Edwin Kotter
Becsült olvasási idő: 3 perc
Fordított piramis

A klasszikus szervezet legjobb szemléltetője a piramis: a legtöbb szervezeti ábra úgy fest, hogy felül van az ügyvezető, alatta a menedzsment, az alatt a csoportvezetői szint, és végül a piramis alján a fizikai dolgozók. Ez a megjelenítés valahogy azt is sugallja, hogy a fizikai dolgozó a legkevésbé van befolyásoló szerepben, döntési lehetősége aztán pláne nincsen.

A lean menedzsment világával azonban a szokásos piramisfelállás nem egyeztethető össze. A fizikai dolgozó éppen hogy az a személy, aki az értékteremtő munkát végzi, amiből aztán a vállalat bevétele végső soron befolyik. Vagyis ő az, aki leginkább befolyásolja a vállalat eredményét, hiszen az ő kezéből jön ki a jó – vagy éppen nem jó – termék, amelyet a cég értékesítés után kiszámlázhat a vevőnek. Ezért a lean szervezet inkább egy fordított piramisra emlékeztet – a vezetők alul vannak és az értékteremtő szervezet felül. De mindezt hogyan kell értelmezni? Miként működik ez a szervezet? Mi a vezető dolga az új megközelítés szerint?

Az Atlasz mint jelkép

A vázolt szervezeti felépítés megvilágítása nem is olyan egyszerű, hiszen szinte valamennyiünk gondolkodásában a klasszikus piramis az első bevillanó kép. De érdemes emlékezetünkbe idézni a görög mitológiát és a titánok leszármazottját, Atlaszt, aki jelképként értelmezhetően a vállán tartotta az égboltot. A lean vezető hasonló szerepet tölt be: a vállán tartja az értékteremtést. Ez azt jelenti, hogy az értékteremtő folyamatok számára minden szükséges feltételt biztosít, a kellő létszámot, anyagot, megbízható eszközöket, információt, tudást stb. Nézzük meg egy kicsit közelebbről, hogy ez pontosan mit is jelent! Ehhez két szervezeti szintet vizsgálunk meg: a csoportvezetőt és a felső (most már alsó?) vezetőt.

Az „alsó” vezető A felső vezető leginkább egy kapitányhoz hasonlítható: mindenki számára mutatja a célt és az irányt – itt képbe jön Atlasz, hiszen ő a navigáció titánja is volt. Egy vállalat számára ez azt jelenti, hogy a felső vezető megfogalmazza a szervezet misszióját, és kidolgozza azt a stratégiát, amellyel a cég eléri a kitűzött célt. Ez magában foglalja a vevők felkutatását is, vagyis a munkát biztosítja az értékteremtők számára. A felső vezető felelős érte, hogy mindenki számára világos legyen, mi a cél, és hogy neki mit kell tennie a célok eléréséhez. Ezt szaknyelven hoshin kanrinak hívjuk.

A csoportvezető A Toyotánál a csoportvezetőt hanchónak hívják, és ez nem egyszerűen egy névcsere. Sokféle csoportvezető létezik. Van olyan cég, ahol a csoportvezető inkább logisztikus: legfontosabb feladata csoportját ellátni anyaggal. Létezik olyan vállalat, ahol a csoportvezető inkább HR-es: szétosztja az embereket a munkahelyek között. És találkozhatunk olyan céggel is, ahol a csoportvezető inkább termeléstervező. A hancho valamennyi szerepet betölti, bár az anyagellátást inkább a logisztikára bízza.

A lean ott kezdődik, hogy a folyamatoknak önjárónak kell lenniük. Amíg minden a megfelelő módon működik, a hancho nem avatkozik be. Ehhez szükségesek olyan lean eszközök, mint a kanban és a standard work. A hancho akkor lép be, amikor eltérés van, például valaki nem tartja be a standard worköt, vagy elfogy az anyag. Ehhez legfontosabb eszköze a shop floor management, amelyről egy későbbi írásunkban lesz szó. A csoportvezető nem mondja meg, ki, mikor, mit csináljon (ehhez önvezérlő folyamatok léteznek), hanem támogatja, fenntartja a folyamatokat – és ez is egy atlaszi szerep.

Összefoglalva
A fordított piramis azt jelenti, hogy minden vezető feladata az összes szükséges eszköz, anyag és információ biztosítása az értékteremtő személyzet számára, hogy az ő munkájuk a standard work szerint „önjáró” lehessen. Így a vezető hasonlóvá válik Atlaszhoz, aki vállán tartotta az égboltot.