Veronika Grimm, a berlini szövetségi kormány mellett működő független szakértői tanácsadói testület tagja – az inflációs kockázatok növekedésére és a befektetési bizonytalanságok súlyosbodására apellálva egy sajtóinterjúban úgy fogalmazott, hogy „fel kell készülni egy elhúzódó, fokozott bizonytalanság időszakára”.

Friedrich Merz (CDU) szövetségi kancellár a választási kampánya során, majd a múlt év májusi hivatalba lépésekor azt ígérte, hogy a német gazdaság újjáélesztése lesz az általa vezetendő kormányzat abszolút prioritása. A gazdaság élénkülése azonban lassan halad. Az év elején Németországban tapasztalt enyhe növekedést az iráni háború eltörölheti. 

Az energiaárak Németországban már az Ukrajna elleni orosz invázió kezdete után meredek emelkedésbe kezdtek. Már pedig a további áremelkedések, az ellátási láncok ingadozásai és a további globális bizonytalanság méregként hat a német gazdaságra. Veronika Grimm rugalmasabb energiaellátást sürget Európában – diverzifikált ellátási láncok, jól felszerelt tároló-létesítmények, összehangolt európai beszerzés és a hazai energiatermelés gyorsabb bővítése révén. Ezek a követelések az orosz gázszállítások négy évvel ezelőtti leállítása óta napirenden vannak, a megvalósítás azonban késik. A rendkívül hideg németországi tél után a gáztárolók szinte teljesen kiürültek. 

Az energiaválság mellett az Iránnal szembeni háború további terhet jelent – ​​különösen a közlekedési ágazat számára. A tengeri hajózás útvonalai meghosszabbodnak, a biztosítási díjak, akárcsak az üzemanyag-költségek emelkednek. A légitársaságoknak is nagymértékben át kell alakítaniuk az útvonalaikat, ami nemcsak az utazási időt hosszabbítja meg, hanem a költségeiket is növeli. Minden egyes nappal, amikor az energiaárak emelkednek, növekszik az infláció felgyorsulásának kockázata. 

Bár egyelőre teljesen bizonytalan, meddig tart a fegyveres konfliktus, az Egyesült Államok és Izrael által az Iráni Iszlám Köztársaság ellen indított háború és az irániak által a térség országai ellen indított harci cselekmények hatására a gazdaságkutató intézetek lefelé módosították, 0,2 és 1,0 százalék közötti mértékben mérsékelték a német gazdasági teljesítmény idei éves növekedésére vonatkozó előrejelzéseiket.    

Februárban az inflációs ráta Németországban még 1,9 százalékra esett vissza. „Jelenleg az inflációs ráta közel 2,5 százalékra emelkedésével számolunk, ha az olaj- és gázárak a következő hetekben ismét csökkenni fognak” – mondta Timo Wollmershäuser, a müncheni Ifo gazdaságkutató intézet szakértője. „Ez körülbelül 0,2 százalékponttal lassítaná az idei gazdasági növekedést, azaz 0,8 százalékos növekedéssel számolunk az idén és 1,2 százalékos növekedéssel a következő évben.” Ha azonban a fosszilis energia ára tartósan magas szinten marad, az Ifo szerint 3 százalékos inflációs ráta is lehetséges. „Ez további 0,2 százalékponttal, azaz 0,6 százalékra lassítaná a növekedést ebben, s 0,4 százalékponttal, 0,8 százalékra a következő évben” – tette hozzá a szakértő. 

Sebastian Dullien, a Hans-Böckler-Stiftung Makroökonómiai Intézetének (IMK) tudományos igazgatója szerint „a háború kitöréséig reális lehetősége volt annak, hogy a 2026-ra vonatkozó, eddig 1,2 százalékos gazdasági növekedési várakozásainkat még egy kicsit felfelé módosítsuk. Ez most minden bizonnyal elmarad.” Ha az olajár gyorsan újra 100 dollár alá esik hordónként, a következmények valószínűleg korlátozottak lesznek, „és valószínűleg csak néhány tized százalékpontnyi növekedés vész el” – folytatta Dullien. „Ha azonban a háború tovább tart, és az olaj- és LNG-szállítások a régióból hosszabb ideig szünetelnek, az energiaár-sokk elég nagy lehet ahhoz, hogy leállítsa a németországi fellendülést.”

Galina Kolev-Schaefer, a kölni IW gazdaságkutató intézet szakértője szerint „nem várhatók az 1970-es évek olajválságához hasonló mértékű zavarok. Mindazonáltal az energiaárak minden egyes emelkedése és a globális kereskedelem minden egyes zavara jelentősen befolyásolja Németország exportorientált gazdaságának versenyképességét.” A következmények súlyossága végső soron a konfliktus mértékének és időtartamának, valamint a Hormuzi-szoros nyersolajszállítási útvonalként történő akadályoztatásának függvénye. 

Samina Sultan, az IW másik munkatársa szerint „ha az olajár két éven át 100 vagy akár 150 dollár felett marad, akkor 2027-ben Németország bruttó hazai terméke 0,6-1,0 százalékkal alacsonyabb lesz, mint az olajár emelkedése nélkül lenne”. Torsten Schmid, az esseni RWI szakértője hasonlóan számol, de valamivel optimistább: „Ha az olaj- és gázárak március végéig a jelenlegi szinten maradnak, majd utána lassan újra csökkennek, 2026-ra körülbelül 0,2 százalékpontos negatív hatást várunk a bruttó hazai termék alakulására.”

Peter Adrian, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) március 4-én nyilvánosságra hozott nyilatkozata szerint bár „az iráni konfliktus gazdasági következményei még nem teljesen előre láthatók a német vállalatok számára – a kockázatok érezhetően növekednek. ... Ha a válság továbbra is fennáll, az újonnan kötendő energiaszállítási szerződések jóval drágábbak lesznek, s ennek terhe teljes erővel sújtja majd a gazdaságot.” 

„Az olaj esetében a változás sokkal gyorsabb, mint a földgáz esetében, mert az emelkedő világpiaci árak azonnal megjelennek a kútoszlopoknál. Alig vannak rövid távú alternatívák. Ez különösen igaz a kis- és közép-vállalkozásokra – a kiskereskedelemben és más ágazatokban.” A magasabb üzemanyagárak közvetlen és szinte elkerülhetetlen terhet jelentenek, már pedig ezek a többletköltségek csak nagyon korlátozott mértékben átháríthatók az ügyfelekre, s ez nagyban megnöveli a vállalatokra nehezedő nyomást.

Sabine Kinkarzt, a Deutsche Welle szakírója szerint annak ellenére, hogy a politikusok felismerik a problémákat, az általuk adott válasz – legalábbis a válság első hetében - erősen visszafogott volt. Katherina Reiche (CDU) gazdasági és energiaügyi miniszter létrehozott ugyan egy munkacsoportot, melynek célja az áremelkedések nyomon követése, az ellátásbiztonság felügyelete és a vállalkozásokra gyakorolt ​​hatás felmérése céljából.

2025-ben Irán – 963,1 millió eurós forgalommal – Németország 72. legfontosabb exportpiaca volt, míg – 234,4 millió eurós forgalommal – az import beszerzési források sorában a 99. helyet foglalta el. Azaz az iszlám köztársaság minimális szerepet játszik a német külkereskedelemben, ugyanakkor a fegyveres konfliktus nyomán kialakult gazdasági kockázatok nem hagyhatók figyelmen kívül. Az emelkedő energiaárak mellett ezek közé tartoznak a nemzetközi pénzügyi piacok zavarai, a globális ellátási láncok megszakadása és a világgazdaság széttöredezettsége. 

2026 legyen a reformok esztendeje

Március elején – az eredeti tervnek megfelelően, folytatva a sokéves hagyományt – a müncheni IHM nemzetközi kézműves vásár kísérő-rendezvényeként az idén is sor került a szövetségi kancellár és a nagy gazdasági szervezetek elnökei gazdasági csúcstalálkozójára. A munkaadói, az ipari, a kamarai és a kézműipari szövetség a találkozó alkalmából „Ennek az évnek a jelentős reformok évének kell lennie” címmel nyilvánosságra hozott közös nyilatkozatban rögzítette, milyen kézzelfogható változásokra van sürgősen szükség a német gazdaság növekedésének és versenyképességének megerősítéséhez és biztosításához.

„Németország gazdasági helyzete olyan nyomás alatt áll, mint ritkán a háború utáni történetében. A bevált sikermodellünk példátlan kihívásokkal néz szembe: radikálisan megváltozott világrend, egyre élesebb nemzetközi verseny, technológiai felfordulás és a kézzelfogható demográfiai változás. Ugyanakkor az üzleti feltételek az elmúlt években jelentősen romlottak, és a vállalatokra és az alkalmazottakra nehezedő terhek drámaian megnőttek. A német gazdaság hosszú ideig képes volt ellenállni ezeknek a nehézségeknek. Három év növekedés nélküli időszak után azonban számos mutató arra utal, hogy az ellenálló képessége erodálódik. ...  

Hivatalának első évében a szövetségi kormány fontos kezdeményezéseket tett e tendencia megállítására”, ismerik el közös nyilatkozatukban a nagy gazdasági szervezetek. „Ezek az intézkedések azonban korántsem elegendők, sok projekt egyelőre csak papíron lévő bejelentésként maradt meg. A német vállalkozások lényegesen több bátorságot várnak el a politikai döntéshozóktól a változások elfogadásához. 2026-nak a reformok évének kell lennie. Minél tovább halogatják ezt a folyamatot, annál fájdalmasabbak lesznek a későbbi intézkedések. Rendkívül fontos, hogy a politikai döntéshozók felismerjék ezt a hatalmas felelősséget, s ennek megfelelően cselekedjenek. További késedelem nélkül. 

A németországi gazdasági légkör csak akkor fog javulni, ha olyan kézzelfogható változások történnek, amelyek elérik a vállalkozásokat és a vállalatokat. Meg kell akadályozni az új terhek kialakulását, míg a meglévőket csökkenteni kell. Csak így erősíthető és biztosítható a növekedés és a versenyképesség”, olvasható a nagy gazdasági szervezetek a kancellári találkozó alkalmából megfogalmazott közös nyilatkozatában.

Amelyek – számos korábbi állásfoglalásukhoz hasonlóan, azokat nagyjából megismételve, azokat szükség szerint aktualizálva - az alábbi területeken várnak alapvető reformintézkedéseket: 

• a társadalombiztosítási rendszerek megerősítése azok hatékonysága és pénzügyi életképessége úgy, hogy az ne jelentsen a munkáltatók és a munkavállalók számára újabb terheket;
• az adóterhek nemzetközileg versenyképes szintre hozatala, ezen belül - egyebek között - a vállalatok társasági adója tervezett csökkentésének előrehozatala; 
• a bürokrácia csökkentése úgy, hogy folytatni kell a szövetségi kormánynak az ez irányban megtett lépéseit a vállalkozások számára előírt összes közzétételi és jelentéstételi kötelezettség egyharmadának, valamint a dokumentációs követelmények felének eltörlésével; 
• az energiaköltségek csökkentése, elismerve, hogy az energiaköltségek versenyképes szintje alapvető előfeltétele annak, hogy Németország megőrizze telephelyi pozícióját, s ismét vonzóvá váljon a befektetések számára;
• a tervezési és engedélyezési folyamatok felgyorsítása, tekintettel arra, hogy a hosszadalmas eljárások elfojtják a növekedést, az innovációt és a szükséges átalakulásokat; 
• a versenyképesség sarokkövének számító innováció és rugalmasság előmozdítása, a tudományos eredmények az üzleti életbe történő átadásának professzionalizálása, a finanszírozási folyamatok felgyorsítása, valamint a biztonság és a kutatás közötti kapcsolat erősítése; végül 
• az Európai Unió egységes belső piaca és a nemzetközi kereskedelem megerősítése, hangsúlyozva, hogy versenyképessége megőrzéséhez az EU-nak irányváltásra van szüksége. Az EU egységes piaca a német gazdaság hazai piacának számít, s jelentős növekedési potenciált kínál. A gazdaság szabadsága jegyében csökkenteni kell a szabályozási és adminisztratív akadályokat, s minden intézkedésnek a növekedést és a beruházásokat kell szolgálnia. Gyorsan hatályba kell lépniük a Mercosurral és Indiával kötött kereskedelmi megállapodásoknak, s azokat további megállapodásoknak kell követniük. 

A borítókép illusztráció, forrás: Adobe Stock