Az olyan geö-ökonómiai válságok, mint 

• az orosz-ukrajnai háború,
• a Kínával szembeni feszültségek,
• az egyes feltörekvő gazdaságok átláthatatlan geopolitikai helyzete és
• a nyersanyagokhoz és energiaforrásokhoz való hozzáférés ebből is fakadó bizonytalanságai mellett
• tartós költségsokkok, továbbá
• mind a hazai, mind az exportpiacok oldaláról gyönge kereslet terheli Európa vezető hatalma gazdaságát.

A világgazdaság teljesítménye csupán 2 ½, a világkereskedelem pedig egyetlen százalékkal bővül, az általános gazdasági gyöngeség és az emelkedő kamatok miatt a beruházások továbbra is a legutóbbi válságot megelőző szint alatt maradnak. Öröm az ürömben, hogy a német gazdaság elsőszámú exportpiacának számító és az első két negyedévben a GDP erőteljes növekedését produkáló Egyesült Államokból továbbra is pozitív növekedési impulzusok várhatók. 

Ezzel szemben az euróövezet egyes országaiban, (s azon belül elsősorban Németországban) 

• még mindig magas infláció,
• az iparban az elektromos energia magas árszintje és a versenyképesség ebből fakadó romlása, továbbá
• a beruházások Európán kívüli országokba történő kihelyezése mind-mind olyan tényezők, amelyek nagyban fékezik a gazdaság fejlődését. A restriktív monetáris politika hatásai valószínűleg 2023 második felében is érzékelhetők lesznek, ami korlátozza az egyes nemzeti költségvetések mozgásterét. Mindent egybe vetve az euró-övezetben 2023-ra mérsékelt, ¾ százalékos növekedést valószínűsítenek a kölni kutatók.

A világgazdaság lendületvesztésének hatása egy ideje a német ipar külföldi megrendeléseinek csökkenésében is megmutatkozik, amit súlyosbít a német vállalatok versenyképességének romlása. Ezért a német export mennyisége az idén várhatóan 1, míg az import 2 százalékkal elmarad a múlt évitől.

A beruházások volumene az idén várhatóan 3 ½ százalékkal bővül, ami lényegében a beruházási javak iránti kereslet normalizálódását jelenti az elmúlt három év gyöngélkedése után. A gép- és berendezés-beruházások mennyisége azonban 1 ½ százalékkal még így is elmarad a 2019. évitől. 

Az építőipari beruházások az idén szintén érezhetően a 2019-es szint, a koronavírus-járvány előtti „utolsó békeév” szintje alá esnek. Az általánosságban borús gazdasági hangulat, a magas költségek és az emelkedő kamatlábak miatt az építési beruházások volumene várhatóan 3 százalékkal mérséklődik a múlt évihez képest.  

Az alig gyengülő infláció következtében - 2023-ra 6 ½ százalék körüli éves infláció várható a múlt évi 6,9 százalék után - a magánfogyasztás jelentős terhelést kapott. Augusztusban az infláció mértéke 6,1 százalékra mérséklődött – megjegyezve, hogy a júliusi 6,2 százalék ugyan alacsonyabb a múlt év októberi 8,8 százalékos rekordnál, de csaknem egy százalékponttal meghaladja az euró-övezet 5,3 százalékos átlagát, az Egyesült Államok 3 százalék körüli mutatójának pedig mintegy kétszerese. 

A munkaerőpiac oldaláról - ahol 2023-ban közel 45,9 millió embert foglalkoztatnak, ami jó fél százalékkal több az előző évinél -, alig érkezik a magánfogyasztást serkentő impulzus. A foglalkoztatottak számának emelkedése azonban 2023 elején lassult, sőt a második negyedévben szinte teljesen megállt és az év második felében várhatóan enyhén csökken. A vállalatok jelentős része vonakodik attól, hogy új munkatársakat vegyen fel. Bár nagyobb elbocsátásoktól nem kell tartani, a munkanélküliek egyre nehezebben találnak új állást. Mindent egybe vetve a munkanélküliségi ráta az idén jó 5 ½ százalékra emelkedik.

A költségvetés adóbevételei a gazdasági kilátások romlása következtében alacsonyabbak lesznek a korábban vártnál, ugyanakkor a kiadási oldalon az áram- és gázárfék költségei is alacsonyabbak az eredetileg feltételezettnél. A növekvő kamatkiadásokat is figyelembe véve 2023-ra 97 milliárd eurós, a GDP alig 2 ½ százalékát kitevő hiány várható, s így a GDP-hez viszonyított államadósság 65 százalékon stabilizálódik. 

Emlékezetes, hogy a két téli negyedévi visszaesés után 2023 második negyedévében az első negyedévi szinten stabilizálódott a gazdaság teljesítménye. A kölni gazdaságkutató intézet előrejelzése szerint a német GDP 2023-ban akár ½ százalékkal is elmaradhat az előző évitől. 2022 eleje óta egyáltalán nincs lendület a német gazdaságban, melynek következtében annak teljesítménye 2023 végén nem lesz több a 2019 év véginél. 

Kormánydöntések Mesebergben: nagy lépés a „rendőrlámpa-koalíciónak”, de még kevés a gazdaságnak  

A nyár utolsó napjaiban - amikor azon folyt a vita, hogy a The Economist brit gazdasági hetilap által használt minősítés első, negyedszázaddal korábbi felvetése után Németország újra Európa beteg emberének tekintendő-e -, megkülönböztetett figyelem várta a szövetségi kormány mesebergi vendégházába kihelyezett ülését és a gazdaság újbóli lendületbe hozatalát célzó döntéseit. 

Mesebergben a kormány egy tízpontos programot fogadott el a német gazdaság fellendítése érdekében. Ezek között szerepel

• a beruházások és innovációs ösztönzését szolgáló „gazdasági esélyekről szóló törvény” előterjesztése, különös tekintettel a közép- és kisvállalatokra, valamint a klímabarát beruházásokra és Németország, mint gazdasági telephely versenyképességének javítására;
• a vállalatalapítási kedvnek „a jövő finanszírozásáról szóló törvény” alapján történő ösztönzése;
• egy, a gazdaság korszerűsítésének támogatását és a klímavédelmet szolgáló építési és közlekedési beruházásokat szolgáló 211 milliárd eurós alap létrehozása, (ezen belül 2024-ben 58 milliárd euró rendelkezésre bocsátása), melynek kiemelt célja az épületek felújítása, az ipar dekarbonizálása, a klímasemleges mobilitás és a félvezetőgyártás támogatása, valamint a hidrogénipar kiépítése; s ami a jövő évben kiegészül a szövetségi költségvetésből többek között a vasúthálózat korszerűsítésére, az úthálózat javítására, új hidak építésére, az elektromos autók töltőhálózatának bővítésére és az internet-szolgáltatás javításához szükséges üvegszálhálózat fejlesztésére rendelkezésre bocsátandó 54 milliárd euróval;
• a tervezési és engedélyezési eljárások meggyorsítása a gazdasági telephely erősítése és a beruházási tevékenység élénkítése céljából; (amire jó példa a folyékonygáz fogadását szolgáló terminálok rekordidő alatti megépítése);
• a bürokrácia leépítése, „a németországi igazgatásnak a vállalatok oldalára állítása”,
• a biztos és megfizethető energia biztosítása, különös tekintettel az áramárak gyors csökkentésére, az áramtermelés (elsősorban a nap- és a szél felhasználásával történő) növelésének felgyorsítása, hidrogén beszerzése és az ahhoz szükséges infrastruktúra gyors felépítése, a német gazdasági és ipari telephely megfizethető energiával való biztonságos ellátása;
• a digitalizáció, illetve a mesterséges intelligencia előrevitele, egy új, az adatfelhasználás és az adatokhoz való hozzáférés, valamint az adatgazdaságba irányuló beruházások javítását szolgáló stratégia révén, a tudománynak az adatokhoz való hozzáférése javítását szolgáló kutatási törvény megalkotása, Németország, mint kutatási telephely vonzerejének megőrzése céljából;
• Németország szakember-ellátottságának javítása, a ki- és továbbképzés javítása, valamint külföldi szakemberek Németországba vonzása formájában és az ő bejövetelüket szolgáló eljárás bürokráciamentesítése, digitalizálása és meggyorsítása révén;
• a képzés, kutatás- és fejlesztési tevékenység támogatása a jövő évben több mint 20 milliárd euróval, a növekedési esélyről szóló törvény keretében további impulzusok kölcsönzése a vállalatok kutatási és fejlesztési tevékenységéhez; végül
• Németországnak, mint a nemzetközi együttműködés és a fenntartható globális kereskedelem főszereplőjének pozicionálása, a szövetségi kormány fellépése a protekcionizmus ellen és a világkereskedelem szabaddá és fairré tétele érdekében úgy, hogy a nyersanyagellátás biztosítása területén is ösztönzi a nemzetközi együttműködést.

Kulcsfontosságú pont a gazdasági növekedés esélyeiről szóló előterjesztés azon része, amely a 2028-ig tartó időszakban évi 7.035 millió euróval enyhíti a vállalatok adóterheit. A törvény számos egyéb kedvezményt, többek között beruházási prémiumot is tartalmaz a vállalati szektorban, „a gazdasági átalakulás előmozdítása, különösen a klímavédelem fokozása érdekében". A szövetségi kormányon belüli vita során az ipari áramárnak a gazdaság szereplői és a vállalati/vállalkozói szervezetek által követelt csökkentéséről ugyanakkor nem született érdemi döntés. 

Az energiapolitika jelentősége és vállalati megítélése  

 A Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) aktuális, különböző ágazatok és térségek 3.572 vállalatára kiterjedő felmérése szerint – mint Achim Dercks, a kamara főtitkár-helyettese a felmérés augusztus 29-én Berlinben tartott bemutatásán fogalmazott – a német gazdaság energiapolitikába vetett bizalma a mélypontra esett, „a saját versenyképességgel kapcsolatos aggodalmak pedig soha nem voltak nagyobbak”.              

„Míg a vállalatok korábban lehetőségeket láttak az energetikai átállásban, a kockázatok most felülmúlják a kockázatokat az egész gazdaság értékelésében", mondta a főtitkár-helyettes. Majd hozzátette: „Gazdaságunk nagy része aggódik az energiaellátás hiányosságai miatt közép- és hosszú távon. Összességében ez egy olyan aggasztó fejlemény, amelyet mindannyiunknak nagyon komolyan kell vennünk."             

„Az energiaintenzív iparágak számos értéklánc sarokkövét alkotják”, olvasható a Német Ipari Szövetség (BDI) néhány nappal a mesebergi kormányülés előtt nyilvánosságra hozott állásfoglalásában. „Fontos elő-gyártmányokat állítanak elő olyan kulcsfontosságú német ágazatok számára, mint a gépipar vagy az autóipar. A magas energiaárak miatt egyre több vállalat kénytelen tevékenységét külföldre telepíteni vagy visszafogni termelését. A megfizethető energia hosszú távú átfogó koncepciójára van szükség.              

Az energiaintenzív iparágak jelentősen hozzájárulnak jólétünkhöz: csak 2022-ben összesen mintegy 241 milliárd euró értéket hoztak létre. Így a teljes feldolgozóipar hozzáadott értékének körülbelül egy ötödéért felelősek. Az alapanyaggyártó vállalatok 2,4 millió munkahelyet biztosítanak. Ezek a cégek az adó- és illetékbevételekhez is jelentős mértékben hozzájárulnak – csak tavaly 46 milliárd euró körüli bevételt biztosítottak az államnak. …              

A politika, a tudomány és a társadalom nem becsülheti alá a globális versenyképességre és Németország technológiai szuverenitására gyakorolt ​​következményeket. Az energiaintenzív vállalatok kivonulásával kapcsolatos aggályok élesek és valósak”, figyelmeztetett a BDI nyilatkozata. 

Kétségek az egység körül 

A törvénykezési időszak félidejéhez közeledő három különböző beállítottságú koalíciós partnernek a köztük (elsősorban az ipar által fizetendő áramárak kérdésében) meglévő ellentétek ellenére sikerült a német gazdaságot érintő kérdések többségében elvi kompromisszumra jutniuk. „Olyan kormány vagyunk, ahol kalapálnak és csavarnak, ami zajhoz vezet, de valami ki is jön belőle" – idézte a Handelsblatt tudósítója Christien Lindner pénzügy-minisztert, akinek a megjegyzéséhez Olaf Scholz kancellár hozzátette, hogy „a dörömbölést és kalapálást hangszigeteléssel fogjuk ellátni”, hogy a lakosság kevesebbet halljon belőle.

A szakértők többsége szerint a Mesebergben elfogadott intézkedések jó irányba mutatnak. „Úgy tűnik, hogy az Európa beteg emberéről szóló közelmúltbeli vita felébresztette a német kormányt" – idézte a Handelsblatt Carsten Brzeski, az ING szakértője véleményét, aki szerint azonban a mesebergi kormányülésen hozott döntések még nem elegendők, azok „csak a kezdetet jelenthetik". A kétnapos kormányülés eredményei nem leplezik el, hogy a három koalíciós partnernek a gazdaság élénkítésével kapcsolatos elképzelései nagyban különböznek egymástól. 

Robert Habeck zöldpárti gazdasági miniszter kevésnek tartja a 7 milliárd eurót meghaladó adócsökkentést, (különösen, ha ahhoz mérik, hogy az Egyesült Államok kormánya több százmilliárd eurós programmal élénkíti a gazdaságát). Habeckkel ellentétben Lindner nem újabb és újabb támogatásokkal, hanem adókedvezményekkel és nagyobb értékcsökkenéssel akarná segíteni a vállalatokat, amit az SPD és a Zöldek ismét elutasítanak. Scholz kancellár pedig a hidrogénhálózat létrehozását, az elektromobilitás ösztönzését és a bürokrácia csökkentését sorolta fel azon témák sorában, amelyekkel a kormány leghamarabb foglalkozni fog.

Veronika Grimm közgazdász professzor, a szövetségi kormány mellett működő független szakértői tanács tagja a Handelsblattnak azt mondta, hogy „a növekedési esélyekről szóló törvény” fontos a „beruházási keretfeltételek javítása” szempontjából, általánosságban azonban a törvény „még mindig nem képes kezelni Németország gyenge növekedését". Jens Südekum, a düsseldorfi Heinrich Heine egyetem professzora szerint „a növekedési lehetőségekről szóló törvény továbbra is csepp a tengerben. Most lehet, hogy hat és fél milliárd helyett hétmilliárd euróval könnyítik a vállalatok terheit, de e volumen kétszeresére, háromszorosára lenne szükség.” 

Az ellenzék is bírálta a csomagot. "Az úgynevezett növekedési esélyekről szóló törvény nem érdemli meg a nevét" - mondta Mathias Middelberg, a CDU költségvetésért, pénzügyekért és kommunálpolitikáért felelős frakcióvezető-helyettese. Mint fogalmazott: az egész német gazdaságot érintő hétmilliárd eurós könnyítés teljesen elégtelen, „tekintve, hogy ugyanakkor egyetlen olyan vállalatot, mint a drezdai TSMC chipgyártó, ötmilliárd euróval akarnak támogatni".

Tanja Gönner, a Német Ipari Szövetség (BDI) főtitkára szerint „amit Mesebergben eldöntöttek, jó irányba mutat, de korántsem elég. Valódi irányváltásra van szükség a gazdaság- és iparpolitika terén, ami megerősíti Németországot, mint gazdasági-ipari telephelyet.             Végzetes, hogy a jelenlegi nehéz helyzetben nincs olyan eszköz, amely csökkenti a villamosenergia-költségeket. A szövetségi kormánynak nem szabad elbújnia ettől a problémától. A versenyképes energiaköltségek fontos telephelyi tényezőt jelentenek, és ezeket fenn kell tartani a különösen energiaintenzív vállalatok számára. … Az adókönnyítést szolgáló intézkedések csak csepp a tengerben a jelenleg túl magas társasági adók csökkentésében. A jövőben nemzetközi összehasonlításban normálisnak számító, maximum 25 százalékos adóterhelést kell elérni.”

A szövetségi kormány Mesebergben „megtette első lépéseit a bürokrácia csökkentésére, a második kísérletben pedig végre el akarja fogadni a növekedési lehetőségekről szóló törvényt. Ez kezdeti, de fontos impulzus a befektetések és az innováció számára", fogalmazott Dirk Jandura, a Nagy- és Külkereskedők Szövetségének (BGA) elnöke a mesebergi kormányülés eredményeiről. A szövetségi törvényhozás két házától, azaz a Szövetségi Gyűléstől és a Szövetségi Tanácstól „azt várjuk, hogy ne hátráljanak meg a törvényjavaslattól, hanem … minél gyorsabban a végrehajtás útjára lépjünk”. 

A kérdés az, hogy meddig tart a Mesebergben kialakult viszonylagos egység, írja a Handelsblatt tudósítója, utalva az október 8-án Bajorországban és Hessenben megrendezésre kerülő tartományi-, a júniusi európai parlamenti, továbbá a 2024 őszén esedékes három kelet-németországi tartományi választásokra, (ahol a jelenlegi felmérések szerint a hagyományos pártokat megelőzve szélsőjobboldali AfD kapná a legtöbb szavazatot).