"Nem ideges, hosszú életű. Nincsenek hangulati változásai, mindig ugyanolyan kedves. Egy cseppet sem iszákos. Sutának hat, ahogyan megy, pedig ügyes. Ruhája nem szép, bár praktikus, szellemes. Nyáron strandkocsi, ősszel esernyő, télen nagykabát. A Kacsa lány. Jól látható a vonalvezetésén, de a természete is nőies: kitartó, simulékony, vágyik az udvarlásra, és imádja az ajándékokat" – e szavakkal jellemezték a világ egyik legismertebb autómodelljét, a Citroen "Kacsát", hivatalos nevén a Citroen 2CV-t.
A kocsi ötlete már a harmincas években megszületett André Citroen fejében, aki a Ford T- modell ötletéből kiindulva akart olcsó népautót meghonosítani Európában. A francia autógyáros 1935-ben meghalt, így álmának megvalósulását már nem érhette meg, mert az olcsó, megbízható, sokoldalú és strapabíró jármű sorozatgyártására csak a második világháború után kerülhetett sor. A kocsiban két földműves óránként 60 kilométeres sebességgel, földutakon is elszállíthatott néhány krumpliszsákot vagy egy boroshordót, de ha az autós este színházba akart menni, akkor sem kellett szégyenkeznie.
A "Kacsán" a szakújságírók nevettek, "szardíniásdoboznak", "guruló esernyőnek" csúfolták, a közönség azonban rajongott érte. Persze, a Citroen gyár is mindent megtett a sikerért: erőteljes reklámkampányt folytattak, s ők találták ki a "roadshow" ősét, a "Caravanne Citroent", ahol a vevő a Citroen összes típusával szórakoztató formában ismerkedhetett meg. Sokak meglepetésére 1981-ben a Szigorúan bizalmas James Bond-filmben Őfelsége 007-es ügynöke is "Kacsával" száguldott, s menekült meg egy izgalmas hegyi üldözés után.
Az óriási kereslet miatt az első években a használt kocsi volt a drágább, mert az újra évekig kellett várni. A kis fogyasztású Kacsa eladásai a hetvenes évek elején, az olajválság idején kaptak új lendületet. A legendás autó a nyolcvanas években azonban már formáját, sebességét és biztonságát tekintve is idejétmúltnak számított, gyártását 1990-ben állították le. A járműből több mint hatmillió példány készült, rajongói a mai napig rendszeresen tartanak találkozókat, ahol a "Kacsa-barátok" kicserélhetik tapasztalataikat és megcsodálhatják a kiállított példányokat.
