1902 telén Mary Andersont New York-i látogatása során meghökkentette, hogy az időjárás mennyire lelassítja az autózást. Látva a hótól és a latyaktól szenvedő sofőröket, jegyzetfüzetébe felskiccelt egy megoldást a problémára: egy, a szélvédő külsejére erősített gumitörlőt, amit a vezető belülről, egy kurblival tudott mozgatni. Bár ötletét szabadalmaztatta, abban az időben olyan kevesek birtokában volt automobil (ráadásul olyan, amelyen szélvédő is volt), hogy találmánya gyorsan feledésbe merült. Az esőben kocsikázó sofőrök egyszerű mozdulattal lettek úrrá a látási nehézségeken: levették a szélvédőt.

Ahhoz, hogy az ablaktörlő elinduljon világhódító útjára, egy drámaíró és egy szerencsés kimenetelű baleset kellett. John Oishei buffalói színháztulajdonos Ford T-modelljén kocsikázott 1916 egyik esős estéjén, amikor elütött egy kerékpárost. A biciklis apróbb sérülésekkel megúszta az incidenst, de a drámaírót nem hagyta nyugodni az eset, és eltökélte, hogy segít az időjárás viszontagságai miatt szenvedő sorstársain.

Ötletelnie nem kellett, hiszen a kézzel hajtott gumiablaktörlő adott volt, neki csupán egy vállalatot kellett alapítania, hogy belekezdjen a gyártásba. Oishei ablaktörlője hamar az amerikai gépkocsik alapfelszerelése lett, annak ellenére is, hogy működtetése nem kevés kézügyességet kívánt: a sofőrnek egy kézzel kellett tekergetnie a fogantyút, miközben kormányzott és a váltóval bíbelődött.

Oishei vállalata, a Trico egyeduralkodóvá vált az ablaktörlőpiacon, miközben mások tovább tökéletesítették a technológiát. William M. Folberth és testvére egy vákuummotorral működő ablaktörlőt szabadalmaztatott, amelynek lényege a pneumatikus hajtás volt: a szívócsőben keletkezett vákuum mozgatta a lapátot. A vákuum azonban annál kisebb, minél nagyobb a gázadás, vagyis minél gyorsabban haladt a kocsi, annál lassabban törölt az ablaktörlő.

Mint ahogy minden jelentős találmány történetében, úgy az ablaktörlő esetében is jött egy forradalmi újítás, amely szintén egy nőhöz kötődik: 1917-ben Charlotte Bridgwood szabadalmaztatta az automata tisztítót, amely azonban gyors lapátmozgásával nem volt elég felhasználóbarát. A hatvanas években Robert Kearns feltalálót is az zavarta, hogy a szemerkélő esőben a fel-le mozgó lapátok visítottak a szélvédőn. A bal szemével alig látó amerikai agyából pattant ki az elektromos megszakítóval ellátott ablaktörlő ötlete, amely használata komfortosabbá és zajtalanabbá tette az autózást.