Szabó Evat, a Paccor Hungary Kft. ügyvezetőjét Les Zoltán, az Audi Hungaria Zrt. járműgyártásért felelős igazgatósági tagja kérte fel interjúalanynak a vele készült Kávészünet miniinterjúban, kérdése hozzá pedig a következő volt hozzá: 

A mobilitás transzformációja jelent-e számotokra valamilyen különleges kihívást? A PACCOR milyen módszerekkel járul hozzá az ökológiai lábnyomának csökkentéséhez?

Szabó Eva: Több  beszállítói lánccal dolgozunk és termékeinket is több vevő telephelyére szállítjuk. Az alapanyagokat intermodálisan és hagyományosan, közúton szállíttatjuk be hozzánk. 2020/2021 adatok alapján 54t CO2 csökkentés értünk el  a szombathelyi telephelyünkre vonatkozólag. Ezeken a területeken az elektromobilitás még várat magára. Ökológiai lábnyomunkat azzal is csökkentettük, hogy a beszállítóinkat a lehető legkisebb távolságból választottuk, ezzel is csökkentve a szállításból adódó károsanyag-kibocsátásunkat. A szombathelyi telephelyünkön egy automata raktárrendszer építése zajlik, ezzel is hozzájárulunk a közúti forgalom csökkentéséhez, mivel a külső raktárak használatát nagymértékben csökkenteni tudjuk.

Hiszünk abban, hogy az élelmiszer-csomagolás körkörös gazdasága elengedhetetlen a fenntarthatóbb jövő biztosításához. Ez nem egy távoli elképzelés a PACCOR-nál, amely a Faerch csoport részre. A valóság az, hogy olyan élelmiszer-csomagolást tervezünk, amely védi az élelmiszert és biztonságban tartja azokat, miközben csökkenteti az élelmiszer-pazarlást. Innovatív technológiánkkal biztosítjuk, hogy élelmiszer-csomagolóanyagaink  újrahasznosíthatóak legyenek – gazdasági körforgásban tartva őket, ám környezetkímélő módon. Így biztosítjuk, hogy merev élelmiszer-csomagolások a körforgásos gazdaságban újra és újra megfelelően felhasználhatóvá váljanak.

1. Milyen értékek a legfontosabbak számodra?

Sz.E.: Magánemberként a szeretet és az őszinteség dominál. Munkám során viszont a felelősségvállalást és az integritást helyezem előtérbe. Mindezek felett áll a belső motivációm, a saját célom – amelynek fontosságát a fiaimnak is igyekszem átadni -, hogy amikor a nap végén tükörbe nézek, magamat lássam. Fontosnak tartom, hogy ne azzá váljak, amit mások szeretnének, hanem maradjak az az ember, aki vagyok.

2. Kit tartasz mesterednek, példaképednek az életben?

Sz.E.: Nehezen tudnék egy személyt kiemelni, több ember is fontos szerepet játszott az életemben. Legyen szó a zongoratanáromról, aki őszintén megmondta, hogy szorgalmam ellenére nem leszek világszínvonalú zongoraművész. Tőle tanultam meg, hogy mennyire fontos az őszinteség. Arra ösztönzött, hogy újra gondoljam az akkori terveimet. A célorientáltságomat egy elhivatott egyetemi tanáromnak köszönhetem. Egy órán arra kért minket, hogy határozzuk meg 5-10-25 éves céljainkat és vezessük az életünket abba az irányba, amit megfogalmaztunk . A szüleim „rövid pórázon tartottak”. Ennek hatására hamar önállóvá váltam, megtanultam, hogy kitartással és küzdelemmel bármit el tudok érni. Ezekre a tulajdonságokra a pályafutásom során is szükségem van.

3. A leginnovatívabb technológia, ami lenyűgöz?

Sz.E.: Az elektromobilitás és a vezetést támogató rendszerek. Naponta ülök autóba és van, amikor fáradtan vezetek haza. Könnyebb úgy beülni a kocsimba, hogy tudom nemcsak a környezetemet figyeli, hanem reagál is, ha épp nem fékeznék időben. A saját és a közlekedésben részt vevő többi személy biztonsága érdekében – igaz, csak rövid időre – átveszi tőlem a vezetést. Ez bámulatos technológiai előrelépés. Az már más kérdés, hogyha önvezető autóm lenne, át tudnám-e adni a kormányt? Jelenleg úgy érzem, hogy nem. Szeretem, ha nálam van a kontroll.

4. Mi volt a legnagyobb szakmai kihívás, amit megoldottál?

Sz.E.: Szerencsére sok volt és ezek tartották bennem folyamatosan a motivációt. Mégis kiemelném az elsőt és az utolsót. Az első munkahelyemen történt, hogy unatkoztam és szerettem volna valamit létrehozni, valamiben előre lépni. Így kaptam meg egy lezáratlan kereskedelmi ügyet. Ebben még nem lett volna semmi szokatlan, csakhogy az üzlet másik végén egy iráni cég állt. Az ő hagyományaik szerint nem üzleteltek nőkkel, sőt beszélgetni sem akartak velem. Amikor a magyarországi látogatásukról egyeztettünk kijelentették, hogy eljönnek, de nem hajlandóak találkozni velem. Az üzlet így meghiúsult volna, hiszen én voltam a felelőse. A következő kérésük az volt, hogy jönnek, tárgyaljunk, de én háttal üljek. Teljes mértékben elképzelhetetlennek tartottam, hogy úgy tárgyaljak valakivel, hogy nem látom a reakcióit. A végén abban maradtunk, hogy nem nézhetek a szemükbe. Természetesen ezt betartottam és sikeresen lezártam az üzletet. A karrierem során sokszor eszembe jutott ez a kihívás, hogy nincs lehetetlen, csak akarni kell.

Az idei év, az elejétől kezdve egymásra halmozott kihívásokból állt, de ami számomra legfontosabb, hogy sikerült a cég kultúráját, a kollégák munkamorálját és hozzáállásukat új alapokra helyezni, a régi értékek megtartása mellett. Ezen kívül, a környezettudatosság jegyében elindítottam a termékportfólió átalakítását.

5. Mi motivál, inspirál leginkább?

Sz.E.:  A kihívás és ennek sikeres elérése. Nem bírom sokáig az állóvizet. Kell a kihívás, a cél az, ami hajt és ami erőt ad.

6. Top 3 célod az életben?

Sz.E.: Első helyen mindenképp a család áll: a fiaim boldog, kiegyensúlyozott felnőtté váljanak és a férjemmel tanuljunk meg újból kettesben élni. 

Szakmailag szeretném elérni, hogy egy magyarországi város példát mutasson újrahasznosításban és a körforgás fenntartásában.

A harmadikat nem árulom el, mert az az én célom és azon dolgozom, hogy elérjem ?.

7. Milyen inspiráló szakkönyvet olvastál legutóbb?

Sz.E.: Thomas Eriksontól, az Idiótákkal körülvéve című könyvet olvastam. A címe fogott meg, de érdekes volt olvasni. Mivel sokat vezetek, ezért inkább podcasteket hallgatok. Legtöbbször Simon Sinekhez nyúlok. 

8. Mi kapcsol ki? Barkácsolás, kertészkedés, vagy valami egészen más?

Sz.E.: Autóvezetés és a forró zuhany.

9. Kultúra? Színház, mozi vagy kiállítás?

Sz.E.: A színházat preferálom és kedvenceim a musicalek.

10. Mi a kedvenc szerszámod?

Sz.E.: Metszőolló. Lehet vele szépet varázsolni, a jövőbe mutatva növekedést elérni, de ha szükséges, akkor rombolni is. 

11. Sport: nézni vagy csinálni?

Sz.E.: Igazából egyik sem. Engem a sport űz, csak még nem ért utol. Egy sportember veszett el bennem, de nagyon mélyen. A fiaim miatt természetesen up to date vagyok fociban és Forma-1-ben.

12.Szerinted mi lesz a jövő forradalmi technológiája?

Sz.E.:  A természet erőit kihasználva, villámcsapásból elektromos áramot előállítani és tárolni. 

13. Hogyan töltődsz? Szabadság, nyaralás, városlátogatás?

Sz.E.: Mivel a munkával teli napok nagyon be vannak táblázva és minden perc számít, a szabadság ennek a teljes ellentéte. Lakóautóval szoktunk utazni. Az utóbbi években a Skandináv országokat jártuk körbe, idén Anglia és Skócia volt az úti cél. A nyaralás nekem teljesen spontán, nincs pontos programterv, sem foglalások vagy útiterv. Az indulás és az érkezés napja fix, de az, hogy hova megyünk, hol-meddig maradunk, az az adott helyzettől függ. Ha egy autópálya parkolójában állunk meg, akkor ott. A lakóautó előnye, hogy valóban azt csinálunk, amit szeretnénk, de ha szükség van rá, akkor dolgozhatok is, mert minden körülmény adott hozzá. Ezáltal a nyaralások alatt is nyugodtabb vagyok. 

13+1. Kit javasolsz következő interjúalanynak, és mit kérdeznél tőle?

Sz.E.: Következő interjúalanynak Kiss Katalint, a MAM-Hungária Kft ügyvezetőjét ajánlom. Kérdésem pedig: Miben látja a babatermékek innovációját és hogyan fog ez hatni a hétköznapi életünkre? Mit gondol, milyen módon tudják a babatermékeket a közeljövőben környezetbaráttá tenni?