A megújuló energia alkalmazása ma már számos gyártóvállalat dekarbonizációs és energiabiztonsági stratégiájának a része. Ahogy azonban növekszik a napelemes kapacitás, úgy kerülnek előtérbe azok az üzemeltetési kérdések is, amelyek első látásra távolinak tűnhetnek az energiatermeléstől. Ilyen a napelemparkok területén található növényzet rendszeres kezelése is.
A hagyományos megoldás jellemzően gépi kaszálást és ehhez kapcsolódó rendszeres munkavégzést igényel. Egy megfelelően kidolgozott alternatíva viszont egyszerre mérsékelheti a gépi beavatkozás szükségességét, támogathatja a terület természetközelibb kezelését, és új típusú együttműködést teremthet az energetikai és agrárszektor szereplői között.
Legeltetés a napelemek között
Erre épül Paragi Dénes, a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának agrár- és üzleti digitalizáció szakos hallgatójának koncepciója, melyet az SZTE IKIKK Virtus Hallgatói Ötletversenyén is bemutatott. Az elképzelés lényege a napelemparkok zöldfelületeinek menedzselt legeltetéssel történő karbantartása.
A modellben a növényzet szabályozását részben vagy egészben legelő állatok végzik. Ezzel csökkenthető lehet a hagyományos gépi növényzetkezelés szerepe, miközben a napelempark területe az energiatermelés mellett agrárfunkciót is kaphat.
Üzleti szempontból éppen ez teszi érdekessé a koncepciót: egy meglévő üzemeltetési feladatra nem újabb gépesítéssel, hanem egy másik ágazat erőforrásainak bevonásával keres megoldást.
A fenntarthatóság akkor működik, ha az üzemeltetésben is megjelenik
A vállalati fenntarthatósági projektek egyik fontos kérdése, hogy a beruházás teljes életciklusa során milyen környezeti és gazdasági hatások keletkeznek. Egy napelempark esetében ezért nem kizárólag az számít, mennyi megújuló villamos energiát termel. Az üzemeltetés erőforrásigénye, a területhasználat, a karbantartási folyamatok és a helyi környezetre gyakorolt hatás szintén része a teljes képnek.
A menedzselt legeltetés ebből a szempontból több vállalati célt kapcsolhat össze. Mérsékelheti a gépi növényzetkezelés iránti igényt, természetközelibb területhasználatot teremthet és potenciálisan költséghatékony alternatívát jelenthet a hagyományos karbantartással szemben.
A megoldás természetesen nem alkalmazható automatikusan minden napelemparkban. A terület adottságai, a növényzet, az infrastruktúra kialakítása, az állatállomány kezelése, a munkabiztonság és az üzemeltetési követelmények egyaránt meghatározzák, hogy hol lehet életképes a modell. Éppen ezért vállalati környezetben a következő lépést a pilotprojektek és a mérhető eredmények jelenthetik.
Az ötlettől a kipróbálható üzleti modellig
A projekt azért is érdekes a vállalati innováció szempontjából, mert nem pusztán egy fenntarthatósági elképzelésről van szó. Paragi Dénes eredetileg a Hungarian Startup University Program keretében kezdett foglalkozni a témával, majd projektje bekerült az SZTE IKIKK Virtus Hallgatói Életpálya Programjába. A mentorálás és szakmai tanácsadás során a koncepció üzleti oldalát is továbbgondolták, és azonosították azokat a lépéseket, amelyekkel egy kezdeti ötletből később tesztelhető, működő projekt válhat.
Ez a megközelítés a gyártó- és energetikai vállalatok számára is releváns. Az egyetemeken születő innovációk ugyanis nem feltétlenül kész termékként érkeznek az iparba. Sok esetben olyan koncepciókról van szó, amelyek vállalati tesztkörnyezettel, iparági tapasztalattal és valós üzemi adatokkal fejleszthetők tovább.
Mit jelenthet mindez egy gyártóvállalat számára?
Azoknál a vállalatoknál, amelyek saját napelemparkkal rendelkeznek, ilyen beruházást terveznek, vagy megújulóenergia-termelőkkel működnek együtt, a növényzetkezelés elsőre marginális üzemeltetési kérdésnek tűnhet. Nagyobb területeknél azonban a rendszeres karbantartás már költség-, erőforrás- és fenntarthatósági tényező.
Egy jól felépített pilot során ezért több szempont is mérhető lenne: hogyan változik a növényzetkezelés költsége, mennyivel csökken a gépi munkavégzés, milyen hatással van a módszer a terület állapotára, illetve milyen működési és biztonsági feltételek mellett illeszthető a modell egy energetikai létesítmény üzemeltetésébe.
Az eredmények alapján már üzleti alapon összevethetővé válhatna a hagyományos és az alternatív megoldás.
Ipar és egyetem: a tesztelés lehet a következő lépés
A szegedi projekt jól példázza, hogy a fenntarthatósági innováció nem feltétlenül új technológia vagy nagy beruházás formájában jelenik meg. Sokszor egy meglévő folyamat újragondolása teremthet egyszerre környezeti és gazdasági értéket.
A napelemparkok menedzselt legeltetése esetében a következő fontos lépés ezért a gyakorlati validáció lehet: valós vállalati környezetben megvizsgálni, hogy a modell milyen feltételek mellett működőképes, skálázható és gazdaságos.
Ez pedig lehetőséget teremthet energetikai szereplők, napelempark-üzemeltetők, gyártóvállalatok, agrárvállalkozások és az egyetemi innovációs ökoszisztéma együttműködésére.
A kérdés így már nemcsak az, hogyan lehet zöldebb egy napelempark, hanem az is, hogy hogyan lehet a fenntarthatóságot mérhető üzleti és üzemeltetési előnnyé alakítani.
Forrás: Szegedi Tudományegyetem
A borítókép illusztráció, fotó: Adobe Stock
