Noha az atomenergia a reneszánszát éli, az iparág növekedésének szűk keresztmetszete a beruházások építőmérnöki oldala. Ugyanis a legtöbb időt és költséget az erőmű alapozása és az építéséhez szükséges ingatlanok biztosítása, az engedélyek és a licencek megszerzése jelenti. A gyártás felgyorsítása érdekében a brit Core Power nevű cég azt tervezi, hogy a 4. generációs reaktorok tervezését a hagyományos, moduláris hajóépítési módszerekkel kombinálva, futószalagon gyártja le az úszó atomerőműveket. 

A cégnek már vannak atomenergiával működő hajói, így van tapasztalatuk a hajók és a reaktorok „összeházasításában”. A hajóra telepített erőmű lelke a kompakt sóreaktor, amelynek első változatát az 1950-es években fejlesztették ki. A sóreaktorok normál légköri nyomáson, olvadt sóval kevert nukleáris fűtőanyagot használnak. Nagy előnyük, hogy mechanikailag egyszerűek, hűtésük nagyrészt passzív cirkulációval történik, és nem hajlamosak az elszabaduló nukleáris olvadásra.

A reaktorok karbantartása is egyszerű, mivel a kiégett fűtőelemek kiszűrhetők a sókeverékből, és friss fűtőelemekkel helyettesíthetők. Logisztikájuk pedig a lehető legegyszerűbb: a hajókra telepített reaktorokat könnyen lehet oda szállítani, ahol szükség van rájuk. Karbantartás vagy ártalmatlanítás céljából pedig vissza lehet szállítani őket egy központi létesítménybe.

Az úszó atomerőművek ötlete nem új: reaktorokat már a USS Nautilus 1954-es építése óta telepítettek tengeralattjárókra és hajókra, az első úszó erőmű pedig 1967-ből származik. Az ötletet 2019-ben Oroszország élesztette újjá, az amerikaiak és a britek pedig az elmúlt években fokozott érdeklődést mutattak iránta. Most a brit cég próbálkozik azzal, hogy sorozatgyártásban fejlessze az úszó atomerőműveket. Terveik szerint 2028-ban veszik fel az első rendeléseket, a kereskedelmi szállítások pedig a 2030-as években kezdődnek.
 

Borítókép: illusztráció, Adobe Stock

Forrás: New Atlas