Inspiráló ipari projektek: egyiptomi víztisztító
Nulla kibocsátás a Nílus partján: magyar víztechnológia egy egyiptomi olajfinomítóban
Amikor egy egyiptomi olajfinomító azt a feltételt kapta az engedélyezési hatóságoktól, hogy a Nílusba egyetlen csepp szennyvizet sem vezethet vissza, a projekt azonnal azzal a kérdéssel szembesítette a tervezőket: ki tud olyan rendszert szállítani, amely ezt a követelményt megbízhatóan teljesíteni tudja? A választ egy nagykanizsai székhelyű vízkezelő cég adta meg: többek között több, mint 100 darab, 40’-as konténer formájában.
Egy zalai cég a vízkezelés európai élvonalából
A Hidrofilt Vízkezelést Tervező és Kivitelező Kft. 1990-ben, garázsvállalkozásnak indult – a kifejezés nem metafora, hanem szó szerint igaz. Három évtized alatt a cég 3 hektáros telephelyre, saját gyártócsarnokokra és közel 200 fős csapatra tett szert, miközben megőrizte azt a tulajdonságát, amely a legtöbb sikeres ipari középvállalatnak alapvető versenyelőnye: a teljeskörű projektmegvalósítás rugalmasságát.
A Hidrofilt nem alkatrészeket gyárt és nem csupán rendszereket szerel össze – hanem vízkezelési feladatokat old meg. Az ötlet megfogalmazásától a tervezésen, gyártáson, telepítésen és beüzemelésen át a hosszú távú karbantartásig és távmonitoringig mindent házon belül végeznek egy komplex és szigorú minőségirányítási rendszerben. A cég több mint 4000 referenciával rendelkezik 35 országból: a miskolci vízműtől vagy a paksi atomerőmű vízkezelő rendszerétől, a pozsonyi Slovnaft finomítón át Srí Lanka fővárosának, Colombónak a vízellátásáig, Perutól Laoszig négy kontinensen. Az egyiptomi-projekt az eddigi egyik legnagyobb vállalkozásuk.
Miért a Nílus, és miért nem lehet belőle visszaengedni?
Az Egyiptom középső részén, Luxortól nem messze fekvő Aszjút városában épülő zöldmezős olajfinomító egész működéséhez egyetlen forrásból nyerhet vizet: a Nílusból. Az engedélyezési feltétel egyértelmű volt: a finomítóból nem mehet vissza szennyvíz a folyóba. Sem ipari szennyvíz, sem biológiailag kezelt kommunális víz. Ez a feltétel, amely Magyarországon ma is ritkaságszámba menne egy hasonló beruházásnál, Egyiptomban alapkövetelmény, és egyben a versenyt meghatározó műszaki kritérium is.
A Hidrofilt ajánlatának kulcseleme a ZLD, vagyis a Zero Liquid Discharge technológia volt: olyan rendszer, amely a szennyvíz teljes mennyiségét visszaforgatja a gyártási folyamatba, és folyadékot nem bocsát ki, csak szilárd anyagot, zsákolt só formájában. A versengő ajánlatok között a Hidrofilt pályamunkája nyert, melyről be lehetett bizonyítani, hogy tartósan működik. A kidolgozás részletét jól jelzi, hogy pályamunkájuk szeizmológiai megfelelést, szélterheléssel való kalkulációt és az extrém sivatagi hőmérséklet ingadozással kapcsolatos számításokat is tartalmazott.
Két rendszer, egy cél
Az egyiptomi projekt valójában két párhuzamos feladatból áll, amelyek egymásba fonódnak.
Az első a vízellátás: a Nílus vizéből kell előállítani azt a különböző minőségű vizet, amelyre az olajfinomítónak szüksége van; a kazángőztől a hűtővízen át a hidrogéngyártáshoz szükséges, szinte tökéletesen vegytiszta vízig. A rendszer feladata óránként 570 köbméter (32°C-os) nyersvíz megtisztítása - ez 60 percenként 30- 50 lajtos kocsi mennyiséget jelent.
A második a szennyvíz: az ipari és kommunális hulladékvizet komplex többlépéses eljárással előbb elősűrítik, majd bepárlással és kristályosítással a lehető legkisebb térfogatra hozzák. A folyamat végén nem folyékony hulladék keletkezik, hanem száraz só – amelyet elszállítanak, a víz pedig visszakerül a rendszerbe. Évente mintegy 1,7 millió köbméter víz járja be ezt a kört.
A bepárló és kristályosító egységeket nemzetközi partnerrel közösen gyártották – ezek a ZLD technológia legbonyolultabb elemei, és az egyetlen kivétel a nagykanizsai gyártás alól. Minden más –a homokszűrőktől az aktívszénen és az ultraszűrőkön át a fordított ozmózisos membrán egységeken és az ioncserélő berendezéseken keresztül a komplex kondenzátum-kezelőkig– Nagykanizsán készült a 100% napenergia felhasználású telephelyen.
A tartály, amely nem fért be a konténerbe
A projekt szállítási logisztikája önmagában mérnöki feladatot jelentett. Több, mint száz darab 40 lábas, vagyis 12 méter hosszú konténerben kellett kivinni az összes berendezést, miközben a konténer belső szélessége 2,4 méter. Ez a kényszermérték meghatározta a tartályok méretét: 2,2 méter lehetett az átmérő, több nem.
Egy szűkebb átmérőjű tartályt magasabbra kell építeni, ha adott térfogatot kell befogadnia. Az egyiptomi tartályok így 10 méter fölé nőttek – miközben el kellett viselniük a sivatagi klimatikus szélsőségeket. A nyári levegő-hőmérséklet 48 Celsius-fok fölé is emelkedhet, a berendezések felszíne akár 70 fokra is felhevülhet. Télen viszont a vegyszerek egy részének a hőmérséklet-csökkenés miatt kristályosodási problémái lehetnek.
A számítások végeredménye 66 milliméteres falvastagság lett. Átlagos ipari tartályokhoz szokott mérnök erre azonnal felkapja a fejét: a megszokott 10–12 milliméteres falvastagság hatszorosa. Az anyag ekkora vastagsága hagyományos módszerekkel nem hajlítható meg kétméteres rádiuszon, ekkor a lemezt nem lehet egyszerűen tekercselni. A megoldás speciális körkörös hegesztési technika lett, belső saválló merevítéssel, hogy szállítás közben ne vetemedjen el a szerkezet.
Az irányítástechnika gerincét Siemens PLC-k adják, redundáns és biztonsági architektúrával. A rendszerbe több száz Siemens nyomástávadó és áramlásmérő épül be. A döntés mögött nem csupán a műszaki megbízhatóság áll: egy olajfinomítói infrastruktúra évtizedekre épül, és a vezérlőrendszer alkatrészeinek és szoftverfrissítéseinek elérhetősége 10–20 év múlva is alapkövetelmény.
Hosszas előkészítési munka
A projekt 2020-ban indult. Az egyiptomi épületek felépítése négy évet vett igénybe – az ottani ütemezési kultúra nem a határidőre optimalizál, hanem a kivitelezés minőségére. A berendezések időközben elkészültek, a 100 konténernyi áru kiment, és jelenleg is helyszíni beépítés zajlik.
Korábbi projekteknél volt olyan szereléssel foglalkozó munkatárs, aki két évet töltött a helyszínen, és annyi repülési pontot gyűjtött össze, hogy a családjával ingyenes repülőutat tehetett Európába. Mások hasonló projektek keretében – a nagykanizsai cégnél – annyi jövedelemre tettek szert, hogy meg tudták alapozni első lakáshoz jutásukat. Ezek a részletek nem ezen projekt műszaki leírásához tartoznak, de jelzik, milyen léptékű vállalkozásról van szó ilyen esetben és a beletett nagy mennyiségű munkaóra, a magas színvonalú helytállás meghozza gyümölcsét.
A Hidrofilt ezzel a munkával nemcsak egy egyiptomi olajipari referenciára tett szert – hanem egy olyan technológiát is érett, működő formára hozott, amely a világ egyre több vízszegény, vagy vízvédelmi szempontból kritikus régiójában - a jelenlegi vízhiányos tendencia alapján akár nálunk is - meghatározó tud lenni. A nulla kibocsátású vízgazdálkodás ma még különlegesség. Ez a Nílus-parton álló rendszer pedig megmutatja, hogy a magyar mérnök országhatárokon túl is képes kiemelkedőt alkotni.
Gratulálunk az év inspiráló ipari projektjének választott, a Hidrofilt Kft. által megvalósított egyiptomi víztisztító projekthez!
A cikk a Siemens Zrt. támogatásával jött létre.
