A fegyver egy 8x8-as Strykerre, azaz egy páncélozott, gyalogsági harcjármű platformjára szerelhető. Ez biztosítja a katonák számára a mozgékonyságot, a tűzerőt és a védelmet, amely szükséges a manőverezéshez, a harchoz és a túléléshez taktikai szinten, ellenséges környezetben. Miközben a rendszer teljes mértékben integrált az amerikai hadsereg légvédelmi vezetési és irányítási hálózatába, úgy tervezték, hogy kisebb átalakítással más légvédelmi rendszerekkel is kompatibilis legyen.
A Stryker egy lézerirányítású energiafegyverrel, egy lézerirányítású 70 milliméteres rakétakilövővel, egy 30 milliméteres távoli elérésű automata ágyúval, valamint különböző radarokkal és érzékelőkkel van felszerelve. Fedélzeti radarja nagy hatótávolságú észlelést, folyamatos követést és fegyverrendszer-jelzést biztosít. A 26 kW-os lézerágyú akár 600 kilogramm súlyú drónok ellen is bevethető, maximálisan 5486 méteres magasságig és nem több, mint óránként 463 kilométeres sebességig.
A fegyver a telepítéstől számított 15 percen belül üzemképes, amit egyetlen kezelő vezérel egy hálózat alapú interfészen keresztül. Moduláris felépítése lehetővé teszi az egyes részegységek gyors cseréjét, ami minimális állásidőt biztosít. A 2 és 20 kW közötti skálázható kimeneti teljesítménytartományával a rendszer többféle légi fenyegetés ellen védekezik, amelyet egy 360 fokos lefedettséget biztosító, elektronikusan letapogatott impulzus-doppler radar segít. Tápellátó rendszere természetesen lehet akkumulátoros vagy dízel generátoros, emellett tartalmaz egy integrált hűtőrendszert is. Utóbbi 25 százalékos működési ciklus mellett, több mint 100 másodperces folyamatos lézeres működést tesz lehetővé.
Az új C-UAS DE Stryker kifejlesztésében olyan csúcstechnológiás, hadipari vállalatok működték közre, mint az EOS Defense Systems USA, a Northrop Grumman, a BAE Systems, a Digital Systems Engineering, az Arnold Defense és az AMPEX.
Forrás: Interesting Engineering
Borítókép: Leonardo DRS
