GyártásTrend: Miért választottad ezt a szakmát?

Milánkovich Dorottya: Mindig is reál beállítottságú voltam. Az egyetemet fizika szakon végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, de számos olyan tárgyat hallgattam, amely kapcsolódik az űrtevékenységekhez.

GyT.: Hol kezdted a karrieredet?

M.D.: Az egyetem után az InnoStudio cégnél kezdtem Budapesten, ahol egy űrkémiai projekt koordinátora voltam. Ennek keretében a cég kémiai kísérleteket  tervezett a Nemzetközi Űrállomásra juttatni, amelyek az áramlásos kémiával segítik az űrben és más bolygókon történő gyógyszergyártást és gyógyszerkutatást. Az űreszközökön történő kémiai folyamatok és reakciók tesztelése mindenképpen egy fejlődő tudományág, amely egyre nagyobb hangsúlyt kap az űriparhoz kötődő tudományos világban is.

GyT.: Hol folytattad a karrieredet?

M.D.: A magyar űrszektor egészen kicsi más országokhoz képest, de szerencsére egyre többen találják meg az utat, hogy belépjenek az űrtevékenység világába. Közel hat évig dolgoztam a budapesti székhelyű C3S Kft.-nél kisműholdas projekteken. Az itt eltöltött idő mind emberileg, mind szakmailag rendkívül hasznos volt, mert remek csapattal tudtam együtt dolgozni, rendkívül érdekes projekteken. A cég kisműholdas missziók teljes lebonyolítását, illetve nagyműholdas rendszerek tervezését, gyártását és tesztelését végzi. Hozzám a kisműholdak, angolul CubeSatok tartoztak, amelyek 10×10×10 cm-es egységekből állnak és nagyjából cipősdoboz méretűek. Ezek a műholdak különféle feladatokat látnak el a világűrben, használhatók tudományos célú küldetésekre, különböző új űrtechnológiák demonstrálására vagy földmegfigyelési szolgáltatások biztosítására. Többnyire nemzetközi projekteken dolgoztunk, de magyar projektekben is részt vettünk. 

GyT.: Hogyan lehet kiküldeni egy műholdat a világűrbe?

M.D.: Egy műhold nagyon komplex rendszer, amely különböző területekről igényel szaktudást. Csapatmunkát kíván, és össze kell hangolni a részterületeket. Projektmenedzserként a tervezési, gyártási, tesztelési és üzemeltetési folyamatok szervezését irányítottam. Egy műholdat először különféle tesztekkel minősítik, hogy alkalmas legyen az űrbe jutásra és az űrbéli környezetben való üzemelésre. Ha megfelelt a követelményeknek, egy speciális dobozba, úgynevezett podba helyezik, amelyet a rakéta visz magával. Amikor a rakéta eléri a megfelelő pályamagasságot, a CubeSat a podból kilökődik, pályára áll, majd a következő órákban megtörténik vele a kapcsolatfelvétel. Onnantól a kommunikációs alrendszeren keresztül történik az üzemeltetés és küldi vissza nekünk az adatokat a Földre. Az első műholdunk, a RadCube három évig működött sikeresen, egészen a tervezett élettartama végén bekövetkező légkörbe való visszatéréséig.

GyT.: Milyen tudományos tevékenységekhez gyűjtenek adatokat ezek a CubeSatok?

M.D.: Elsőként egy sugárzásmérő és mágneses teret mérő műholdat juttattunk a világűrbe, később pedig már kamerával felszerelt műholdakat is, amelyek a Föld megfigyelését segítették. A harmadik műholdunk, a WREN, például műholdképek alapján a talaj nedvességtartalmát vizsgálja a mai napig. Ez két magyar egyetem és két magyar cég közös projektje, amely az aszály monitorozásban nyújt nagy segítséget mezőgazdasági szakembereknek.

GyT.: Jelenleg hol dolgozol?

M.D.: Tavaly költöztem ki Németországba, ahová a rakétákat fejlesztő Rocket Factory Augsburg vállalat hívott. Jelenleg a High Performance Space Structure Systems űripari vállalatnál dolgozom műszaki projektmenedzserként és üzletfejlesztő menedzserként. A cég kinyitható szerkezetek és reflektor antennák fejlesztésével és gyártásával, valamint termikus hardverekkel és kompozit alkatrészekkel foglalkozik.Az én projektem a fékezőernyők tervezése, gyártása és tesztelése, amely részben az ESA (Európai Űrügynökség) által támogatott projektekben, részben pedig nemzetközi piacra történik. Ezeket úgy kell elképzelni, mint hatalmas vitorlákat, amelyeket a műhold élettartamának végén nyitnak ki, hogy megnöveljék a légellenállást, ezáltal lassítsák az eszközt és csökkentsék a pályamagasságát, így elősegítve a biztonságos visszatérést a Föld légkörébe.

GyT.: Miért van szükség arra, hogy ezek a műholdak visszatérjenek a Földre?

M.D.:  Amikor egy műhold elvégezte a feladatát, a jelenlegi szabályozás szerint öt éven belül el kell égnie a légkörben. Visszatéréskor a felső légkörbe eleve nagy sebességgel lépnek be, de a fékezőernyő segítségével ezt a folyamatot fel tudjuk gyorsítani, így a műhold hamarabb megsemmisülhet. Ezzel tulajdonképpen az űrszemét mennyiségét csökkentjük. Ez azért fontos, mert napjainkban egyre több űreszköz áll pályára, viszont a Föld körüli környezet fenntarthatóságát szem előtt tartva gondoskodnunk kell ezek eltávolításáról is, megakadályozva, hogy a műhold hosszú ideig űrszemétként keringjen a Föld körül, így csökkentve az ütközések kockázatát más űreszközökkel.

GyT.: Miben más a külföldi munkakörnyezet?

M.D.: Általánosságban azt látom, hogy sokkal több lehetőségük van azoknak, akik az űriparban szeretnének elhelyezkedni. A cégnél egy 15 fős csapattal dolgozom, és a legfontosabb a kommunikáció megfelelő áramlása. A beszállítási határidők, a dokumentáció, valamint a szigorú ütemtervek mind nagy odafigyelést igényelnek. Itt ez nagyon jól működik. Főként az irodában dolgozunk, így nem online zajlik a kommunikáció. A munkához való hozzáállás és az a szemlélet, hogy probléma esetén a megoldást keressük, nem pedig a felelőst, jelentősen hozzájárul a hatékony együttműködéshez.

GyT.: Mi volt a legnagyobb kihívás abban, hogy külföldre költöztél?

M.D.:: Nemzetközi, befogadó csapatba kerültem, így hamar otthon éreztem magam. A cég, amely kihívott, mindenben segített. Természetesen hiányzik a család és a barátok, de szerencsére gyakran haza tudok látogatni. Követem az otthoni űripari eseményeket is, és folyamatosan keresem annak módját, hogy az itteni kapcsolatokat a hazai projektek támogatására használhassam.

GyT.: Mi számodra a következő lépés?

M.D.: Hosszú távú célom, hogy valamilyen módon részt vehessek egy Holdhoz kapcsolódó misszióban vagy egy emberes űrküldetésben.

GyT.: Milyen tanácsot adnál egy fiatal pályakezdő nőnek?

M.D.: Mindenkinek azt mondom, hogy érdemes minél több helyen próbálkozni, akár otthon, akár külföldön szeretne valaki elhelyezkedni. Egyetemistáknak mindenképpen ajánlom a különféle gyakornoki programokat, amelyek révén a világ bármely pontjára el lehet jutni. Minél több ilyen tapasztalat szerepel az önéletrajzban, annál könnyebb lesz elhelyezkedni. Az űrszegmens kicsi, de nagyon nyitott: kedves, támogató közösség várja a space nerd-öket!