GyártásTrend: Mi motivált arra, hogy a gyártás és logisztika területén helyezkedj el? 

Gerliczky Éva: Már gyakornokként is a Bosch miskolci gyárában dolgoztam, ahol a folyamatfejlesztési projektekben lehetőséget kaptam a gyors fejlődésre. Megtetszett, hogy itt kreatív módon lehet új folyamatokat „megálmodni”, átlátni és működtetni. Itt lettem csoportvezető, majd később termelésvezető. Akkoriban ez komoly bizalmat jelentett, különösen úgy, hogy frissen tértem vissza a munka világába szülési szabadság után. Termelési környezetben különösen erősen érezhető a munkánk hozzáadott értéke - látom, hogy a termék, amit elkészítünk, kimegy az ajtón, és valós piaci értéke van.

GyT: Mit jelent az, hogy értékáram-menedzser vagy a Boschnál?

G.É.: Gyakorlatilag a teljes értékláncért felelek: onnan, hogy bejön az anyag, legyártjuk, addig míg kimegy a termék a kapun. Ez a szerepkör nálunk jóval túlmutat az operatív gyártásirányításon: egyszerre fogom össze a napi termelési feladatokat, koordinálom a fejlesztési projekteket, és biztosítom, hogy a gyári és üzletági stratégia összhangban működjön. Az én területem az egyik legnagyobb gyártási egység Miskolcon. 
Jelenleg tíz gyártósoron dolgozunk, ezek többségében manuális szerelősorok, amelyeket 280 kékgalléros kolléga működtet. A mérnöki csapatom hat főből áll, velük együtt felelek a teljes operáció gördülékeny működéséért. Az én feladatom nemcsak az, hogy jól menjen a napi gyártás, hanem az is, hogy ezek a termékek versenyképes áron kerüljenek piacra. Mivel az ár körülbelül 80 százaléka alapanyagköltségből áll, ezért a fennmaradó mozgásteret a termelési hatékonyságban kell megtalálnunk. Nagyon fontos tehát, hogy a mennyiségi, a minőségi és a költségmutatókat egyaránt szem előtt tartsuk, és úgy szervezzük meg az operációt, hogy a hosszú távú stratégiai célokkal is összhangban legyen.

GyT: Milyen kihívásokkal találkozol munkád során?

G.É.: Azt szoktam mondani, hogy tűzoltásból nem lehet megélni. A legnagyobb kihívás mindig az, hogy ne csak a napi működést biztosítsuk, hanem fejlesztésekre is maradjon idő és energia. A termelés hajlamos beszippantani, de vezetőként fontos, hogy időt tudjak szánni előremutató döntésekre is. Sokat tanultam arról, mikor kell gyorsan dönteni, és mikor jobb információt gyűjteni, mérlegelni. A multitasking a mindennapok része, de időnként félrevonulok a „kockás füzetemmel”, hogy fókuszáltabban átgondoljak dolgokat.

GyT: Mit szeretsz a munkádban, van olyan eredmény, amire különösen büszke vagy?

G.É.: Számomra mindig az a legizgalmasabb, amikor valami újat alkothatunk. Nincs két egyforma napunk, és ez húsz év után is inspirál. Jó érzés végigsétálni a gyárban, és ráismerni egy-egy megoldásra, amit a csapatommal közösen valósítottunk meg – ezek a hétköznapi „csodák” nagyon motiválóak. Az egyik legemlékezetesebb projektünk egy manuális akkumulátor-összeszerelő sor automatizálása volt. Házon belül álmodtuk meg, és hívtuk életre. Nem volt egyszerű. Az egyik robot nem hozta a ciklusidőt, kamerás elemzésekkel kellett rájönnünk, hol csúszunk el. Közben rengeteg nem várt kihívás merült fel, a csapat sokszor elbizonytalanodott. Vezetőként ilyenkor arra volt szükség, hogy én legyek a biztos pont. Még ha belül én is kerestem a válaszokat, kifelé magabiztosságot mutattam, hogy elhiggyék: meg fogjuk oldani. Azt hiszem, ez az egyik legfontosabb vezetői feladat – hinni abban, hogy sikerül, bízni a csapatban akkor is, amikor akadályok sora gördül elénk.

GyT: Női vezetőként mit tapasztaltál a pályád során – előnyöket vagy inkább hátrányokat?

G.É.: Én a női vezetői lét előnyeit próbálom megragadni. Úgy érzem, hogy az empátia, az érzelmi intelligencia és a törődés, amit nőként és anyaként hozok magammal, bizalmat teremt a kollégákban – különösen azokban, akik maguk is hasonló élethelyzetben vannak. Egyetemistaként a gépészkaron négyen voltunk lányok háromszáz fiú között, de ezt sem hátrányként éltem meg, inkább egy különleges lehetőségként.

GyT: Hogyan látod a gyártás és logisztika jövőjét?

G.É.: A digitalizáció, az MI és az automatizálás már itt vannak körülöttünk, és gyorsuló tempóban alakítják át a munkánkat. Ezek a fejlesztések versenyképesebbé teszik a gyárat, de óriási felelősségünk van abban, hogy a szervezet ne maradjon le. Tudatosan építjük a kollégák kompetenciáit, legyen szó mérnökökről vagy operátorokról. Például egy okoskamerás minőségellenőrzési megoldás csak akkor működik hatékonyan, ha a mérnök érti, milyen logika szerint dönt a rendszer. A jövő nemcsak adatok gyűjtéséről, hanem azok helyes értelmezéséről szól – ezt tanulnunk kell.

GyT: Mik a terveid a következő időszakra?

G.É.: A karrieremet soha nem terveztem meg előre, de mindig igyekeztem megragadni az adódó lehetőségeket. Most is itt látom a jövőmet, különösen az ipar körül zajló digitális és automatizálási transzformációban. Amíg új kihívások és változatos projektek várnak, addig tudom, hogy jó helyen vagyok.

GyT: Hogyan tartod egyensúlyban a munkát és a magánéletet?

G.É.: A férjemmel közösen szervezzük a mindennapokat, amelyek kialakult rutint követnek két iskolás gyerekkel. Viszont a hétvégéket igyekszünk maximálisan kihasználni: imádunk túrázni, bringázni, síelni. Néhány éve elkezdtünk kempingezni, most már lakókocsival járjuk az országot – ez az, ami igazán feltölt bennünket.