GyártásTrend: Hogyan indult a pályafutásod, és hogyan kerültél a Bosch-hoz?

Somodi Zsuzsa: A Miskolci Egyetem gépészmérnöki karán végeztem. Már egyetemistaként fontos volt számomra, hogy ne csak elméletben, hanem valós ipari környezetben is tapasztalatot szerezzek, ezért gyakornoki lehetőségeket kerestem. A hatvani Boschnál helyezkedtem el, és erős alapot adott a pályakezdéshez: amiről tanultam az egyetemen, azt azzal párhuzamosan rögtön meg is tapaszaltam a gyárban a mindennapos tevékenység során. Főállású munkavállalóként új gyártások előkészítésével és felfuttatásával foglalkoztam, később projektvezetői, majd gyártási csoportvezetői szerepbe kerültem. Közel tíz évet dolgoztam közvetlenül a termelésben, mielőtt tudatosan az IT és az Ipar 4.0 terület felé fordultam.

GyT: Jelenleg a Manufacturing IT és Industry 4.0 területet vezeted. Mit jelent ez a gyakorlatban?

S.Zs.: Egy, mintegy 70 fős csoportért felelek, amely a termelés és a logisztika teljes IT-támogatását biztosítja az alapanyag-beérkezéstől a késztermék kiszállításáig. Globális Bosch-standard rendszerekkel dolgozunk, de a feladatunk nem pusztán az üzemeltetés. Az a célunk, hogy ezek a rendszerek valóban használhatók legyenek a gyártás mindennapjaiban, és támogassák a gyors, adatvezérelt döntéseket. Mivel én magam termelési területről érkeztem, fontos előnynek érzem, hogy értem a gyártás nyelvét. A munkám egyik legfontosabb része, hogy hidat építsek az IT-szakemberek és a gyártásban dolgozók között, és lefordítsam az igényeket a technológiai megoldások nyelvére, illetve fordítva.

GyT: Van olyan projekt, amire különösen büszke vagy?

S.Zs.: Több ilyen van, de az egyik legfontosabb projektünk egy digitális iker alapú megoldás volt, amely egy nagyon komplex gyártási problémából indult. Egy-egy gyártósor akár hetven–nyolcvan gépből áll, és egyetlen állomás több ezer hibaüzenetet generálhat. Ezt emberi erővel már nem lehet hatékonyan kezelni. Egy olyan keretrendszert hoztunk létre, amely az összes releváns adatot egy helyen gyűjti össze, és szerepkörökhöz igazítva jeleníti meg. Az operátor azt látja, amire az adott pillanatban szüksége van, a vezetés pedig átfogó képet kap a teljesítményről. A megoldás egy év alatt üzletági standarddá vált, és más Bosch-gyárak is át szeretnék venni. Számomra ez nemcsak technológiai, hanem szervezeti siker is.

GyT: Milyen vezetői szemlélet jellemez téged?

S.Zs.: Inkább bevonó, mint irányító vezetőnek tartom magam. Egy olyan területen, ahol folyamatos kísérletezés és tanulás zajlik, nem működik a nyomásgyakorlás. Fontos, hogy a csapat értse a célokat, és biztonságban érezze magát akkor is, ha valami elsőre nem sikerül. Sokat beszélgetünk, tudatosan keresem az egyensúlyt a különböző munkastílusok között. Az eredmények akkor születnek meg, ha az emberek szakmailag kihívást látnak a feladatukban, és értik, miért fontos, amit csinálnak.

GyT: Mi tartja életben a hatalmas lelkesedésedet, motivációdat, és hogyan tudod ezt továbbadni a kollégáidnak?

S.Zs.: Az én lelkesedésem határtalan. Ez valószínűleg a gyerekkoromba nyúlik vissza. Olyan iskolába jártam, ahol megtanultuk, hogy minden feladatban meg lehet találni azt a részt, ami épít, ami belső motivációt ad. Nem az volt a kérdés, hogy mit kell megcsinálni, hanem az, hogyan találom meg benne azt, ami engem is visz előre. Ez a szemlélet végigkísérte a pályámat. 

GyT: Külső vagy belső motiváció?

S.Zs.: Nagy különbséget látok a kettő között. Külső nyomással lehet eredményt elérni, de hosszú távon az visz előre, amikor valaki belülről akar valamit megcsinálni. Egy gyerek sem azért tanul meg járni, mert kényszerítik, hanem mert belülről hajtja a kíváncsiság. Én ezt próbálom erősíteni a csapatban is. Igyekszem megmutatni, mi a „user” nézőpontja, mi az, ami azonnal értéket teremt, és mi az, ami szakmai kihívásként motiválhatja őket. Ha a kolléga érti, miért fontos az adott feladat, és mellette marad tere a saját szakmai kihívására is, akkor nincs szükség nyomásgyakorlásra. Az eredmények így is jönnek. Számomra az a legnagyobb siker, amikor egy visszahúzódó, introvertált fejlesztő egyszer csak mosolyogva mondja: „ezt én csináltam, és működik”.

GyT: Nőként tapasztaltál-e bármilyen hátrányt ebben a műszaki, IT-s közegben?

S.Zs.: Nem éreztem hátrányát annak, hogy nőként dolgozom ezen a területen. Amikor a mostani osztályomhoz csatlakoztam, egyedüli nő voltam, ami mindenkinek új helyzet volt, de ezt inkább érdekességként éltem meg. Abban viszont hiszek, hogy a vegyes csapatok – nemcsak nemek, hanem korosztály és kulturális háttér szerint is – gazdagabb működést eredményeznek. Egy nagyon strukturált, bináris logikájú műszaki környezetben az emberi oldal, a kommunikáció és a kompromisszumkeresés sokat hozzá tud tenni az eredményességhez.

GyT: Mit tanácsolnál azoknak a fiatal nőknek, akik mérnöki vagy ipari karriert fontolgatnak?

S.Zs.: Ha valaki nyitott a természettudományok irányába, és erős matematikából, fizikából vagy kémiából, akkor merjen ebbe az irányba lépni. Ne az határozza meg a döntését, hogy hány nő van egy adott szakon vagy területen, hanem az, hogy mi érdekli igazán. Az iparban dolgozni azt jelenti, hogy az ember valódi, kézzelfogható innováció részese lehet. Lehet mérnökként konkrét megoldásokat alkotni, de vezetőként is nagy hatása van annak, hogy milyen környezetet teremtünk a csapatunk számára. Nem feltétlenül az a legnagyobb érték, ha én találok ki valamit, hanem ha segítem azt a közeget, ahol mások mernek újítani. Ez egy olyan pálya, ahol folyamatosan lehet tanulni, fejlődni, és valódi hatást gyakorolni a folyamatokra.

GyT: Hogyan tudsz feltöltődni a munka mellett?

S.Zs.: A legfontosabb támaszom a férjem. A vezetői pozícióimat mindig úgy vállaltam el, hogy közösen átgondoltuk, mi fér bele az életünkbe. Ő is vezetőként dolgozik, pontosan érti, milyen felelősséggel jár ez a szerep. Amikor én voltam otthon a gyerekekkel, ő tudott többet a karrierjére fókuszálni, most pedig ő az, aki támogat abban, hogy én tudjak nagyobb energiát fektetni a szakmai céljaim elérésébe. Ez az egyensúly számomra kulcsfontosságú. A másik „titkos fegyverem” az olvasás. Minden este olvasok, és szinte kizárólag krimit. Sokan meglepődnek ezen, de számomra ez a teljes kikapcsolódás: izgalmas megfejteni egy történetet, végigkövetni a nyomozás logikáját, összerakni a részleteket. Emellett a két gyerekemmel töltött idő és a kreatív tevékenységek – festés, kötés, horgolás – segítenek igazán lelassulni.