GyártásTrend
Becsült olvasási idő: 1 perc
Hangyáktól jön a szupererős antibiotikum

A hangyák olyan természetes gyógyszert termelnek, amelyet a fertőzött sebek kezelésére használhatunk fel. 

Az már régóta ismert, hogy bizonyos hangyák által termelt vegyi anyagok antibiotikus tulajdonságokkal rendelkeznek. A közelmúltban azonban először figyelték meg, hogy egy hangyafaj nemrégiben ténylegesen felhasználta ezeket a vegyi anyagokat arra, hogy a fajtársai fertőzött sebeit kezelje. A szóban forgó faj, a Matabele hangya (Megaponera analis) Afrika különböző, a Szahara sivatagtól délre fekvő területein él.

Ez a hangyafaj meglehetősen harcias: kizárólag termeszekkel táplálkozik és rendszeresen rajtaütéseket hajt végre a közeli termeszkolóniákon. A termeszek nem teljesen védtelenek, sok betolakodónak komoly sebeket okoznak. Ha ezek a sebek elfertőződnek, a sérült hangyák elpusztulhatnak.

A hangyák olyan természetes gyógyszert termelnek, amelyet a fertőzött sebek kezelésére használhatunk fel. Forrás: Erik Frank / Universität Würzburg

Egy nemzetközi kutatócsoport most felfedezte, hogy amikor az ilyen sebek elfertőződnek, a hangyák meggyógyítják sérült társaikat. Sérülés esetén ugyanis a hangya kemény külső vázának szénhidrogén-profilja megváltozik, amit a társai képesek érzékelni. A hangyák ezért antibiotikus váladékot szívnak ki saját metapleuralis mirigyükből, és azt az állkapcsukkal a sérült társukra kenik. A laboratóriumi tesztek során megállapították, hogy az antibiotikus folyadék alkalmazása körülbelül 90 százalékkal csökkentette a fertőzött hangyák pusztulási arányát. 

Fontos, hogy a hangyafertőzésekért ugyanaz az baktérium felel, mint az emberek esetében. A Pseudomonas aeruginosa azonban az embereknél antibiotikum-rezisztens, vagyis ellenáll a komoly gyógyszereknek is. A tudósok ezért megpróbálják azonosítani a hangyák által termelt összes specifikus antibiotikumot, hogy azokat az embereken is felhasználhassák. 

„Az embert leszámítva nem ismerek más élőlényt, amely ilyen kifinomult orvosi sebkezelésre képes” - mondta Dr. Erik Frank a németországi Julius-Maximilians-Universität Würzburgból, aki a svájci Lausanne-i Egyetem professzorával, Laurent Kellerrel együtt vezette a kutatást. A tanulmányról szóló tanulmány nemrég jelent meg a Nature Communications című folyóiratban.

Forrás: Nature / New Atlas