GyártásTrend: Honnan indul az, aki az ipari biológia mellett teszi le a voksát, erre építi a karrierjét?

Harsányi Tamás: Fiatalon komoly tanulási nehézségekkel, többek között diszlexiával küzdöttem, emiatt egy speciális általános iskolába jártam. Sokat köszönhetek a támogató tanáraimnak, a logopédus szakembereknek, hálás vagyok nekik, mert általuk tudott kiforrni bennem, hogy az én utam a természettudományok felé vezet.

A gödöllői Török Ignác Gimnáziumban két tannyelvű osztályba jártam, a biológiát magyarul és angolul egyaránt tanulhattam, a későbbi projektjeim egyik „előfutára” volt az a verseny, ahova egy önfenntartó falu makettjével pályáztunk.

GyT.: Mit hoztak az egyetemi évek?

H. T.: A Szegedi Tudományegyetemen, a Természettudományi és Informatikai Karon folytattam a tanulmányaimat, lehetőségem nyílt a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban (SZBK) egy Drosophila- (muslica) genetikával foglalkozó csoportnál dolgozni, ahol az ott töltött majd egy év alatt világos lett számomra, hogy a neurobiológia nem az én „asztalom”, annál inkább az ipari termelés, valamint az iparhoz kapcsolódó területek biológiai aspektusai érdekelnek. Az alkalmazott kutatás vonzott, ahol a munka társadalomra gyakorolt hasznát közvetlenül is látom. Így kerültem a Biotechnológiai Tanszék Bioremediációs csoportjába, ahol Rhodococcus- (baktérium) törzsek szénhidrogénbontó képességét vizsgáltuk, amely gyakorlati hasznát a mindennapi élet folyamán a dízelszennyezések eltüntetésében fejti ki. A szakdolgozatomat is ebben a témában írtam. A mesterképzést már Budapesten, az ELTE-n végeztem, ahol egy kutatás-fejlesztés tanóra és egy kreatív, nem csupán a tudományok, de az üzleti megvalósítás terén is sikeres professzor, dr. Málnási-Csizmadia András inspirált arra, hogy a kutatási ötleteimet kidolgozzam akkori szaktársam, Tóth Ádám és korábbi évfolyamtársam, Tóth Imre segítségével. Az engem izgató téma a műanyagszennyezés és a bioműanyagok létrehozása volt, így született meg a Haloplastic ötlete.

GyT.: Mi volt a kiindulópont?

H. T.: A szakirodalom tanulmányozása során felfedeztük, hogy számos megoldás létezik a bioműanyagok kísérleti szintű előállítására, de kevés van átültetve az ipari gyakorlatba. Kezdett világossá válni számomra, hogy miért haladnak lassan ezek a fejlesztések. Az akkori naiv elképzelésem az volt, hogy egy új ötlettel és szakirodalmi alapokkal rendelkező eljárást hozunk létre, amelyet átültetve az iparba, olcsóbbá tehetjük a bioműanyagok termelését. 

A fő problémát az árazási korlátok jelentették. Bár a fellelhető források mind arról beszéltek, hogy szükség van egy olyan módszerre, amely nemcsak steril és folyamatos módon fermentál, hanem hatékonyan és gazdaságosan termel bioműanyagot, ez a központi koncepció sajnos a mai napig tudomásom szerint nem teljesült.

GyT.: Milyen célt tűztetek ki?

H. T.: Nagy vonalakban a különböző, biológiai módon előállítható és lebontható műanyagok költséghatékonyságra optimalizált környezetkímélő gyártási megoldásainak felkutatása és fejlesztése volt a célunk, pontosabban pedig az, hogy az akkori, 2020-as árakhoz képest (kb. 5-6 euró/kilogramm gyártás költségű) egy olyan PHA (polihidroxi alkanoát) polimergyártási technológiáját fejlesszük ki, amely versenyképes az akkori piaci trendekkel. A PHA egy olyan intracelluláris mikrobiális poliészter, amelyet számos baktérium és archaea faj képes előállítani tápanyagmegvonás és szénforrástöbblet során, aminek eredményeként energiatároló granulátumokként jelennek meg. Ez a biopolimer kiválóan használható bizonyos műanyagok alternatívájaként, viselkedése egyesnem bioműanyagokéhoz hasonló, így kiválthatja azokat a piacon.

GyT.: Milyen eredményeket sikerült elérni?

H. T.: Az egyetemi órák ötletelése után jelentkeztünk a Startup Plastic Surgery-re, mely a műanyag újragondolásának kérdéskörével foglalkozó hazai inkubátorprogram. Itt a munka során az ötletünk piaci érvényesítésével foglalkoztunk. Bár kaptunk befektetési lehetőséget, de végül be kellett látnunk, hogy a felajánlott összeg nem elegendő a tényleges eredmények eléréséhez, a biotechnológiai kutatás költségei miatt. 

A projekt során részeredményeket értünk el, kipróbáltuk a PHB és PHBV polimerekből készült termékeket laboratóriumi körülmények között dr. Kmetty Ákos egyetemi docens segítségével, a BME Polimertechnikai Tanszéken. Ezzel párhuzamosan a BME egyik laboratóriumában dr. Németh Áron egyetemi docens segítségével a termék előállításával kísérleteztünk. Emellett angyalbefektetőként dr. Kisfali Péter, az Amplicon Kft. tulajdonosa is csatlakozott hozzánk.

A BME Polimer laborral együttműködve vizsgáltuk az anyag tulajdonságait, és a létrehozott műanyagból kísérletként tégelyeket gyártottunk. Az elgondolásunk az volt, hogy a bioműanyagunk alkalmas lehet lebomló poharak készítésére, mivel a tégelyek kiváló aromazárással és hőállósággal rendelkeztek. 

GyT.: Milyen hozadéka van egy projektnek, amely végül nem valósul meg? 

H. T.: Mindenképpen a pozitív vetületét igyekeztem a magam javára fordítani, tanulságos volt ezen a folyamaton keresztülmenni. Megtanultam, hogy megéri kockáztatni és új dolgokba belevágni. Ez az élmény segített abban, hogy ne féljek attól, ha valamit nem sikerül elérni, és bátran váltottam laboratóriumi kutatói pozícióról egy másik területre. 

GyT.: Mivel foglalkozol most?

H. T.: Egy, a gyógyszeripari, biotechnológiai és kutatás-fejlesztési szektorban tevékenykedő vállalatnál, a Sartoriusnál dolgozom. Jelenleg a laboreszközök és bioanalitika üzletágakban dolgozom, ahol mérlegekkel, nedvességmeghatározókkal és a sejtvizsgálatokhoz kapcsolódó live cell imaging eszközökkel foglalkozom. Érdekel, hogy a biológiai eszközök hogyan működnek, szeretném átlátni az egész rendszert, mert úgy érzem, hogy csak akkor tudok még jobb teljesítményt nyújtani, ha minden oldalról megértem a dolgokat. A jelenlegi pozícióm lehetőséget biztosít arra, hogy sokféle területre rálássak, és ezáltal szélesebb perspektívából közelítsem meg a biológiai eszközök és rendszerek működését. Nemzetközi csapatban dolgozom, nagyon élvezem ezt a légkört, és bízom benne, hogy kamatoztatni tudom később ezeket a tapasztalataimat. 

GyT.: Mi a legnagyobb tanulsága számodra a Haloplastic-projektnek, annak a kísérletezésnek, ami jellemezte eddig a karrieredet?

H. T.: Talán az, hogy ha támad egy ötletünk, akkor ne foglalkozzunk azzal, hogy mit gondolnak mások, és vágjunk bele a megvalósításba. Megtanultam, hogy ne törődjek a kritikusokkal és a kételkedőkkel. Mindig is azt éreztem és éltem meg, hogy fiatalként, az egyetemi közegben rengeteg erőforrás áll rendelkezésemre, amit érdemes kihasználni. Ez jellemez a mai napig; nem a nehézségeket látom, mindig a lehetőségeket keresem. 

Cikkünk eredetileg a GyártásTrend magazin február-márciusi lapszámában jelent meg, amely ezen a linken olvasható.