A szakemberek egy szabványos szálhúzó rendszer használatával vágtak neki a nyúlánk energiatároló egység előállításának. Az eljárás kezdetén az összes szükséges komponenst egy nagy hengerbe helyezték, majd pedig kicsivel az olvadáspont alatti hőmérsékletre melegítették őket. Az anyagokat ezt követően egy szűk nyíláson keresztülpréselték, amivel – ugyan az eredeti elrendezésüket megtartva, de – az eredeti átmérőjük töredékére zsugorodtak.

A csapat szerint az új kialakítást az különbözteti meg a korábbi hasonló megoldásoktól, hogy a kulcsfontosságú komponensek – például a lítium – a szál belsejében helyezkednek el, és egy külső védőbevonat oltalmazza őket a veszélyes, külső környezeti hatásoktól. Az innovatív energiaforrás ráadásul zselés elektródákat és -elektrolitot tartalmaz, amely az egész rendszert tűzállóvá teszi.

A fejlesztőcsapat több féle módon is bemutatta az akkumlátor működését. A szálas kialakítású telepet egyebek mellett egy játék-tengeralattjáróra is feltekerte, és az elem a szerkezetet ilyen pozitúrában látta el a szükséges energiával.

Bár már a 140 méteres hosszúság is lenyűgöző, a kialakításnak köszönhetően a koncepció állítólag a kilométeres tartományokban is megbízhatóan működhet.

A tudósok most azt vizsgálják, hogy más anyagokkal miként javíthatják az elem hatékonyságát és teljesítményét. Szabadalmi igényüket a technológiára mindenesetre már bejelentették, és reményeik szerint egyes kereskedelemben kapható termékekben már akár néhány éven belül sor kerülhet az „akkumulátorszál” piaci bevezetésére.