A negyedik résszel folytatódik a GyártásTrend és a PPH Media által kezdeményezett Urban Tech & Smart City Awards kapcsán indított interjúsorozat a verseny zsűritagjaival. A szakértők kifejtik, mit várnak a versenytől, milyen pályázatokra számítanak, illetve milyen trendeket látnak a saját szakterületükön.

A részletekről és a jelentkezésről az urbantechawards.hu oldalon lehet tájékozódni.

Ezúttal Beregi Richárd mechatronikai mérnök, a HUN-REN SZTAKI Mérnöki és Üzleti Intelligencia Kutatólaboratóriumának kutatója válaszolt a kérdéseinkre.

Legfőbb kutatási területei közé tartoznak a kiberfizikai rendszerek (CPPS) és az adatvezérelt gyártásvégrehajtások (MES), amelyek ma már a modern városüzemeltetés gerincét adják. Milyen jellegzetes európai és globális trendeket lát ezen a téren? Hogyan alakítja át a mesterséges intelligencia és az autonómia a városi infrastruktúrákat nemzetközi szinten?

Beregi Richárd: A kiberfizikai rendszerek térnyerése, még ha sokan nem is feltétlenül ezzel a kifejezéssel illetik, szinte már hírérték nélküli. A hálózatra kapcsolt ketyerék sokszínűsége manapság nyomon követhetetlen. Vannak ebben nyitottabb régiók, és vannak olyanok is, mint például az Európai Unió, amely fenntartással kezeli, hogy az állampolgárairól, munkavállalóiról vagy cégeiről kik és milyen adatokat gyűjtenek, továbbá milyen céllal és érdekből. Például a GDPR-t sok kritika éri, főleg a szigorúsága és a versenyhátrányt generáló hatása miatt, azonban egy ilyen dinamikusan fejlődő területen az óvatosság és a védelem egyáltalán nem elhanyagolható szempont. Lazítani könnyebb, mint a gyeplőt utólag visszavenni. Trendek terén egyértelműen egy optimista, bizalommal teli ügybuzgóságot látok. Minden résztvevő pozitívan áll a technológiai újdonságokhoz, bár néha kicsit elvesznek abban, hogy mi legyen az első lépés. A piaci szereplők versenyelőnyt, míg a kormányzatot képviselők hatékonyságnövekedést látnak benne. Ezekből a technológiai trendekből egyértelműen kiemelkedik a mesterséges intelligencia, pontosabban a nagy nyelvi modellek (angolul: Large Language Model, LLM), amelyek hihetetlen mértékű áttöréssel hatoltak be a hétköznapi életünkbe is. Az anyanyelvű, szabadszöveges bevitel nyitottsága és a személyre szabott, releváns visszajelzés hozzáférhetővé tétele lebontott egy falat, amely korábban alapvető informatikai és nyelvismereti elvárások mögé zárt el technológiákat. Ezzel nincs máshogy a városi infrastruktúra sem, hiszen a heterogén adatforrásokból származó információkat összehangolva és a felhasználó számára kényelmesen feldolgozható formába tudja önteni szinte egy szempillantás alatt. Persze ismerjük a közismert rendszerek hallucinációra és pozitív visszacsatolásra való hajlamát, emiatt ezeket erős ellenőrzés mellett célszerű alkalmazni. A gyártással szemben egy városban a résztvevők szándékainak és lehetőségeinek sokszínűsége kiemelkedően releváns szempont, emiatt ezt a szabadságot mindenképpen figyelembe kell venni. Egy multifunkciós élettér nem irányítható úgy, mint egy termelőüzem, ahol az elvárások és szempontok egyértelműen azonosíthatóak. Emiatt a gyártási végrehajtási rendszereket nem nevezhetjük csak úgy át városirányítási rendszerekké, és nem bízhatjuk meg őket gépek helyett épületek üzemeltetésével. Viszont a zárt, ismert környezetben szerzett tapasztalatok részben vagy egészben átültethetők legalább az egységesített adatgyűjtésre és a folyamatok modellezésére, akár városi infrastruktúrák üzemeltetése esetén is. A bevett adatkezelési és interoperabilitási szabványok megbízható, stabil alapot képesek biztosítani az okosváros-technológiák számára.

Korábban különböző szakmai fórumokon Ön is többször kiemelte, hogy az adat a XXI. század új ipari infrastruktúrájává vált. Hogy látja: a hazai okosváros-fejlesztések mennyire felkészültek erre az adatvezérelt szemléletre? Hol tartunk a nemzetközi élvonalhoz képest az adatok gyűjtése és valós idejű hasznosítása terén?

B. R.: Az élvonalhoz mért viszony relatív, mert globálisan rettentően jól állunk, európai szinten a középmezőnyben, regionálisan viszont már nem ennyire egyértelmű a helyzet, köszönhetően Bécs kiemelkedő eredményeinek. Például a telekommunikációs infrastruktúra terén kiemelkedőek vagyunk, az állampolgári digitalizációs lehetőségek terén is jelentősek az eredményeink, de azért a sokszor redundáns, papíralapú ügyintézést szerintem nem szükséges bemutatni senkinek – bár megjegyzendő, hogy a bürokráciának van előnye is –, illetve a cégeket terhelő, egyébként többnyire automatizálható adatszolgáltatási kötelezettség is igen magas. A problémát a szigetszerű megoldásokban, valamint egy kettősségben látom: egyszerre van jelen a félelem a lemaradásból fakadó versenyhátrány miatt, valamint a belső adatok külső technológiai szolgáltatók számára történő megosztásával szemben. A szükséges kompetencia nélkül használhatatlanok ezek az adatok, míg versenyképes kompetenciát építeni profilidegen sok cég számára. Emiatt a létező jó eljárások sem tudnak továbbterjedni más résztvevőkhöz, netán más szektorokba is, de a komplex megoldásokhoz szükséges kritikus adatmennyiség sem tud rendelkezésre állni. Több technológiai kezdeményezés is van ennek feloldására (pl. NGSI-LD, MIMs), amelyeket célszerűen kormányzati támogatással vagy szabályozással lehetne bevezetni. Ebben egyértelműen lemaradásunk van. A hazai városok többsége méretéből adódóan önállóan nem képes egy ilyen komplex, integrált rendszert felépíteni és működtetni, pedig szüksége lenne rá. A helyzetet célszerűen a regionális központok szintjén vagy esetleg országosan lehetne feloldani, ahol már hozzáférhető a szükséges infrastrukturális hálózat ahhoz, hogy önmagában megálljon, és érdemben befolyásolni tudja a működést. Emiatt, leszámítva néhány hazai nagyvárost, inkább smart region, vagyis okosrégió-megoldásokban gondolkodnék.

Az Urban Tech & Smart City Awards zsűritagjaként milyen típusú pályázatokra és technológiai megoldásokra számít leginkább?
B. R.: Egyértelműen műszaki és kutatói szemlélettel kívánok részt venni a zsűri munkájában, amit úgy fogalmaznék meg, hogy mérhető és előremutató eredményeket szeretnék látni. Elég széles palettán mozoghatnak a pályázatok tematikailag és tartalmilag is, emiatt nehéz lenne jól tippelnem, de jelentősebb mértékű, mesterséges intelligenciával támogatott informatikai, főleg szoftveres fejlesztést bemutató pályaműre számítok. Remélem, hogy ezek kitérnek majd az interoperabilitás és a biztonság szempontjaira is. Illetve örömmel látnék érdekes városi térhasználati megoldásokat és azok hatástanulmányait arról, hogy miként alkalmazkodnak a mára már szinte digitalizált emberek igényeihez. A piaci hasznosíthatóság szempontrendszerét átengedem a többi zsűritag számára.

A gyártásautomatizálás és az Ipar 4.0 hagyományosan élen jár a digitalizációban. Ha az okosvárosok ökoszisztémáját nézzük, melyik részterületen (például mobilitás, smart building, közművek) látja jelenleg a legfejlettebb, legjobban működő kiberfizikai és MES-szerű megoldásokat?
B. R.: Egyértelműen a mobilitás terén, már csak historikus okokból is, hiszen a mobilitást megvalósító termékek gyártói aktív szereplői az ipar 4.0-nak. A gyártás során gyűjtött információkat a lehetőségekhez mérten a felhasználás során keletkezettekkel is szeretnék bővíteni, sőt immár a körkörös gyártási logika szerint az utóhasznosításban is aktív résztvevők kívánnak lenni. Ezt a teljes életciklusra vonatkozó adatgyűjtést és felhasználást a digitalizáció, valamint a telekommunikáció fejlődése mára lehetővé tette. Sőt, az európai döntéshozók is ebbe az irányba terelik a gyártókat és a felhasználókat, így előnnyel indulva, de biztos befutók a kérdésben. Semmiképp sem szeretnék olyan benyomást kelteni, hogy a többi területen ne lenne jelentős fejlődés, sőt, amennyiben a kiinduló állapotokat is figyelembe vesszük, akkor a növekedés mértéke jelentősebb is. Az okosépületek jelentősége és terjedése is felerősödött a mai ingadozó energetikai viszonyok között, hiszen már azzal is, ha első lépésként megismerjük a szükségleteinket, előáll a pontosabb tervezhetőség lehetősége. A globális felmelegedés kapcsán fellépő kihívások komplex, rendszereken átívelő kezelésére szolgáló megoldások is szép számmal kezdenek megjelenni az okosvárosok területén.

Kutatóként elkötelezett a gyakorlatorientált oktatás és a „Tanuló gyárak” (Learning Factories) koncepciója iránt. Hogyan lehetne ezt a megközelítést átültetni a „tanuló városok” vagy a lakossági edukáció, szemléletformálás szintjére, hogy a városlakók ne csak használói, hanem értői is legyenek az okosmegoldásoknak?
B. R.: A „Tanuló gyárak” koncepciója igazán közel áll a szívemhez, mert bár hiszek a magas szintű elméleti oktatás jelentőségében, hogy fejlődhessen az adott tudományterület, és születhessenek innovatív megoldások, az olyan alkalmazásorientált területek, mint a műszaki, és azon belül kiemelten a termelési rendszerekkel foglalkozó alterületek számára nélkülözhetetlen, hogy a hallgatók testközelből, kézzelfogható módon megtapasztalják, mi történik egy gyártási környezetben. Egyszerűen a korlátok, kihívások megismerése és megtapasztalása nélkül a megoldások megértése is nehezebb. Ennek a szemléletnek az átültetése városi aspektusba egy igazán nagyszerű elképzelés. Első ötletként a makettasztalok világa jutott eszembe, hogy a városi résztvevők helyigényét és mozgását szemléltetni lehessen, de ez kissé statikus érzést kelt bennem. Elengedve a kézzelfoghatóság elképzelését, egy komplexebb digitális szimuláció, amelyben az alternatívák és szituációk jól bemutathatók, szerintem segíteni tudná a városi rendszerek működésének és egymásra hatásának bemutatását, akár az erőforrások (pl. villamos áram, víz) áramlását is vizualizálva. Ez a szimulációs környezet alkalmazhat akár VR- vagy AR-technológiát is, hogy az emberi lépték fontossága is bemutatható legyen. Akár visszatérve a fizikai valóságba, egy ilyen céllal készített mintaépületben, ahol bemutathatók és átalakíthatók a „buta” és az okos infrastruktúra elemei egyaránt, belátható módon bevezethetők a problémák és azok megoldásai lépésről lépésre. Továbbá új technológiák is tesztelhetők egy ilyen kísérleti környezetben. Egy tanuló város elképzelését támogató pályaműnek igazán tudnék örülni a versenyen.