Besenczi-Koch Judit vízmű operátor a Paksi Atomerőműnél. Az erőmű Magyarország legnagyobb villamosenergia-termelő létesítménye, amely a hazai termelés közel felét biztosítja. Judit három műszakban dolgozik, szakmájához pedig – a kötelező alapfeltételnek számító atomerőmű üzemeltetési alapképzés, vagy például a rendszeresen ismétlődő sugárvédelmi vizsga mellett – úgynevezett kiemelt társasági jogosító vizsgákon is rendszeresen részt kell vennie valamennyi munkavégzési szakterületéből.

GyártásTrend: Volt esetleg olyan meghatározó gyerekkori élménye, ami miatt ezt a pályát választotta?

Besenczi-Koch Judit:  Gyermekkoromban a családi gyümölcsösben sok időt töltöttünk, ahol gyakran segítettem édesapámnak és a testvéremnek a traktor és a fűkasza szerelésében: ezek az élmények keltették fel bennem a műszaki világ iránti érdeklődést. A pályaválasztásom azonban nem egy gyerekkori álomból vagy tudatos elhatározásból fakadt, hanem inkább egy természetes folyamat eredménye volt. Egy iskolai dolgozat kapcsán kezdtem el mélyebben foglalkozni a szakmával, majd ahogy egyre jobban beleláttam, egyre inkább megszerettem. Az erőműbe is ennek köszönhetően kerültem, és azóta is folyamatosan tanulok, fejlődöm, és egyre inkább értékelem ennek a területnek a kihívásait és lehetőségeit.

GyT.: Hogyan került a Paksi Atomerőműhöz?

B.K.J.: 15 éve kerültem az atomerőműbe, a Külső Technológiai Osztályra, külsős munkavállalóként, akkor még építőmérnök hallgatóként. Eleinte sémákat rajzoltam, és ismerkedtem az osztály rendszereivel. 2016-ban lettem erőműves munkavállaló, amikor lehetőséget kaptam, hogy betekintsek a gépészek és a műszakosok világába. Fél év után úgy döntöttem, hogy amennyiben lesz lehetőségem, társasági jogosító vizsgát teszek majd. Az atomerőműben meglehetősen nagy számú, folyamatos oktatás zajlik, ennek megfelelően specifikus szakmai képzéseken veszünk részt. Iskolai keretek között először épületgépész technikusi végzettséget szereztem, majd tanulmányaimat gépészmérnöki képesítéssel folytattam. A sikeres vizsgákat követően gépészként dolgoztam majdnem három évig, majd 2023-ban kaptam lehetőséget, hogy betanuljak vízmű operátornak. Jelenleg ebben a beosztásban dolgozom.

GyT.:  Mit csinál pontosan egy vímű operátor?

B.K.J.: Lényegében különböző ipari berendezések üzemeltetését végzem, amelyek kulcsfontosságúak az atomerőmű működéséhez. Ilyen berendezések például a szivattyúk, biztonsági dízelgenerátorok, kompresszorok, hűtőgépek, valamint a szellőzőrendszerek is. A munka lényege, hogy a paraméterek folyamatos monitorozásával biztosítjuk a rendszerek megfelelő működését, és megelőzzük a meghibásodásokat. Emellett időszakos próbákat is végzünk, valamint eseti meghibásodás esetén be is avatkozunk. A munka nehézsége, hogy három műszakos munkarendben dolgozunk, így bármikor, akár éjjel, akár ünnepnapokon is készenlétben kell állni egy esetleges helyzet kezelésére.

GyT.: Milyen elengedhetetlen emberi kritériumok szükségesek ehhez a szakmához?

B.K.J.: Atomerőműben dolgozni önmagában is nagy dolog. Az emberek többsége, - mivel nem ismeri az atomerőmű működését, és nem ismeri a dolgozókat - fél az atomerőműtől. Rendkívül sok és rendkívül szigorú szabályt kell betartanunk: a fegyelmezettség nálunk alapvető elvárás. Ehhez a szakmához elengedhetetlen a csapatmunka szeretete is, hiszen egy ilyen hatalmas és összetett rendszert, mint egy erőmű, csak együttműködve lehet hatékonyan üzemeltetni. Fontos az is, hogy az ember ne riadjon vissza a kétkezi munkától: aki attól fél, hogy koszos lesz, annak ez a pálya nem való. Emellett kiemelkedő stressztűrő képesség és higgadtság szükséges, mert váratlan helyzetekben is gyorsan és pontosan kell döntéseket hozni: az erőmű működésének biztonsága és stabilitása múlhat ugyanis a megfelelő odafigyelésen, valamint a szakmai hozzáálláson. Az átlag feletti felelősségtudat, felelősségvállalási hajlandóság szintén kulcsfontosságú, ezek nélkül elképzelhetetlen, hogy valaki nálunk dolgozzon.

GyT.: Hogyan áll össze a csapata?

B.K.J.: Egy műszakban összesen kilencen teljesítünk szolgálatot az osztályunk dolgozói közül, és bár mindenkinek megvan a maga feladata, a munka során elengedhetetlen az együttműködés. A célunk közös: az erőmű biztonságos és zavartalan működtetése. A folyamatos kommunikáció, az egymásra való odafigyelés és a kölcsönös segítségnyújtás alapvető részei a mindennapi munkának. Azt gondolom, hogy egy vezetőnek maximális biztonságot kell nyújtania a csapata számára munkakörnyezet és döntéshozatal szempontjából is. Egy jó vezető nemcsak irányít, hanem együtt dolgozik a csapatával, példát mutat és olyan környezetet teremt, ahol mindenki a legjobbat hozhatja ki magából.

GyT.: Meséljen egy kedvenc projektjéről! Miért volt ez a feladat különleges az ön számára?

B.K.J.: Az egyik legemlékezetesebb projektem egy MJO szivattyú üzemzavarához kapcsolódik. Ez különösen emlékezetes számomra, mert rendkívül gyors és precíz beavatkozást igényelt. A legfontosabb feladat a berendezés épségének megóvása volt a lehetőségekhez képest, miközben biztosítani kellett a kondenzátor hűtővízének ellátását. A kihívás abban rejlett, hogy a blokkokon egy ilyen nagyteljesítményű szivattyú meghibásodása nem okozhat problémát, és a rendszernek zavartalanul kell működnie. Ez a helyzet tökéletes példája volt annak, hogy milyen gyors döntéshozatalra és szakmai felkészültségre van szükség ebben a munkában.

GyT.: Mi jelenti Önnek a következő lépést?

B.K.J.: Motivál, hogy folyamatosan fejlődjek. A következő lépés számomra jelenleg az angoltanulás. Célom, hogy a közeljövőben felsőfokú nyelvvizsgát tegyek. Hiszem, hogy ez nemcsak személyes fejlődést jelent majd, hanem új lehetőségeket is nyithat a szakmai életemben. 

GyT.:  Mennyire jellemző a női munkaerő ebben a szakmában?

B.K.J.: Betanuló gépészként kezdetben furcsa volt, hogy egy többségében férfi kollégákból álló csapatba kerültem. Már az elején szerettem volna bebizonyítani, hogy megállom a helyem, úgy érzem ez sikerült is. Ebben nagy segítség volt a kollégák pozitív hozzáállása felém.

GyT.:  Érte valaha bármilyen szakmai megkülönböztetés női mivolta miatt?

B.K.J.: Sajnos volt olyan tapasztalatom, amikor szó szerint azt mondták nekem, hogy „nem vagyok ide való”. Ez természetesen nagyon rosszul esett, mert egy olyan környezetben, ahol a szakmai tudás és teljesítmény a legfontosabb, egy ilyen megjegyzéssel inkább a személyemet célozták, mint a munkámat. Egy ilyen kijelentés nemcsak sértő, hanem egyenesen visszavethet egy női munkavállalót, aki próbálja bizonyítani, hogy ugyanúgy ért a szakmához, mint bárki más. A kezdeti csalódottság után azonban fontos volt számomra, hogy ne hagyjam magam letéríteni az útról. Azt gondolom, hogy egy ilyen helyzetben a legfontosabb, hogy az ember képes legyen felállni, és erősebben folytatni a munkáját. Megtanultam, hogy a kétkedés és az előítéletek ellenére is folytathatom a szakmai utamat. Mindig a legjobb tudásom szerint végzem a feladataimat. Az ilyen megkülönböztetésre válaszként pedig az volt a célom, hogy bizonyítsak, hogy ne a nemem, hanem a tudásom és munkám alapján ítéljenek meg. Amikor azt látom, hogy egy kollégám esetleg nehézségekkel szembesül, még inkább odafigyelek, hogy támogassuk és ösztönözzük őt, hiszen senkinek sem szabadna elnyomni vagy megalázni egy másik embert a hovatartozása miatt. Ezen a téren is fontos szerepet vállalni, hogy egy egészséges és támogató munkahelyi kultúra alakulhasson ki, ahol a tudás és a szakmai teljesítmény a legfontosabb érték.

GyT.: Milyen tanácsot adna egy pályakezdő hölgynek, akármilyen szakmáról legyen is szó?

B.K.J.: Azt tanácsolnám, hogy ne hagyja, hogy az előítéletek vagy a kétkedés eltántorítsa a céljaitól. Ha elhivatott és hajlandó tanulni, akkor ugyanúgy megállja a helyét ebben a szakmában, mint bárki más. Legyen kitartó, kérdezzen bátran, és bizonyítsa be, hogy a tudás és a hozzáállás sokkal többet számít, mint bármi más.