A hivatalosan Advanced Development Programs néven ismert Skunk Works kutatórészleget valamikor 1939 és 1943 között alapították a Lockheed Martinnál. A legendás tervezőcsapat később olyan ikonikus és az akkori viszonyok között csúcstechnológiás harci repülőgépeket alkotott, mint a U-2, az SR-71 Blackbird, az F-117 Nighthawk, az F-22 Raptor és az F-35 Lightning II. Érdekesség, hogy a hatvanas-hetvenes évek mérnökgenerációja már nemcsak harci gépeken dolgozott a Skunknál, hanem szuperszonikus szállítóeszközökön, hiperszonikus kutatórepülőgépeken, űrhajóhordozókon, fúziós reaktoron, sőt, még egy lopakodó hajón is, amely egy korai James Bond-filmben szerepelt.
A mostani fejlesztésük egy régi tankercsalád, a KC-135 Stratotanker leváltását célozza. Az öregedő szállítógépek rendkívül megbízhatóak és nélkülözhetetlenek voltak az amerikai és szövetséges légi műveletekhez, mivel lehetővé tették, hogy a harci repülőgépek a bázisaik hatótávolságán kívül működjenek. A Stratotankerek nélkül a B-52-esek nem jutottak volna el az 1950-es évektől kezdve a világ bármely pontjára. Például ezek segítettek a brit Vulcan bombázóknak 1982-ben, a Falkland-szigeteki háború idején, hogy a dél-angliai bázisokról felszállva csapást mérjenek az Atlanti-óceán déli részén lévő – Argentína által elfoglalt – repülőterekre.
A Lockheed a legújabb fejlesztésről egyelőre nem közölt specifikációt, de a nyilvánosságra hozott képekből annyi mindenesetre kiderül, hogy egy kisebb, mozgékonyabb repülőgépről van szó, amely képes viszonylag nagy mennyiségű üzemanyagot szállítani elég messzire. A gép határozottan futurisztikus profilú és lambdaszárnyakkal rendelkezik, amelyek a lopakodó képesség mellett szilárdságot és tervezési rugalmasságot is biztosítanak neki. A lopakodó jelleget hangsúlyozza a törzsön az orrtól hátrafelé húzódó, a szárnyakkal egybeolvadó, a radarjeleket megzavaró bordavonal. Az iker légbeömlők lekerekítettek és süllyesztettek, a kettős V-farok pedig süllyesztett kipufogónyílásokat sugall, hogy csökkentsék a radar- és a hőjeleket.
A pilótafülke mérete és kialakítása kétfős személyzetre utal. A gép hasából kinyúló üzemanyag-utántöltő teljes autonóm irányítás alatt állhat, és a törzs tetején lévő plusz gém arra utal, hogy menet közben magát a tankert is fel lehet tölteni. Vagyis a tankert nagyon nagy hatótávolságú küldetésekre szánják, sok extrával. Utóbbi esetében elsősorban a mesterséges intelligenciára kell gondolni, amely megsokszorozza az ilyen repülőgépek képességeit. Azaz nemcsak üzemanyag szállításra és töltésre, hanem hírszerzésre, felderítésre, parancsnoki irányításra vagy fegyverrajok és rakéták tűzvezetőjeként is alkalmassá teszi őket. Szakértők szerint éppen ezért a jövőben az ilyen tankereket többfunkciós, repülő csúcstechnológiás platformként fogják használni.
Forrás: New Atlas
