Az elektromosság úgy segíti a gyógyulást, hogy felgyorsítja a szövetek záródását. Az áram hatására a keratinociták (bőrsejtek) gyorsabban vándorolnak a seb helyére, másrészt a baktériumok elpusztításával csökkenti a fertőzést is. Továbbá serkenti az erek képződését és csökkenti a heg körüli gyulladások kialakulását is. Ma már számos elektromos kötés elérhető, ugyanakkor közülük sok tartalmaz laposelemet és egyéb elektronikai eszközöket, ami költségessé és kényelmetlenné teszi a használatukat.
Az amerikai és koreai tudósok egy csoportja most kifejlesztett egy öntapadós, elektromos sebtapaszt, amely könnyen felhelyezhető és viselhető. A kötés alján két elektróda található, a tetején pedig egy apró, vékony akkumulátor. Az akkumulátor egy magnézium anódból és egy ezüst-klorid katódból áll, amelyeket egy nátrium-kloriddal impregnált cellulózréteg választ el egymástól. Ha a cellulóz száraz, az akkumulátor inaktív marad. Amint azonban a cellulóz elválasztót egy csepp vízzel megnedvesítik, az ionok képesek áthaladni rajta, és az anódtól a katód felé mozogni.
"Feltöltés után" az akkumulátor 1,5 voltos sugárirányú elektromos mezőt termel, amely az elektródákon keresztül az alatta lévő szövetekbe jut. A tapasz hét órán át tartó elektromos stimuláció képes kifejteni, utána kiszárad. Az újbóli nedvesítés még körülbelül két órányi extra akkumulátor-aktiválásra lenne elég, de mivel a tapasz olcsó – nagyjából 1 dollár (358 forint) egy darab -, célszerű egy újat kibontani.
Forrás: New Atlas
Borítókép: NC State University
