GyártásTrend:  A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen vegyészmérnöki, a Dunaújvárosi Egyetemen Gumiipari technológiai szakmérnöki képzésén végeztél. Mi motivált, hogy a mérnöki pályán helyezkedj el? 

Jáksó Ágnes:  Gyerekkoromban orvos szerettem volna lenni, de a család tele volt mérnökökkel, az unokatestvérem is, édesapám is, mind mérnökök voltak, ezért még kisgyerekként átváltottam inkább erre az orientációra. Megkérdezték, hogy milyen mérnök? Akkor fogalmam nem volt róla, hogy vegyészmérnök leszek. Amikor az érettségi közelében voltam és jelentkeznem kellett egyetemre, nagyon vegyes volt a jelentkezési lapom. Energetikai mérnök, építőmérnök, vegyészmérnök, mechatronikai mérnök, aztán még egy mentőtisztit is beírtam, biztos, ami biztos. Szóval teljesen világos volt, hogy mérnöknek kell lennem, mert ez érdekel, ugyanakkor kicsit véletlenszerű is volt, hogy vegyészmérnök lett végül belőlem. 

GyT:  Hogyan kerültél a Hankook csapatába?

Jáksó Ágnes: Dunaújvárosban születtem és itt is éltem egészen az egyetemi éveimig. Ezután költöztem csak fel Budapestre. A diplomám megszerzése után munkát kerestem elsősorban a fővárosban és környékén, a Hankook pedig éppen bővítette a rácalmási gyárát. Adta magát, hogy miután a családom és a munkahelyem is Dunaújvárosban volt, néhány hónappal a munkakezdésem után visszaköltöztem Budapestről. 

GyT: Mit takar a szenior anyagmérnöki pozíció a cégnél? 

Jáksó Ágnes: Bármilyen meglepő, az anyagmérnökök az anyagokkal foglalkoznak. Ezt úgy értem, hogy nem magával az abronccsal, hanem az alapanyagokkal, illetve a félkész termékekkel. A csapatunk a termékbevezetéssel foglalkozik én pedig a kutatás-fejlesztés folyamatait támogatom. Az új gumikeverékek tesztelésében, a specifikációk elkészítésében, a tesztek kiértékelésében és riportálásában, illetve az új alapanyagok bevezetésében van nagy szerepe a pozíciómnak. Ugyanakkor hogyha az új fejlesztésekhez szükséges, akkor a megfelelő technológia tesztelése, beüzemelése is rajtunk keresztül fut. A szenior titulus pedig tulajdonképpen csak annyit mutat, hogy a tapasztalatom miatt már rangidősnek számítok a cégnél.

GyT: Mennyi idő egy ilyen teszt, hogyan néz ki maga a folyamat? 

Jáksó Ágnes: Ha érkezik egy új piaci igény, például első szerelésű abroncsok fejlesztésekor, olyankor a fejlesztőmérnök a koreai központban összeállítja a specifikációt. Ha a meglévő keverékekkel nem hozható a kívánt teljesítmény, akkor jönnek a keverékfejlesztők: több új receptet is kipróbálnak, és kiválasztják a legígéretesebbet. Ezután hozzám kerül a folyamat: gyári környezetben kell letesztelnem a kiválasztott keveréket. Én döntöm el, melyik soron készül, elkészítem a specifikációkat, részt veszek a tesztelésben, majd laboratóriumban mérjük a keverék főbb fizikai tulajdonságait. Ha minden megfelel az elvárásoknak, indulhat az abroncsgyártás – onnantól viszont már nem mi visszük tovább.

GyT: 2011 óta dolgozol a Hankooknál, azóta is ugyanazzal a csapattal, akikkel elkezdted a pályafutásod. Mennyire lineáris a karrierépítés íve nőként a műszaki pályán? 

Jáksó Ágnes: Azt gondolom, hogy a mi cégünk igyekszik biztosítani a nők számára a fejlődést. Az osztály, ahol dolgozom a németországi fejlesztőközponthoz tartozik, ahonnan minden lehetőséget megkapunk – szemináriumokkal, szakmai találkozókkal, expókkal – arra, hogy fejlesszük és képezzük magunkat. A mi teamünkben a mérnökök, illetve a szellemi dolgozók közel fele nő. Csak a saját csapatunkról tudok nyilatkozni, de nálunk teljesen egészségesek a gender arányok és nincsen nemi megkülönböztetés. Nem érzem, hogy csak azért ne tudnék előre jutni, mert nő vagyok.

GyT: Ezt a pályád elején sem tapasztaltad? 

Jáksó Ágnes: De, a pályám elején még kezdőként éreztem. Nem elsősorban a feletteseimtől, hanem sokkal inkább a gyárban. Főként irodában dolgozom, de a teszteket a gyártási területen kell végezni, ahol jórészt férfi kollégák vesznek körül. Fiatalon, tapasztalatlanul ebben a közegben éreztem először, hogy nehéz elfogadtatnom, hogy nő vagyok. A férfiak egy része nehezen viseli, ha egy nő mondja meg, mit és hogyan csináljanak.

Sokáig tartott, mire kiépítettem a bizalmat. Ehhez az kellett, hogy elfogadják, amit kérek és tudatosuljon bennük, hogy a döntéseimért és az utasításaimért vállalom a felelősséget. Szerintem ennek a szemléletnek a kialakításával sikerült elérnem azt, hogy nem érzem hátránynak, hogy nő vagyok.

GyT: A Hankook hivatalos oldalán közzétette a nemi egyenlőségi célkitűzéseit és a jelenlegi statisztikákat. Ez alapján a cég összes munkavállalójának csak 10.4%-a nő és csupán 1.5%- a rangidős női vezető. Mik azok a képességeid és kvalifikációid, amelyek segítik, hogy komolyan vegyenek a még mindig férfiak által dominált munkahelyi közegben?

Jáksó Ágnes: Azt azért tudni kell, hogy ebben a szakmában, nem csak a Hankooknál, de általában véve is sokkal kevesebb a nő, a gyári munka még mindig jobbára „férfidolog”. Meg kell tanulni kezelni ezt a helyzetet, a hozzáértés és szakmaiság egy idő után nemtől függetlenül kivívja a tiszteletet.
A karrierem elején sok tréningen vettem részt, ahol főként időmenedzsmentet, konfliktuskezelést és kommunikációt tanultam – ezek rengeteget segítettek abban, hogy érvényesülni tudjak a szakmában. Szerintem ez nem elsősorban nemi kérdés, inkább személyiségfüggő, hogy valaki hogyan tud helytállni a gyártásban.
A mi csapatunk a termékbevezetésért felel, ami sokszor ütközik a termelési célokkal. A termelés a napi kitűzött számok elérésére fókuszál, a termékbevezetés pedig a tesztelésről és a prototípus gyártásról szól. Ilyenkor fontos, hogy ne csak szakmailag, hanem emberileg is partner legyek. Amint a kollégák érzik, hogy nem föléjük helyezem magam, hanem velük együtt akarok dolgozni, teljesen megváltozik a hangulat és onnantól nagyon jól tudunk együttműködni.

GyT: Mi tart a pályán? Miben találod meg a legnagyobb motivációt a karrieredhez?

Jáksó Ágnes: Az abroncsgyártásban nincs állandóság – hiába csinálom 14 éve, mindig jön valami új kihívás. Folyamatosan változnak a vevői elvárások, az ipari trendek, például az elektromos autók teljesen más abroncsokat igényelnek, mint a hagyományos járművek. A rutinmunka, a „favágás” nem az én világom, sokkal jobban szeretem, ha meg kell oldani egy problémát. Néha túl sok feladat gyűlik össze, de pont ez a változatosság az, ami motivál.

GyT: Említetted, hogy önállóan kell megoldanod adott helyzeteket. Milyen a csapat dinamikája, akikkel dolgozol?

Jáksó Ágnes:  A mi csapatunk kiemelkedően jól működik. Részben azért, mert néhányan már több, mint tíz éve a cégnél dolgozunk, ugyanakkor gyakran közös ötletelésekkel kerülünk közelebb a megoldásokhoz. Nem is feltétlenül értünk teljes mértékben egymás munkájához, hiszen a csapatban a gumikeverékekkel, az alapanyagokkal, az abroncsokkal stb. foglalkozó munkakörben is dolgoznak kollégák. Néha csak egyszerűen felvetek egy problémát, és a szakmai diverzitásnak köszönhetően a többiek megpróbálnak a gondolataikkal vagy a tapasztalatukkal segíteni. A személyiségek teljes skáláját lefedi ez a tizenegynéhány ember, mégis valahogy annyira jók vagyunk együtt. Elfogadóak vagyunk, szeretjük egymást és ez nagyon sokat segít a munkában is. 

GyT: Van kedvenc projekted, és ha igen, akkor mi az? 

Jáksó Ágnes:  Jelenleg nincsen kedvenc projektem, de a közelmúltban éppen két új nyári keveréknek a tesztelésével foglalkoztam. Ezek olyan keverékek, amiket még a koreai fejlesztőközpontban is csak laborban készítettek el, tehát a gyárból tapasztalatuk még nekik sem volt. Nehéz feladat volt az új, számomra ismeretlen alapanyagok használata és a keverékek gyárthatóságának optimalizálása is.
Nagy kihívás, de úgy érzem, hogy látom a fényt az alagút végén. Fárasztó és sokszor megterhelő, különösen, amikor kudarc ér, amikor félresikerül egy teszt. Aztán megyek tovább, és valahogy végül mindig sikerül megoldani a helyzetet és ez kárpótol.

GyT: Milyen jó tanáccsal látnád el a fiatal nőként mérnöki pályát kezdő önmagadat, hogyha lehetne? 

Jáksó Ágnes:   Talán azzal, hogy nincsen megoldhatatlan probléma, csak rossz megközelítés. Ezt szoktam most is mondogatni a fiatalabb kollégáknak, illetve, hogy higgadtsággal sokszor többet lehet elérni, mint impulzív reakciókkal.  

GyT: A fiatalabb kollégák vevők rá, hogy tanácsot kapjanak a felettesüktől? 

Jáksó Ágnes:  Általában igen. Erre ismét azt tudom mondani, hogy személyiségfüggő. Akit érdekel a munkája és szívesen csinálja, az nyitott a tanácsokra. Gyakran előfordul, hogy a kevésbé tapasztalt kollégák egy-egy problémával, kérdéssel hozzám fordulnak. Mindig nagyon szívesen segítek nekik. Hiszek abban, hogy hosszútávon jó befektetés foglalkozni velük és tanítani őket, mert így válnak jó szakemberré, akikkel hatékonyan lehet együtt dolgozni. Én is így kezdtem valamikor.