GyártásTrend: A kis alföldi település, Körösladány ismerős terep számodra, hiszen a kilencvenes évek végén szakmai pályafutásodat is itt kezdted - de hogy kerültél ide? 

Sziromi Mária: Alapvetően békéscsabai vagyok, és a gimnázium, valamint egy OKJ-s tanfolyam után német tolmácsként és vámügyintézőként kezdtem dolgozni. A Henkelről az első munkahelyemen a főnöknőmtől hallottam, akit épp oda hívtak dolgozni, ám neki ez nem volt opció, nekem viszont megtetszett az ötlet és betelefonáltam a gyárba. Beszéltem az akkori vezetővel, Ujhelyiné Mojzsis Annával, aki aztán a nyaralásom második napján szólt, hogy másnap személyesen kellene találkoznunk Körösladányban, mert épp odalátogat a regionális vezető. Gyorsan odavonatoztam a Balatonról, lezajlott az interjú, majd már a visszafelé úton hívtak, hogy a szabadságom végeztével várnak a Henkelnél. Ennek immár 26 éve, és hiába vezet néha cégen belül más helyszínekre a munkám, Körösladányba mindig visszatérek. 

GyT.: Nem csupán az üzemen belül, hanem a cég nemzetközi központjában is megfordultál - hogy jött ez a felkérés? 

Sz.M.: A termeléstervezésen és a diszpozíción kezdtem, majd exportügyintéző lettem, ahol főként vevőkapcsolatokon és kiszállítások megszervezésén dolgoztam. Később az anyaggazdálkodási osztály vezetője voltam néhány évig, mielőtt felkértek a Henkel központjába, Düsseldorfba. Itt 2006-ban kezdtem a global supply chain csapatában, és közel két évig dolgoztam Németországban, ami teljesen más szemléletet kívánt. Míg a gyári munka sokkal inkább a „tűzoltásról“, a napi szinten felmerülő problémák gyors kezeléséről, az alternatív tervek kidolgozásáról és kommunikálásáról szól, Düsseldorfban a csapat feladata a stratégia és a stratégiai fejlesztés volt, rendszertervezéssel és globális KPI-ok meghatározásával. A mindig nyüzsgő és akcióhoz szokott énemet háttérbe kellett szorítanom, de végül a kollégák támogatásával ráéreztem ennek is az ízére és hatékony tagja lettem a csapatnak, mert birtokában voltam annak az operatív tudásnak, ami a stratégiai tervezés fontos részét képezi. Az ott kialakított kapcsolatrendszer a mai napig fontos szerepet tölt be szakmai életemben. 

GyT.: Külföldi tapasztalataid közül mi az, aminek itthon, mindennapi munkád során leginkább hasznát veszed? 

Sz.M.: Nagyon fontos a jó kommunikációs készség és a szervezeti hierarchia magasabb szintjén elengedhetetlen a taktikai tudás. Emellett a politikai véna is előny - mindezek elsajátítására nagyon jó volt Düsseldorf, és az utána vállalt regionális-nemzetközi feladatok. 
Németországból 2008-ban jöttem haza, majd közel 5 évig gyárvezető helyettesi feladatokat láttam el. Ezután, regionális projektmenedzserként rengeteget utaztam, mert a közép-európai régióban a nagyobb projektek bevezetésében vettem részt. Ezután regionális kontrolling menedzser lettem, ebben a pozícióban dolgoztam, és Közép-Európa mellett az oroszországi, a törökországi és a latin-amerikai gyárak költséghatékony működésének a támogatásáért, a nagyobb beruházások, projektek pénzügyi ellenőrzéséért feleltem elsősorban. Nemzetközi porondon dolgozva láttam, mennyire fontos az, hogy más-más kultúrákkal, generációkkal, szemlélettel megtaláljam a közös nevezőt.  

GyT.: Az egyetemet már felnőttként végezted, közgazdász szakon. Mennyire volt nehéz munka mellett diplomát szerezni? 

Sz.M.: Ez egyszerre volt kihívás és örömmel végzett tevékenység. A rengeteg plusz teher ellenére nem éreztem nehéznek, hiányzott már ez a fajta szellemi igénybevétel. Ekkorra értem meg a tanulásra és a felelősségvállalásra, másrészt vezető pozícióban a diploma hiányát pótolnom kellett. És a tanulás is könnyebben ment úgy, hogy a munka világában megszerzett tapasztalatokhoz kötöttem az iskolában felszedett tudást. Alapvetően nagyon fontosnak tartom a folyamatos fejlődést és a gyerekeimet is erre biztatom. 

GyT.: A körösladányi gyár élén nem te vagy az első nő, hiszen te is egy tunéziai mérnöknőtől, Nada Loukiltól vetted át a stafétabotot. Mindezek mellett milyen kihívásokkal szembesülsz az üzem vezetése során? 

Sz.M.: Itt már hagyománya van a női vezetőknek, eddig mindössze 2 férfi töltötte be ezt a pozíciót. Bár a termelést, az ipart alapvetően férfiak irányítják, a kollégák már elfogadták, hogy nő menedzseli a gyárat, de véleményem szerint a siker nem azon múlik, hogy milyen nemű a vezető. Sokkal inkább a hozzáállás, a tapasztalat, a felelősségvállalás a döntő. 

Számomra nem a munkahelyi megfelelés a legfontosabb kihívás, hanem ennek a családi élettel való összeegyeztetése, a magánéleti és munkahelyi feladatokkal való zsonglőrködés. Két fiam van, négy és fél, illetve 12 évesek, akikkel igyekszem az együtt töltött időből a maximumot kihozni. Nagyon hálás vagyok a körülöttem álló hozzátartozóimnak, hogy ezen az úton végig mellettem álltak, mert minden sikeres nő mögött kell egy támogató családi kör. 

GyT.: Vezetőként mely tulajdonságodnak és/vagy tapasztalatodnak veszed a legnagyobb hasznát és milyen elvek mentén irányítod a gyárat? 

Sz.M.: Hiszem és vallom, hogy a legfontosabb az, miként kommunikálunk a munkahelyi hierarchia különböző szereplőivel. Nem a „mindent jobban tudok“-típusú vezető vagyok, én inkább igyekszem mindenkit bevonni, kikérem véleményüket, értékelem kreativitásukat és tudásukat, és fontosnak tartom, hogy a közösen elért sikereket együtt ünnepeljük meg. Én a szolgáló-vezetői modellben hiszek, de erre a szervezetnek is meg kell érnie. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy itt ez a fajta szemlélet már hatékonyan alkalmazható.
Nálunk mindenkinek megvan a saját maga által vállalt szerepe és nem az alá-felé rendeltség határozza meg a munkát. Az én szerepem az erőforrások biztosítása a szervezet számára, amibe beletartozik az emberi, a financiális vagy éppen a szakmai fejlődés megfelelő támogatása. Fontos, hogy elősegítsük az egyéni és a szervezeti önállósodást és felelősségvállalást. 

Szintén komoly vezetői szerep, hogy növeljem a szervezet rugalmasságának és alkalmazkodóképességének határait, mert a jelenlegi gazdasági környezetben versenyelőny, ha hatékonyan tudunk idomulni és adoptálódni a mindenkori elvárásokhoz. Az embereknek pedig kell egy input, hogy ezeket a változásokat ne szorongásként éljék meg, hanem kihívásként tekintsenek rá, és lássák, miként tudják elősegíteni a fejlődést.  Igyekszem ennek szellemében dolgozni, ez hol jobban sikerül, hol kevésbé, de mindenképpen tanulás mindenki részéről. A fontos, hogy akarjuk fejlődni, mert csak akkor tudunk előrejutni.  A vezető szerepe továbbá az is, hogy úgy határozza meg a szervezet céljait, hogy mindig egy irányba haladjunk, az egyén is azonosulni tudjon a vállalat értékeivel, missziójával és gazdasági célkitűzéseivel, fenntarthatósági, minőségi elvárásaival és a biztonságos munkavégzés szabályaival. De mindennek az alapja a megfelelő kommunikáció és a tudatos visszajelzési kultúra kialakítása. Feladatomnak tekintem, hogy úgy pozicionáljam ezt a gyárat a köztudatban, hogy mások is lássák, helyesen értelmezzék és értékeljék az elért eredményeket. És nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert a hosszú évek során egy olyan közösség alakult ki ebben gyárban, akikkel számomra is motiváló együtt dolgozni.

GyT.: Több mint 25 éve dolgozol a Henkelnél, különböző munkakörökben, ennek a hűségnek biztos jó oka van - mi lenne az? 

Sz.M.: Nagyon jókor és jó időben kerültem ide, fantasztikus, karizmatikus vezetőim voltak, akiknek nem kellett megmondaniuk, hogy mit csináljak. Hittek, bíztak, támogattak, ha kellett, irányba is állítottak. Rengeteg tapasztalat és közösen elért siker köt ehhez a gyárhoz. Fontos, hogy a közösség építésére nagyon nagy hangsúlyt fektettek, és ez volt mindig is a kulcsa a gyár sikerének, én ennek továbbvitelét tartom missziómnak. 

GyT.: Ha pályaválasztás előtt álló lányoknak kellene mesélned az iparban számukra is elérhető karrierlehetőségekről, mit mondanál nekik? 

Sz.M.: Saját jó példámat hoznám fel, hiszen ma már nőként nem lehetetlen elérni, mindazt, mint férfiként. Kell hozzá persze kurázsi, kitartás, elkötelezettség és alázat. Útravalóként azt tanácsolnám, hogy nem mindig célravezető a ranglétra tetején kezdeni, hiszen sokat lehet tanulni, ha megismerjük a szervezet működését és elismerjük, valamint adaptálni tudjuk saját személetünkbe, munkamódszereinkbe a nálunk több tapasztalattal rendelkező kollégák tudását. Éljenek ezzel a lehetőséggel, mert hosszú távon sokszor hasznosabb, mint a diplomával megszerzett tudás. És nagyon fontos - ha nem a legfontosabb -, hogy higgyetek magatokban, képesek vagytok rá!