1. Milyen értékek a legfontosabbak számodra?

Bóna Péter: Első helyre talán a bizalmat tenném. Mindenkiben él egyfajta bizalmi index mások felé, amit könnyű lenullázni. Számomra fontos, hogy ezt magas szinten tudjam tartani. Illetve a hitelességet és az alázatot említeném. Hitelesség alatt azt értem, hogy következetességre, bullshit-mentes kommunikációra törekszem, valamint semmi olyat nem várok el mástól, amit ne várnék el magamtól is. Ilyenek akár a Com-Forth-nál felmerülő ad hoc feladatok is: ha a helyzet úgy adódik, én is beállok a “gyártósorba”, például elkezdek dobozokat pakolgatni egy-egy hatalmas rendelés megérkezésekor. A kollégáim mindig kiemelik a visszajelzéseikben, hogy sokat jelent számukra minden segítségnyújtás, ami arra irányul, hogy egy nehéz feladattal ők könnyebben tudjanak boldogulni.

2. Kit tartasz mesterednek, példaképednek az életben?

BP.: Alapvetően azt mondanám, hogy édesapám a példaképem, aki alapította és vezette a céget, ugyanakkor nem szégyellem, hogy néhány dolgot másképpen látok, másképpen csinálok, mint ő. Szakmai influencerek közül Gazsi Zoltánt, az Eisberg ügyvezető igazgatóját emelném ki, mert nagyon jó értékeket közvetít az emberközpontú vezetésről és a jó ügyek támogatásáról. Ráadásul a social media felületeken tanúsított közvetlensége is hatással volt rám, az ő példáját látva és tapasztalva már én is sokkal szívesebben válaszolok ismeretlen emberektől érkező levelekre a LinkedInen, mint korábban. Érdeklődve követem Péczeli Viktor, a - korábban a budapesti, jelenleg már a veszprémi Continental gyár IT vezetőjének karrierútját, különösképpen a nem régiben egy évig tartó szabadsága alatt közzétett bejegyzéseit is arról, hogy hol tart a céljai megvalósításában. Emlékszem, volt egy olyan kitűzése is, hogy minimalizálja az egyéb “fontos” teendők miatt lemondott baráti találkozók számát. Ez sikerült is neki. Ha pedig az innovációra gondolok, akkor az általam ismert vezetők közül Németh Gábort, a Foxconn üzletág és operációs vezetőjét tartom a leginspirálóbbnak, mert egy olyan iparágban képviseli az emberközpontú hozzáállást, ahol ez (még) közel sem tekinthető általános gyakorlatnak. Senkivel sem cserélnék életutat, de nyugodtan mondhatom, hogy ők hárman pozitívan befolyásolják a szemléletemet.

3. A leginnovatívabb technológia, ami lenyűgöz?

BP.: Erre most valószínűleg a metaverzumot, vagy a chatGPT-t kellene mondanom, de a Facebooktól egyre inkább távolodom, utóbbit pedig 3x is szerettem volna kipróbálni, de egyszer sem volt elérhető. Egyébként nem vagyok annyira techie ember, de egy időben nagyon tudtam lelkesedni technológiák iránt, ilyen volt például amikor azon gondolkodtunk, hogy a kinectet hogyan lehetne használni a gyártásban gesztusvezérlésre, és ezáltal minőségbiztosítási feladatok ellátására. Emellett pedig hobbi zenészként teljesen ledöbbentem, amikor a keverőpultot digitalizálva először kevert nekünk a hangtechnikus egy tableten. Ma már inkább azt tekintem küldetésemnek, hogy az ügyfeleink meg tudjanak birkózni emberi oldalról egy-egy innovatív technológia bevezetésével. 

4. Mi volt a legnagyobb szakmai kihívás, amit megoldottál?

BP.: A Com-Forth Kft. tulajdonosi székébe 24 évesen kellett beülnöm, és bár addig is napi szinten részt vettem a cég életében, és irányítottam a marketing tevékenységeket, megörökölni egy többségében mérnökökből álló vállalat komplett menedzsment feladatait, természetesen komoly kihívást jelentettek. Ráadásul mindezt a nagy gazdasági világválság előtt egy évvel, közgazdászként egyenesen bele csöppenve az ipari automatizálás, telekommunikáció szakterületek kellős közepébe. Persze, nem úgy tekintek erre a kihívásra, mint amit már megoldottam, hiszen ez a feladat a mai napig tart, de büszkén tudok visszanézni az azóta eltelt időszakunkra, mert sok sikert könyvelhettünk el a csapattal. 

5. Mi motivál, inspirál leginkább?

BP.: Szeretek minőségi konferenciákra és üzleti eseményekre járni. Egy jó beszélgetés, egy magával ragadó előadás új gondolatokat indít el bennem, amelyeket tovább tudok vinni. Emellett nagyon szeretek azon kollégákkal beszélgetni, akikkel egymást jól kiegészítve tényleg többek vagyunk, mint külön-külön, és megvalósul a gyakran használatos 1+1=3 matematikai bukfenc.

6. Top 3 célod az életben?

BP.: Szeretném fenntartani, bővíteni és magasabb szintre helyezni azt az oázist, amelyet a Com-Forth-on belül kialakítottunk. Ez azt jelenti, hogy nálunk az a cél, hogy akik nálunk dolgoznak, ezt nyugodt, biztonságos és kiszámítható környezetben tudják megtenni, nem kell aggódniuk a külső nyomás vagy éppen a belső politikai harcok miatt, mert nálunk ilyenek nincsenek. “Csak” dolgozniuk kell. Emellett szeretném tovább erősíteni azt a szakmai közösségépítést, amit már szintén több fronton elkezdtünk. És ezt keverni valahogy a gasztronómiával. De legalábbis kávé legyen benne. Mindezt pedig úgy, hogy a work-life-family balance megfelelő tányérzsonglőrködéssel egy egészséges és hosszú távon fenntartható állapotban maradjon. Ez már 4.

7. Milyen inspiráló szakkönyvet olvastál legutóbb?

BP.: Bár még nem értem a végére, de Kate Raworth Doughnot Economics könyvének üzenete nagyon tetszik, ahogy újra gondolja a közgazdaságtan alapjait napjaink kihívásaira reagálva egy fenntartható működést keresve. 

8. Mi kapcsol ki? Barkácsolás, kertészkedés, vagy valami egészen más?

BP.: Sütés-főzés. A gyros és a házi pita, amit készítek, az méltán híres. Bár lehet, hogy azt mondták hírhedt. Nem emlékszem pontosan.

9. Kultúra? Színház, mozi vagy kiállítás?

BP.: Zene. Úgyhogy inkább koncertek, fesztiválok. Vagy éppen a saját formációnkkal zenélés, hiszen 8 éve gitározom a Dirty Koala névre keresztelt bandánkban. De ha feleségemmel ritkán eljutok színházba vagy kiállításra, azt is élvezni szoktam. 

10. Mi a kedvenc szerszámod?

BP.: Nincs kedvenc szerszámom, viszonylag ritkán barkácsolok. Bevallom, nálunk még a villanykörtét is a feleségem cseréli. De az iskolában a lírákat én szoktam behangolni, amihez egy hangolókulcsot használok (amennyiben így hívják). Azt szeretem - mármint a lírahangolást, nem a “szerszámot”.  Továbbá van egy Sage Barista Pro kávégépem az irodában, annak a gőzölője közel áll a szívemhez, szeretek vele cappuccinot készíteni - már amennyiben a gőzölőkar szerszámnak minősül.

11. Sport: nézni vagy csinálni?

BP.: Szerettem nézni, de inkább gyerekkoromban. Amíg Messi a Barcelonában és C. Ronaldo a Real Madridban játszott, addig a La Ligát is követtem többnyire, de az utóbbi időben már azt sem. Állítólag volt egy olimpia tavaly, de az sem hagyott bennem mély nyomot. A Tourt is néztem egészen addig, amíg ki nem derült nagyjából mindenkiről, hogy doppingolt. Iskolai keretek között, nem egyesületi színekben fociztam, aztán 21 évesen megragadott a korfball és azóta is űzöm. Feleségemet is ennek a sportnak köszönhetem, mert az akkori csapatomban ismerkedtünk meg (a korfballban fiúk és lányok közösen alkotnak vegyes csapatot). 2020 óta futok rendszeresen és aktívabban is indulok hobbi versenyeken, illetve a Com-Forth-ban is nagy népszerűségnek örvend a futás: több megmérettetésen is rajthoz álltunk már csapatként, idén pedig irány az Ultra Balaton!

12.Szerinted mi lesz a jövő forradalmi technológiája?

BP.: Konkrétumot nem mondanék, de szurkolok az olyan technológiáknak, amelyek valamilyen tudást vagy kompetenciát demokratizálnak vagy könnyen hozzáférhetővé teszik azt, ami mindaddig akár külön szakma is volt.

13. Hogyan töltődsz? Szabadság, nyaralás, városlátogatás?

BP.: Családommal nyaralás, kikapcsolódás, bármilyen minőségi idő eltöltése. De - valószínűleg introvertáltságomból fakadóan - valamilyen csendes, magányos tevékenységgel is jól tudok töltődni. Néha a közös zenélés, amikor úgy igazán egy hullámhosszon vagyunk és megyünk a flow-val, az nagyon fel tud tölteni. Vagy egy inspiratív beszélgetés, lásd 5. pont. 

13+1. Kit javasolsz következő interjúalanynak, és mit kérdeznél tőle?

BP.: Németh Gábort, a Foxconntól. Kérdésem hozzá: kitől és hogyan kap vezetőként támogatást a céljai megvalósításához?