GyártásTrend: Miniszter úr nyitóbeszédében is utalt arra, hogy az innováció kiemelten fontos erőforrásunk. Hogyan látja, milyen szerepe lehet a Tudományos és Technológiai Minisztériumnak egy jól működő, sokszereplős innovációs ökoszisztéma kialakításában?

Tanács Zoltán: Meggyőződésem, hogy egy jó innovációs ökoszisztéma mindig sokszereplős, és megteremti azokat a platformokat, amelyeken valódi párbeszédek létre tudnak jönni a szereplők között. Az elmúlt időszak egyik nagy hibájának azt tartom, hogy viszonylag kevés érdemi párbeszéd folyt a valódi ipari partnerek és a kormányzat között. Néhány kiválasztott iparágban ugyan konkrét, célzott nagyberuházások történtek, az innováció azonban mégsem tudott felszabadulni, és nem vált a magyar gazdaság szerves részévé. Nagyon sok jó kutatónk van, mégis viszonylag kevés szabadalmat jegyeztettünk be, és kevés ötlet jut el addig a fázisig, hogy abból bejegyzett szabadalom – vagyis valóban hozzánk köthető, védett szellemi termék – szülessen.
Éppen ezért az elmúlt hetekben azon dolgoztunk, hogy az innovációs ökoszisztéma szinte minden lehetséges szereplőjével egyeztessünk: egyetemekkel, kormányzati szereplőkkel, más minisztériumokkal, a gazdaságfejlesztésért felelős tárcákkal, számos startup-szövetséggel és -vállalkozással, valamint a kutatóhálózat képviselőivel is. 

GyártásTrend: Az iparnak az elmúlt években elég sok nehézséggel kellett szembenéznie – a munkaerőpiacon, az energia terén és a logisztikában is. Ön szerint hogyan tud az innováció segíteni a vállalatoknak ezeken a nehézségeken túljutni?

Tanács Zoltán: A magyar gazdaságfejlesztés egyik fontos eleme lesz, hogy megpróbálunk a magasabb hozzáadott értékű termékek és szolgáltatások felé elmozdulni. Azáltal, hogy nagyobb figyelmet és nagyobb állami támogatást fordítunk az ilyen jellegű tevékenységekre, önmagában is jelentős hatása lesz a gazdaságra.
A munkaerőpiaci helyzet valóban nagyon nehéz kérdés, és nem lehet megfelelő utánpótlási biztonságot teremteni az innováció számára, ha nem helyezünk elég hangsúlyt az oktatásra. Azt látjuk, hogy az elmúlt években az alapvető közszolgáltatásokat – az oktatást, az egészségügyet, a szociális ellátást – hosszú ideig elhanyagolták. Úgy gondolom, az alapoktatástól kezdve, de felmenő rendszerben, a szakképzésen és a felnőttképzésen át egészen a felsőoktatásig nagyon nagy figyelmet kell fordítanunk arra, hogy az innovációra való motiváltság, hajlam, valamint az ehhez szükséges képességek – csoportmunka, nyelvtudás, kreativitás – sokkal jobban fejlődjenek, mint korábban. Ez jó táptalaja lesz az innovációnak. Az államnak pedig az a dolga, hogy a szabályozási és a támogatási oldalon segítse, hogy az innovációk utat találjanak a gazdaságba.

GyártásTrend: Ha ki kellene emelnie két-három olyan kulcsterületet vagy kulcstechnológiát, amellyel a minisztérium foglalkozik, melyek lennének azok?

Tanács Zoltán: Meghatározó trend az Európai Unióban és a világon máshol is a számítási kapacitások növelése, a mesterségesintelligencia-alkalmazások lehetőségeinek megteremtése és az ehhez kapcsolódó infrastruktúra fejlesztése. Ez biztosan komoly irány, és az RRF-programban is jelentős forrás áll majd rendelkezésre erre a célra.
A másik terület, amit kitörési pontnak tartok, a távközlés, az űripar és a műholdas kommunikáció, telekommunikáció. Ehhez kapcsolódóan rengeteg szolgáltatást tudunk fejleszteni: földi szolgáltatásokat, titkosítást, kibervédelmet – olyan dolgok is kapcsolódnak ehhez, amelyekről elsőre nem is gondolná az ember, mennyire fontosak lehetnek.
A harmadik nagy trend a robotika, a robotizáció, az önvezető technológiák fejlesztése. Ez nyilván meghatározó a Magyarországon domináns autóipar számára is, egyrészt a közúti alkalmazás, másrészt a gyári termelés szempontjából – a robotizáció azonban messze túl fog mutatni a logisztikai és gyártási területeken. A humanoid robotok várható megjelenésével és a következő 10–20 évben bekövetkező tömeges elterjedésükkel a mindennapok más területein is meg fognak jelenni: a turizmusban, a szolgáltatóiparban, akár az idősgondozásban, a szociális ellátásban is. Ha jól pozicionáljuk magunkat, ebben is nagy potenciált látok.

GyártásTrend: Köszöntőjében is elhangzott, hogy Magyarország túllépne az összeszerelő modellre épülő iparszerkezeten. Hogyan látja ezt megvalósíthatónak – elegendő önmagában az innovációs és képzési fókusz, vagy szükség van még másra is a sikerhez? 

Tanács Zoltán: Az állami támogatásokat, amelyek eddig jellemzően az elavult ipari szerkezeteket támogatták, úgy kell átalakítani, hogy egyrészt kötelező legyen a hatályban lévő jogszabályokat, például környezetvédelmi szabályokat maximálisan betartani – ez minden jelenlegi és jövőbeli gyár számára alapkövetelmény. Másrészt fontos, hogy olyan beruházásokat, fejlesztéseket hozzunk ide, amelyek nem csupán összeszerelésre irányulnak, hanem amelyeknek van értelmezhető hazai beszállítói lánc komponense, valamint hazai, magas hozzáadott értékű kutatás-fejlesztési és szervizkomponense is.
Ilyen példa a Bosch is, ahol most is vagyunk, ebben élenjáró: itt több ezer fejlesztőmérnök dolgozik, akik nemcsak Magyarországnak, hanem globálisan állítanak elő nagyon magas hozzáadott értékű szolgáltatásokat. 

GyártásTrend: És ezen a téren, mi a helyzet az újonnan létesült autógyárakkal, akkumulátorgyárakkal? 

Tanács Zoltán: Az utóbbi években betelepült akkumulátorgyárak vagy autógyárak más modellt képviselnek – nem venném egy kalap alá őket. Az autógyárak jellemzően Nyugat-Európából érkeztek, és a legtöbb nagy szereplő aktív együttműködést épített ki a helyi egyetemekkel, kifejezetten nagy hangsúlyt fektetve a beszállítói láncok fejlesztésére. Ezt teljesen más jellegű dolognak gondolom, mint egy kínai akkumulátorgyárat, amely sokszor inkább úgy működik, mint egy fekete doboz: külföldről hozza a technológiát, a munkásokat, a know-how-t – mindent –, és valójában nagyon kevés hozzáadott értéke van Magyarországon. Nem szeretném összemosni ezt a kétféle dolgot.

GyártásTrend: Ezeket a beruházásokat át lehet alakítani úgy, hogy magasabb hozzáadott értékű munkát is végezzenek itthon?

Tanács Zoltán: Át lehet, és át is kell alakítani. Egyrészt rá kell kényszeríteni mindegyiket, hogy betartsák a szabályozásokat – ez az egyik lába a dolognak. A másik pedig, hogy a meglévő megállapodásokat, partnerségeket úgy kell újratárgyalni, kibővíteni, hogy a magyar államnak legyen ilyen típusú elvárása: hogy ne csak a helyünket, a földünket és a vizünket adjuk, hanem magasabb hozzáadott értékű szolgáltatásokból is részt vegyünk. Kötelességünknek tartom, hogy az összes megállapodást, szerződést átnézzük, és lehetőség szerint újratárgyaljuk őket ebből a szempontból.

GyártásTrend: Ha már az elektromos autózás is szóba került, hogyan látja ennek a területnek a jövőjét? 

Tanács Zoltán: Az egész elektromosautó-technológiának és az akkumulátoriparnak van jövője – még ha most az autóipar egy visszaesési szakaszban is van, jól látszik, hogy az elektrifikáció folytatódik, tehát összességében ennek lesz piaca. A magyar állam szerintem kicsit korán vágott bele ekkora volumenben, de jó esélyét látom annak, hogy ez előbb-utóbb beérik. Ezt viszont csak akkor tudjuk jól kihasználni, ha a kapcsolódó, jelentős piaccal bíró szolgáltatásokat is köré építjük. Nagy potenciált látok például abban, hogy a használt akkumulátorok és alkatrészek feldolgozóiparát megteremtsük, kialakítsuk itthon – ez a láb egyelőre hiányzik, pedig ebből egy komoly, a környezetet is védő és nagyon hasznos iparágat lehetne fejleszteni.

A borítókép illusztráció, forrás: Adobe Stock