GyártásTrend: Ha jól tudom külföldön nőtt fel, miben határozta meg ez a világlátását?

Turcsányi-Szabó Márta: Gyermekkorom nagy részét Egyiptomban töltöttem, ott is kezdtem az egyetemet. Megismerkedhettem különböző kultúrákkal, nézetekkel és nézőpontokkal, amely befogadóbbá tett és felcsillantotta a különbözőségekben rejlő értékeket is. Több fajta oktatási modellt is megtapasztalhattam, mivel fiatal felnőttként Japánban is éltem pár évet, ahol tovább gyűjthettem a kulturális és oktatási tapasztalatokat, valamint kialakult bennem az élményalapú tanulás fontossága saját szülői szerepem révén az informális tanulással kapcsolatosan.

GyT: Milyen indíttatásból választotta ezt a pályát?

T-SZ.M.: Engem mindig érdekeltek az újdonságok, mert szeretem a kihívásokat. Az informatika újdonság volt, amikor én elkezdtem. A hatalmas számítógépek korában a mostanihoz képest csak kevesen tudták megérteni és működtetni a gépeket a bináris számrendszeren keresztül, és a nők elenyésző számban voltak jelen a szakmában. Programozó matematikusként (BSc) végeztem, és később a programtervező matematikus (MSc) szakot is elvégeztem.

GyT: Volt esetleg mentora?

T-SZ.M.: Senki sem mentorált, de néha a „pofon” is jó útmutató. Meg kell mutatni azt, hogy a nők igenis el tudják sajátítani ezt a szakmát, sőt jók is lehetnek benne. Szerettem volna megmutatni, hogy nem olyan bonyolult ez a szakma, és bárki megtanulhatja, ezért vezetett az utam a tanári pályára.

GyT: Mire a legbüszkébb?

T-SZ.M.: Sok mindent sikerült elérnem: habilitált egyetemi docens lettem, voltam hat évig dékánhelyettes az ELTE Informatikai Karán, most pedig az oktatási innovációért felelős dékáni biztos vagyok, aki a mesterséges intelligencia tanulásban való beágyazásáért is felelős. Rengeteg cikket publikáltam, bírálóbizottságban dolgoztam, szerveztem nemzetközi konferenciákat itthon és külföldön egyaránt, nemzetközi projektekben vettem részt és vezettem, díjakat kaptam, hazai és nemzetközi tudományos bizottságokban dolgoztam és dolgozom ma is.

GyT: Hogyan indult a tanári karrierje?

T-SZ.M.: Az ELTE-n végeztem és ott is kezdtem el tanítani informatikát. Később elindult az informatika tanárszak és párhuzamosan ott is tanítottam. Érdekelt, hogyan lehet a fiatalokkal megismertetni és megszerettetni ezt a szakmát oly módon, hogy releváns legyen számukra a számítógépek használata. 

GyT: Miért kezdett kisgyermekekkel foglalkozni és informatikát tanítani nekik?

T-SZ.M.: Elég korán külön utakat kerestem, hogy lássam, hogyan lehet akár a legkisebbek világában is értelmes szerepe a számítógépeknek, és egyáltalán milyen kortól érdemes vagy szabad a gépeket bevinni a tanulási folyamatba annak hatékonyabbá tétele érdekében. Így kezdtem el kísérleteket az ELTE óvodában és a környező iskolákban, ahová kimondottan hívtak az informatika népszerűsítése érdekében. Kimondottan olyan informatikai környezeteket kerestünk és fejlesztettünk, amelyek a tanulást segítették elő játékos módon a különböző korosztályoknál. Megalapítottam a TeaM, majd a T@T labort, és fizikailag is létrehoztuk a STEAM Kuckót is, amely helyet adott ezeknek a szoftverfejlesztéseknek. A tanárszakosokkal az élményalapú tanulás módszertanának kialakítására fókuszáltunk. Nagyon sok projektet vetettünk be a közoktatásba annak innovatív átalakítása érdekében. Ez mindig is a szívügyem volt, ezért a technológia mellé beszereztem Mayát, egy máltai kutyust, aki már 8 éve a „tanársegédem”, és minden foglalkozáson kiemelkedő szakmai és terápiás szerepe van.

GyT: Miért fontos, hogy a gyermekek ne magoljanak, hanem szeressék, amit csinálnak?

T-SZ.M.: A saját iskolai tapasztalataim még jobbára a magoláson alapultak, így éreztem, hogy ezzel nem lehet építkezni. A kíváncsiság és érdeklődés az, ami előre vihet egy gyereket a világ megismerésében „fájdalommentesen”.  Az élmények megszerzése maradandó nyomot és tudást is tud adni, ami akár egy életre is szólhat. A saját szülői mivoltom vezetett rá, hogy az iskolai követelményeken felül élményekbe ágyazva és érdekes tevékenységekbe csempésszem a saját gyermekem részére is a felfedezhető dolgokat, és megfelelő körülményt teremtsek arra, hogy az érdeklődésből a belső késztetés kialakulása révén  fejlődéshessen ki a tudás elsajátítása. Ebből a tapasztalatból táplálkozva, valamint később a kognitív tudományokat kutatva fejlődött ki bennem az élményalapú tanulás szükséglete.

GyT: Az iparban is dolgozott?

T-SZ.M.: Igen, dolgoztam másodállásban, hogy a megélhetést is megoldhassam. Tíz éven keresztül (1991–2001 között) voltam a japán Nomura Befektetési Bank számítógépes rendszerkoordinátora mint egyetlen informatikus, aki a tervezéstől a kábelezésig mindenért felelős volt a komoly nemzetközi intézményben. Igazán nagy kihívás volt, de ott is jól megálltam a helyem, és sokat tanultam az ott felmerülő kihívásokból, többek között rendszerszinten voltam képes az üzemeltetést is átlátni. Ezt a tudást később az ELTE Informatikai Karán is tudtam kamatoztatni, amikor a Covid beálltával én voltam a felelős azért, hogy egyik hétről a másikra át lehessen térni a tábláktól a szinkron óratartásra MS Teamsen.

GyT: Külföldön is oktatott több helyen.

T-SZ.M.: Volt szerencsém többfelé is tanítani, többek között például a Bécsi Egyetemen kevert oktatásban, egy dubaji egyetemen távoktatásban, valamint az UNESCO keretében egy MOOC-képzésben. Mindenhol sok tapasztalattal gazdagítottam a szakmai tudásomat.

GyT: Jelenleg a legmodernebb eszközökre oktatja a jövő informatikatanárait. Mit tart a legfontosabbnak a mai tanárképzésben?

T-SZ.M.: Számomra mindig is a fenntartható innováció volt a fontos a tanárképzésben, amit az ELTE berkeiben a jövő tanáraival együttesen alakítottunk ki. A kidolgozott projekteket a közoktatásba bevetve segítünk a gyakorló informatikatanároknak a technológiai és módszertani fejlődésben. Oktatásunk tíz éven keresztül futott „Telementorálás” néven, ami két féléves órát jelent az egyetemen. Ez az informatikai tanárképzés adott lehetőséget arra, hogy a tanárszakos hallgatókkal együtt minden évben összeállítsuk – a diákok számára is releváns – „Team Kihívás” versenyeket, amelyek komplex problémamegoldásokra nyújtottak lehetőséget informatikai eszközökkel. A téma a felső tagozatos osztályok számára készült..

GyT: Meséljen a dezinformációs projektről, amin az ELTE-n dolgoznak.

T-SZ.M.: Ez jelenleg az egyik legfontosabb projekt, amin dolgozunk. A DRONE EU projekt célja, hogy ellenállóképességgel lássa el a kamaszokat a dezinformációval szemben. Ennek érdekében tananyagokat hoztunk létre az iskolavezetők és tanárok számára, hogyan készülhetnek fel és készíthetik fel a gyerekeket erre. Kézikönyveket is készítünk az iskolavezetők, tanárok és szülők számára ezzel kapcsolatban. Az ingyenes képzés áprilisban indul.

Ezen kívül saját csapatunk (T@T Kuckó) családoknak szóló útmutatót is készített (https://tinyurl.com/DEZinfoDRONE-hu), amelyben külön a kiskamaszoknak, fiataloknak (és nem annyira fiataloknak), valamint szülőknek és nagyszülőknek találhatók színes, médiagazdag anyagok az együttes felkészülés és beszélgetések elősegítése érdekében. Ezekben a dezinformáción és annak felismerésén kívül szó esik a kiberbiztonság fontosságáról és a mesterséges intelligencia szerepéről a mai világban, valamint arról, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy biztonságban érezzük magunkat a digitális világban. A mai bizonytalan világban talán ez az egyik legfontosabb cél, amiben tudunk segíteni. Rengeteg gyerekfoglalkozást is tartunk a hozzánk ellátogató osztályoknak, de mi is kimegyünk iskolákba a témáról beszélni, ezenkívül pályaorientációs foglalkozásokat is tartunk.

GyT: Érte bármilyen szakmai megkülönböztetés női mivolta miatt?

T-SZ.M.: Amíg 20–25 évvel ezelőtt bőven értek atrocitások a női mivoltom miatt az informatika területén, 15 éve ilyet már nem tapasztalok. Azt gondolom, hogy csapatmunka szempontjából a vegyes összetétel a leghatékonyabb: legyenek különböző meglátású tagok, és demokratikusan vitassák meg álláspontjaikat a cél érdekében. Ezért az órák összetételében, a csoportok megalkotásában, a hatékony projektmunkában mindig törekedtem az interdiszciplinaritásra és a nemi egyensúlyra a kiegyensúlyozott és hatékony sikerek elérése érdekében.

GyT: Kinek való ez a szakma?

T-SZ.M.: Az informatikus lét mellett a testi/lelki feltöltődésnek nagyon fontos szerepe van, így én sokat járok koncertre, színházba, moziba és barátokkal töltődöm, valamint argentin tangót táncolok.

GyT: Milyen tanácsot adna egy pályakezdő hölgynek?

T-SZ.M.: Pályakezdő hölgyeknek ezt a videót küldeném: