A robotika ma már túlnőtt azokon a határokon, amikre valaha fogadni mertünk volna: a mesterséges intelligencia és a mechatronika találkozásából egy komplex képességekkel rendelkező, merőben új és formálódó tudomány alakult, amelynek jövőformáló fejezete éppen a szemünk előtt íródik.

S hogy mi a végcél, hova tart, és mi lehet a végállomás a robotikában? Azt még a jövőkutatók sem tudják, hiszen a tudomány és a technológia minden felismerése, tudása és kutatása egyfajta kvintesszenciaként találkozik a robottechnológiában. Hogy mindez mit jelenthet a nem túl távoli jövőben? Dr. Galambos Pétert, a Bejczy Antal iRobottechnikai Központ (BARK) vezetőjét kértük meg, segítsen eligazodni abban, hol tartunk és hová haladunk ebben az új tudományágban, hiszen a robotika jelen helyzetét, valamint annak lendületes növekedését taglaló cikkünk is rávilágít: az automatizált rendszerek, a mesterséges intelligencia és a robottechnológia feltartóztathatatlanul száguld a jövő országútján, abban a versenyben, ahol mérettől és földrajzi helyzettől függetlenül a világ minden országa versenyez az elsőségért. 

Persze a győzelemhez nem elég elsőként a célba érni, meg is kell tartani ezt az elsőséget. Mert a robotizáció, az automatizálás mindennapi működésbe, gyártásba implementálása csak akkor lehet igazán előremutató, ha a konkrét rendszerhez igazítva, testre szabva használjuk ki előnyeit és hatékonyságát.

Ruppert Tamás, a Pannon Egyetem docense és kutatócsapata például évek óta azon dolgozik, hogy ne csak megtalálja a robotok és az automatizálás helyét a rendszerben, de a gép és ember kooperációjára is felkészítse a szakembereket. A vele készült interjúból kiderül, mik a robotizáció korlátai, és miért fontos, hogy értsük és felkészüljünk a robot és az ember intelligens térben való valódi együttműködésére. A jó példákra, az értékes megoldásokra azonban nem kell éveket várnunk. 

A magazint az alábbi hivatkozásra kattintva tekintheti meg.

Jó olvasást kívánunk!