szakképzett munkaerő iránti kereslet továbbra is megmarad. 

A professzor asszony a 2025. évi visszafogott növekedési várakozásokra való tekintettel kormányzati programot sürgetett a németországi beruházások fellendítésére. A gyárbezárásokat új létesítményekkel kellene ellensúlyozni, a szerkezetváltást pedig államilag koordinált képzési programokkal kellene aktívan támogatni.

A pártok választási programjaiban a gazdaságpolitika fontos szerepet játszik, ugyanakkor az általuk javasolt intézkedések – természetesen – jelentős eltérést mutatnak. Míg a CDU/CSU és az FDP elsősorban az adókedvezményeket és a bürokrácia csökkentését támogatja, addig az SPD és a Zöldek pártja a beruházások ösztönzésére és a részben leromlott infrastruktúra felújítására irányuló, hitelből finanszírozott „Németország Alapot” javasol. Mindeközben a baloldaltól a szélsőjobboldali AfD-ig minden párt az energiaköltségek csökkentését ígéri.

Ifo: az aktuális üzleti helyzet megítélése javult, a közeljövő kilátásai tovább romlottak

A müncheni Ifo gazdaságkutató intézet által mintegy 9 ezer vállalat megkérdezése alapján az üzleti légkör alakulására számított jelzőszám („Ifo-index”) a szakértők némi meglepetésére 2025 januárban kis mértékben javult, a több éves visszatekintésben mélypontnak számító decemberi 84,7 pontról 85,1 pontra emelkedett. A szerény, de végre pozitív irányú változás – úgy, ahogy az már a múlt év utolsó hónapjában is megfigyelhető volt – az aktuális üzleti helyzet korábbinál egy ponttal kedvezőbb megítéléséből adódik, miközben a közeljövőre vonatkozó üzleti várakozások megítélése 2024 októbere óta folyamatosan romlik, s ez a romlás idén januárban is folytatódott. „A német gazdaságot összességében továbbra is pesszimizmus jellemzi” – kommentálta a felmérés eredményeit Clemens Fuest, az ifo elnöke.   

„Németország legfontosabb, az üzleti légkör alakulására vonatkozó mutatójának enyhe emelkedése még nem utal a gazdaság közeli fellendülésére. Ehelyett a gazdaság továbbra is stagnálásban ragadt, és rövid távon több a lefelé, mint a felfelé mutató kockázat” - mondta Carsten Brzeski, az ING vezető közgazdásza. „Az Ifo-konjunktúraindex enyhe emelkedése csak egy kis lélegzetvétel - a kilátások továbbra is borúsak” – figyelmeztetett Christoph Swonke, a DZ Bank elemzője.

A főbb gazdasági ágazatok közül a feldolgozóipar üzleti légkörének változása megegyezik az általános helyzetképpel. A felmérésben részt vevő vállalatok az akutális üzleti helyzetet a korábbinál kedvezőbben értékelték, a közeljövőre vonatkozó szkepticizmus azonban a beérkező új megrendelések csökkenése miatt tovább romlott. A kapacitás-kihasználtság változatlanul 76,5 százalék, azaz jóval elmarad a 83,4 százalékos hosszú távú átlagtól. 

A szolgáltatási szektorban az üzleti légkörre vonatkozó jelzőszám figyelemre méltóan javult. A vállalatok érezhetően elégedettebbek a jelenlegi üzletmenetükkel, a várakozásaik is felderültek, de továbbra is szkepticizmus jellemzi őket. A kereskedelmi vállalatok körében az üzleti légkör a decemberihez képest nem változott. Aktuális helyzetük megítélése javult, a várakozások megítélése azonban – különösen a kiskereskedelmi vállalatok körében - némileg romlott. Az építőiparban összességében ismét romlott az üzleti légkör megítélése, ami az aktuális helyzet jobb, míg a várakozások kedvezőtlenebb megítéléséből adódik. 

A közelgő országos választások és az AfD ottani választási esélyei szempontjából aligha mellékes a keletnémet gazdaság szereplői aktuális helyzetmegítélésének és üzleti várakozásainak górcső alá vétele. Az ifo által a keleti tartományok üzleti légkörére vonatkozó jelzőszám a múlt év tavasza óta folyamatosan mérséklődik: 

• a májusi 92,5 pontról decemberben 86,9 csökkent, januárban pedig 85,5 pontra tovább romlott; ezen belül
• az aktuális üzleti helyzet megítélése a múlt év májusi 93,2 pontról decemberre 87,5 pontra mérséklődött, s ez januárban sem változott, míg
• az üzleti várakozások megítélése a májusi 91,8 pontról decemberre 86,4 pontra mérséklődött, januárra pedig 83,6 pontra zuhant.

Maradva az ifo januári felmérésénél – a müncheni intézet által az exportőrök várakozásaira számított össz-német mutató a decemberi -6,1 pontról januárban -7,3 pontra romlott. „A németországi ipari vállalatok csökkenő exportra számítanak. Az évkezdet az exportiparban kijózanító volt” - mondta Klaus Wohlrabe, az ifo kutatásvezetője. „A külföldön tapasztalható pozitív lendület eddig nem volt jelentős hatással a hazai exportőrökre.”

„Az új Trump-adminisztráció potenciális vámfenyegetései rontják a hangulatot” - tette hozzá a kutatásvezető. „Az ágazatok többsége a külföldi eladások csökkenésére számít. Különösen borúsan néznek ki a dolgok az autóipar számára. A fémipar várakozásai több mint egy éve szintén negatívak. 

A vegyiparban, valamint az üveg- és kerámiagyártásban tevékenykedő vállalatok stabil üzletmenetre számítanak. Az italgyártók és az elektromos berendezések gyártói ugyanakkor a külföldi üzlet növekedésére számítanak.”

A nagy gazdasági szervezetek gyors gazdaságpolitikai fordulatot követelnek   

Peter Leibinger, a Német Ipari Szövetség (BDI) az év elején hivatalba lépett új elnöke egy nappal a szövetségi kormány gazdasági jelentésének nyilvánosságra hozatala előtt úgy fogalmazott, hogy „a német ipar megrekedt a válságban,” s hogy „a hangulat siralmas”.  

A BDI arra számít, hogy a német gazdasági teljesítménye az idén nem nő, hanem 0,1 százalékkal tovább csökken, miközben a világgazdaság teljesítménye 3,2 százalékkal fog növekedni. Ráadásul – mint Tanja Gönner, a szövetség főtitkára fogalmazott - az uniós importra kivetett amerikai vámok esetén a német gazdaság akár közel 0,5 százalékkal is zsugorodhat.

Leibinger az egyre növekvő bürokráciát, a magas energiaárakat és a szakképzett munkaerő hiányát nevezte meg a legnagyobb problémaként. A német vállalatok versenyképessége veszélyben van. A problémák nagyok, de nem megoldhatatlanok. A BDI elnöke felszólította a február 23-i országos választások után hivatalba lépő, (ma még természetesen ismeretlen összetételű) új kormányt, hogy változtasson irányt a telephelyi feltételek javítása érdekében. A vállalatoknak azonnali pozitív jelzésekre és egy „határozott menetrendre” van szükségük tevékenységük élénkebbé válása érdekében.

A jelenlegi gazdasági válság politikai kezelését már jó ideje bírálják; a német gazdaságot strukturális válságban, magát Németországot pedig, mint gazdasági telephelyet pedig egyre nagyobb nyomás alatt látják. Ezért a négy vezető német gazdasági szervezet elnöke, Reiner Dulger (BDA), Peter Leibinger (BDI), Peter Adrian (DIHK) és Jörg Dittrich (ZDH) egy, a szintén január utolsó hetében nyilvánosságra hozott közös nyilatkozatban gyors gazdaságpolitikai fordulatot sürgetett.

„Donald Trump az Egyesült Államok elnökévé választása fordulópontot jelent. Az Európai Uniónak újra kell pozícionálnia magát - biztonság-, kereskedelem- és gazdaságpolitikai szempontból egyaránt. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az Európai Unió versenyképességét kiemelt prioritássá tette, hangsúlyozva a világ más régióival való szorosabb együttműködés fontosságát. ... Most a konkrét megvalósításnak kell következnie”, olvasható a nyilatkozat bevezetőjében.

Amely szerint „Németország egy mély gazdasági és strukturális gyengeség idején szembesül ezzel az új helyzettel. A német gazdaság két éve recesszióban van. A 2025-re vonatkozó kilátások borúsak. Németország, mint üzleti telephely vonzereje csökkent, a tőke kiáramlik. A németországi vállalatok egyre rosszabb versenyfeltételekkel küzdenek. Öt perccel tizenkettő előtt vagyunk. Itt az ideje cselekedni.

A nagy német gazdasági szervezetek évek óta rámutatnak a németországi vállalkozói tevékenység folyamatosan romló keretfeltételeire. … Számos javaslatot tettünk a politikusoknak Németország vállalkozói alapjának megerősítésére. Kevés történt. Néhány esetben a leköszönő német kormány passzív szerepet játszott, rosszul ítélte meg a vállalatok helyzetét, máskor viszont túlságosan optimista volt a <zöld gazdasági csodára> vonatkozó előrejelzéseiben. A központi reformokat a politikusok az évek során többször elhalasztották. Ennek következtében a változtatásra irányuló nyomás olyannyira megnőtt, hogy most már a változtatás szükségességével kapcsolatos vészhelyzetéről beszélhetünk. Ennek jele a nagyfokú bizonytalanság és a vállalatok körében tapasztalható növekvő bizalomvesztés.

Németország megbízható partner akar és az is kell, hogy maradjon a geopolitikailag feszült időkben. … A széndioxid-mentesítés és a digitalizáció révén a németországi vállalatok mélyreható átalakulás közepén vannak. A demográfiai változások miatt egyre nagyobb nyomás nehezedik társadalombiztosítási rendszereink finanszírozására. Az erős gazdaság kulcsfontosságú válasz mindezekre a kihívásokra.

Németországot, mint üzleti telephelyet nem segíti rövid távú válság-kezelés. Alapvető strukturális változásokra van szükség a gazdaság- és szociál-politikában. … meg kell szabadulnia a túlzott bürokráciától és csökkentenie kell a bürokraták számát. Csökkenteni kell a vállalatok adó- és illetékterheit. Versenyképes árakra és tervezési biztonságra van szükségünk az energia terén. És gyorsabbá kell válnunk a szakképzett munkaerő hiánya elleni küzdelemben. 

A német gazdaság versenyképességének megerősítése a következő német kormány napirendjének élére kell, hogy kerüljön. Nem veszíthetünk több időt. A BDA, a BDI, a DIHK és a ZDH kiáll Németország, mint gazdasági telephely mellett. A vállalatok azonban csak akkor tudnak … befektetni, munkahelyeket és tanulószerződéses gyakorlati helyeket teremteni, ha adottak a megfelelő keretfeltételek”, olvasható a nagy gazdasági szervezetek nyilatkozatában.  

A gépipari vállalatok és a járműipari beszállítók létszámleépítést terveznek, a villamosiparban is csökken a termelés

A gyengülő gazdaság már hónapok óta gondot okoz a mintegy 1 millió főt foglalkoztató német gép- és berendezésgyártásnak. Az olyan kulcs-fontosságú értékesítési piacokon, mint Kína és az Egyesült Államok, gyönge a kereslet, a kereskedelmi konfliktusok pedig eszkalálódhatnak és súlyosbíthatják a helyzetet. A Német Gép- és Berendezésgyártók Szövetsége (VDMA) aktualizált előrejelzése szerint az ágazat termelése a múlt évi visszaesés után az idén újabb 2 százalékkal mérséklődik. 

A rendelésállomány kedvezőtlen alakulása az idén is sok fejtörést okoz majd számos németországi gépipari vállalat vezetőjének. Egy, a VDMA által készített felmérés január végén nyilvánosságra hozott eredményei szerint az abban részt vevő 1021 tagvállalat egyharmada (34 százalék) „jelentős” vagy „nagyon jelentős” kockázatnak minősítette saját rendelési helyzetét a következő hat hónapra nézve. Ugyanezen felmérés szerint minden harmadik gép- és berendezésgyártó (35 százalék) „rossznak” vagy „nagyon rossznak” minősíti a maga aktuális üzleti helyzetét, míg minden ötödik vállalat (22 százalék) még mindig „jónak” vagy „nagyon jónak” nevezte azt. Mindent egybe vetve a szkepticizmus erősödik, melynek következtében sok vállalat visszafogja a beruházásokat, s egy negyedük úgy látja, hogy a következő hat hónapban létszámleépítésre kényszerül.

Ralph Wiechers, a VDMA vezető közgazdásza szerint leendő német kormánynak mihamarabb radikális reformintézkedéseket kell tennie. A VDMA konkrétan a nemzetközi szinten versenyképes társaságiadó-kulcsot, a bürokrácia és a szabályozás csökkentését és rugalmasabb munkaerőpiacot követel. „Németországban beruházási ösztönzőkre és alacsonyabb költségekre van szükség” – figyelmeztetett a vezető közgazdász. 

A német autóipari beszállítók mély válságát jól jellemzi, hogy a Bosch több mint 12, a Continental mintegy 12,2, a ZF pedig 14 ezer munkahely megszüntetését tervezi. A Handelsblatt értesülése szerint az iparág legfontosabb vállalatai és a szakszervezet szokatlan szövetségbe tömörülve követelnek támogatást a politikusoktól. A múlt év végén a Bosch, a Continental, a ZF, a Schaeffler és a Mahle vezetői – a fémipari dolgozók szakszervezete elnökének kezdeményezésére - az adott cégek üzemi tanácsai vezetőivel közös levelet fogalmaztak meg Olaf Scholz kancellár részére annak ellenére, hogy a munkaadók és a munkavállalók képviselői között – érthető módon – eltérőek a nézetek a létszámcsökkentési tervekkel kapcsolatban. 

Közben úgy tűnik, hogy folytatódik a német villamos- és digitális ipar visszaesése is. „A vállalkozóknak bizalomra van szükségük. A hangulat megfordítása az új szövetségi kormány legfontosabb feladata” – idézi a Handelsblatt Gunther Kegel, a Német Elektromos és Elektronikai Gyártók Szövetsége (ZVEI) elnökének figyelmeztetését. Aki arra számít, hogy az ágazat termelési volumene az idén 2 százalékkal tovább csökken; azaz bár folytatódik a visszaesés, de annak mértéke nem lesz olyan mély, mint egy évvel korábban volt. 

Sok vállalat még nem tette meg a szükséges lépéseket a létszámcsökkentés irányában, de „ez most, a 2025-re vonatkozó borús kilátások miatt minden bizonnyal megváltozik” - mondta a ZVEI elnöke. „Az iparág most pótolja azt, amit 2024-ben a változás reményében elhalasztottak.” Mindazonáltal remény van arra, hogy a létszámcsökkentést nyugdíjazásból és a természetes fluktuációból sikerül megoldani. 

Felmérés Németországról, mint innovációs telephelyről, avagy a kutatás és fejlesztés elvándorlása veszélyezteti a jövőbeli értékteremtést

A vállalatok rossz bizonyítványt állítanak ki Németországról, mint innovációs telephelyről: a nagy ipari vállalatok mintegy harmada már külföldre helyezett át a kutatási-fejlesztési tevékenységeket. „A kutatás-fejlesztés elvándorlása az üzleti telephely magját fenyegeti. Az innovációval együtt a németországi értékteremtés előfeltétele is elvész” - kommentálta Peter Leibinger, a szövetség elnöke a közelmúltban az allensbachi IfD közvéleménykutató intézet által a BDI megbízásából 274, legalább 250 főt foglalkoztató vállalat körében végzett felmérés január 21-én nyilvánosságra hozott és annak a www.bdi.eu honlapon részletesen rendelkezésre álló eredményeit. Az áttelepülés fő okai elsősorban a célországokban felmerülő költségek alacsonyabb szintjében (58 százalék), a kevesebb bürokráciában (47 százalék) és a külföldi telephelyek nagyobb innovációs nyitottságában (34 százalék) keresendők. Emellett a vállalatok csaknem kétharmada (64 százalék) meg van győződve arról, hogy a külföldi versenytársak könnyebben valósítják meg az új ötleteket és technológiákat. 

A felmérés tapasztalatai szerint ötből négy nagy ipari vállalat számára az innováció központi jelentőségű az alaptevékenységük szempontjából. „Az innováció a növekedés legfontosabb hajtóereje, munkahelyeket teremt és elősegíti a jólétet” - magyarázta Leibinger. „A vállalatok az elmúlt években folyamatosan növelték kutatási kiadásaikat. Németország alapvetően erős innovációs rendszerrel rendelkezik. Hiányzik azonban a megfelelő prioritások meghatározása, a jó koordináció és a gyors végrehajtás.

A vállalatok 57 százaléka szerint az ország kevésbé vagy egyáltalán nem alkalmas az innovációs tevékenységre. A válaszadók a szigorú jogi követelményeket (76 százalék) és a hosszú engedélyezési eljárásokat (62 százalék) nevezték meg a legnagyobb akadályként. Emellett sok vállalat szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy Németország gyorsan felzárkózhat-e versenytársaihoz - 60 százalékuk alacsonyra értékeli ennek esélyét. 

„A szabályozási őrület tönkreteszi az innovációs mentalitást Németországban. Az innováció ösztönzése helyett a vállalatok és az innovációt ösztönző kreatív elmék inkább védekeznek és kerülik a kockázatokat” – mondta Leibinger. A szövetségi és a tartományi kormányoknak sürgősen jobb versenyfeltételeket kell teremteniük, hogy a vállalatok az innovatív ötleteket új üzleti modellekké alakíthassák Németországban. 

A vállalatokat különösen aggasztja a kulcsfontosságú digitális technológiák, mint például a felhőrendszerek és a mesterséges intelligencia területén a nem európai, azaz kínai és egyesült államokbeli szolgáltatóktól való függés. „A kulcsfontosságú digitális technológiák nem válhatnak a fosszilis tüzelőanyagok és a kritikus nyersanyagok után a következő függőségi csapdává” - figyelmeztetett a BDI elnöke.  

A vállalatok kétharmada támogatja, hogy Európa biztosítson saját szakértelmet és építsen ki termelési kapacitásokat a kulcsfontosságú digitális technológiák terén. Ugyanakkor a nagy németországi ipari vállalatok alig kétharmada, ezen belül a különösen nagy ipari vállalatok jó háromnegyede jelenleg nem európai beszállítóktól származó kulcsfontosságú digitális technológiákra támaszkodik, főként azért, mert nincs európai alternatíva. A BDI elnöke ezért sürgeti, hogy Európa a kulcsfontosságú technológiák célzott támogatása és egy egységes digitális egységes piac révén erősítse meg stratégiai szuverenitását a globális versenyben.

A borÍtókép illusztráció, forrás: Adobe Stock