Az indulásként abszolvált hittantanári képesítést csak rövid ideig hasznosította, viszont az ingatlanszakmában hosszú éveket töltött el, nem hiába, kitanulva a facility management szakmát ugyanis egyre közelebb került a műszaki világhoz. Elvégezve az egyetem műszaki menedzser szakát gyenge áram szakirányon hamar csatlakozott az E.ON-hoz, mostanra pedig közel 130 ember munkájáért felel napi szinten.

GyártásTrend: Indulásként nézzük a tanulmányaidat. Azonnal egy meglepő tény: első diplomádat a Veszprémi Hittudományi Főiskolán szerezted. Önként adódik a kérdés, hogyhogy erre a szakra esett a választásod?

Wölfinger Mariann:Valóban a Veszprémi Hittudományi Főiskola teológia szakán szereztem hittan-tanári diplomát. Miután ezt megkaptam, elmentem tanítani: egy évig voltam napközis nevelő egy katolikus általános iskolában, és tanítottam hittant is. A pályaválasztásom nem volt feltétlenül tudatos, ebben inkább a családi hagyományok játszottak szerepet. A gimnáziumi tanulmányaimat Debrecenben végeztem a Svetits Katolikus Gimnáziumban, utána pedig tanári pályára szerettem volna menni, és a másodikként megjelölt hely volt a veszprémi tanintézmény. Már menet közben is sejtettem, hogy nem ez lesz a végső állomás, viszont úgy voltam vele, hogy ha már elkezdtem valamit, akkor azt vigyem is végig; nem szeretek ugyanis semmit félbehagyni. A későbbiekben aztán már gyorsan prózaibb irányba fordult a pályám.

Gyt: Karriered szempontjából azok a skillek, azok a tudások, amiket a veszprémi tanulmányaid során megszereztél, elsajátítottál, miként hasznosultak?

W.M.: Alapvetően a pedagógiai, pszichológiai tanulmányok váltak hasznomra, a hatékony kommunikáció alapjait sikerült elsajátítani; miként lépjünk kapcsolatba emberekkel, hogyan adjunk nekik feladatokat, azt miként kérjük számon, hogyan ellenőrizzük az elvégzett munkát, egyáltalán egy csoporttal hogyan tudunk jól együtt dolgozni. Ezek olyan gyakorlati ismeretek, melyek nem csak a tanári munkát segíthetik, de vezetőként is hasznosulhatnak, amikor a beosztottakkal, munkatársakkal kell egy hatékonyan együttműködő viszonyt kialakítani.

Gyt: Maradjunk még mindig egy kicsit a tanulmányaidnál. A Nyugat -Magyarországi Egyetemen marketinget tanultál, aztán a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán property manager, azaz ingatlan gazdálkodói képesítést szereztél. Az itt megszerzett ismeretek, tudásanyag mennyiben tudtak a későbbiekben hasznosulni a műszaki pályán?

W.M.: A marketinges tanulmányaim során olyan alapismeretekhez jutottam, amiket gyakorlatilag bárhol az életben, bármely szakma művelése során hasznosítani tudtam. Olyan általános ismeretanyagról beszélünk, mint hogy milyen módjai vannak az értékesítésnek, milyen adózási környezetben kell a munkánkat végezni, egyáltalán, ha szerződünk, azt milyen feltételekkel, milyen jogi részletekre figyelve tegyük meg.

Az ingatlanmenedzseri képzésen pedig már akkor vettem részt, amikor egy ingatlanfejlesztéssel foglalkozó cégnél voltam alkalmazásban. Az elsődleges cél az volt, hogy olyan gyakorlati tudás birtokába jussak, ami szakmailag kellő magabiztosságot ad, magyarán: ne csak tapasztalati úton induljak el egy-egy tárgyalásra, egy ingatlan projekt elvégzendő feladataihoz ne csak a gyakorlatban már megszerzett ismeretek birtokában lássak hozzá, hanem legyen mögötte lexikális tudás, megalapozott ismeretanyag is.

Olyan kérdések is terítékre kerültek például, hogy mi alapján lehet egy ingatlant fejleszteni, mi alapján lehet tervezni, de arról is szóltak a tanulmányaim, hogy milyen főbb szerkezeti elemei vannak egy ingatlannak, és egy értékbecslésnél melyek a főbb műszaki, gazdasági szempontok, amiket mindenképpen figyelembe kell venni.

Mivel ebben a munkakörben már szükség volt a gazdasági ismereteken túl technikai, műszaki tudásra is, így az ingatlangazdálkodói képesítés megszerzését már a későbbi, hangsúlyosan a műszaki területen végzendő munkáim egyfajta előszobájának lehet tekinteni, belépőnek a műszaki világba.

Gyt: Ha jól értelmezem, facility managerként, ami a következő állásod volt, talán még nagyobb százalékát tette ki a munkádnak a műszaki ismereteket igénylő tevékenység?

W.M.:A facility management, hogyha magyarra szeretnénk fordítani, akkor az üzemeltetést jelent, az épületek működésével, működtetésével foglalkozik ez a szakma, ami elsősorban az ingatlanok műszaki tartalmára fókuszál, a gépészetre, az épület villamoshálózatára, rendszerszinten.

A műszaki ismeretek azért voltak ekkor már elengedhetetlenek számomra, mert nekem kellett menedzselni azt a vállalkozói hátteret, azt a vállalkozói kört, akik működtették ezeket az ingatlanokat. Itt szakcégekről, szakemberekről beszélünk, akik a légtechnikától kezdve, a vízhálózaton keresztül, a villamoshálózati rendszerekig bezárólag látnak el feladatokat.

Ez egy nagyon sokrétű feladatkör, ugyanakkor azt én mindig is tudtam magamról, hogy engem az érdekel, hogy mitől működik valami, hogy lehet azt jobbá tenni, és így jött a képbe a műszaki rész is.

Amikor az egyetem műszaki menedzser szakára jelentkeztem, akkor alapvetően ez is volt a motiváció. Vezetőként (akkor már tizen-akárhány éve vezetőként dolgoztam különféle cégeknél) a vállalat gazdasági-pénzügyi helyzetével szükségszerűen tisztában kellett lennem, viszont (és akkor már nem csak ingatlanokról beszélünk) a műszaki ismeretek elsajátítása is sürgetővé vált. Műszaki menedzserként végeztem, villamosságtan, gyengeáram szakirányon, bár most egy erősáramú szervezetnek vagyok a vezetője, az alapok azért hasonlók.

Gyt: Akkor most forduljunk is rá a jelenre, az E.ON-os munkádra. Ez hogy talált meg, mert hiszen ez azért egy komoly váltás, az ingatlanfejlesztés és üzemeltetés után.

W.M.: Ez valóban egy teljesen más terület. Öt évvel ezelőtt kerültem az E.ON-hoz. Iparágon kívülről egy fejvadászcég talált meg; alapvetően az a fajta kihívás keresés, és az a fajta újdonság iránti vágy, ami mindig is jellemzett, az terelt engem az ingatlanok, az épületek világából a villamosenergia ágazatba. Jelenleg az Észak-Pesti Áramhálózati Üzem vezetése a feladatom, és több mint 120 ember dolgozik az irányításom alatt.

Gyt: Miként képzeljük el ezt a munkatársi gárdát? Alapvetően egy maszkulin világnak gondolom, vagyis itt nőként dolgozni, főleg női vezetőként, komoly kihívást jelenthet.

W.M.: Én azt gondolom, ma már talán annyira nem is az. Ugyanis egyre több hölgy találja meg a számítását és a karrierlehetőséget ebben a műszaki világban, konkrétan a villamosenergia iparban is. Bár azért még mindig jóval több a férfi kolléga, mint a hölgy. Az én csoportom, akikkel együtt dolgozom, 90 százalékban férfiakból áll, ők zömmel erősáramú villanyszerelők, mérnökök, műszaki szakemberek. A női munkatársaim jellemzően gazdasági területen dolgozó kollégák, illetve egyéb adminisztratív jellegű feladatokat látnak el.

Kollégáimmal azt a villamos elosztó hálózatot működtetjük, ami az E.ON Észak-Pesti Üzeméhez tartozik, közvetve pedig 350 ezer fogyasztó biztonságos áramellátásáért vagyunk felelősek. Területileg ez Budapestnek az északi része a negyedik kerülettől elindulva kifele, Fót, Mogyoród, Dunakeszi, a Dunakanyarban felfelé menve egészen a szlovák határig. Tehát egy közel 50 településből, és az érintett budapesti kerületekből álló lakott térség tartozik a közvetlen irányításom alá.

Gyt: Pontosan mi az általad irányított egység feladata?

W.M.:Pest megye három részre tagozódik földrajzi szempontból ami a villamosenergia elosztói hálózatát illeti: Buda, Dél-Pest és Észak-Pest.  A villamosenergia-hálózatot mi kis, -illetve középfeszültségen működtetjük, a hálózat pedig szabadvezetéken, vagy pedig földkábelen keresztül jut el a fogyasztóhoz. Azok a nagy oszlopok, amelyek többnyire a mezőkön átívelnek, azok a nagyfeszültségű hálózat részei, és az már nem is az én területemhez tartozik.

Az irányításommal dolgozó közel 130 emberrel mi ezt a hálózatot működtetjük. Vannak például tervezett karbantartások, ilyenkor előzetesen értesítjük a fogyasztókat, hogy ettől eddig áramszünet lesz, mert az adott trafót, állomást karbantartjuk. Vagy vannak hálózatbejárások, amikor látszólag indokolatlanul közlekednek a kollégáink a szabad vezetékes hálózat alatt, de közben azt figyelik, hogy milyen műszaki állapotban vannak az oszlopok, vezetékek és azt jegyzőkönyvben rögzítik.

Egy ellenőrző lista alapján azt vizsgálják, hogy a szigetelők, illetve a különböző toldóanyagok, beépített eszközök rendben vannak-e.  Emellett elhárítjuk az meghibásodásokat, üzemzavarokat. Amikor erős a szél, vagy van egy vihar, akkor a szabadvezetékes hálózat el tud szakadni- például, ha rádől egy fa -, a föld alatt futó kábelhálózatunk pedig zárlatos lehet. Ezeket a keletkezett hibákat kell kijavítani, tehát az üzemzavar elhárítás is a feladatunk részét képezi.

Gyt: Hogyan indul a napod, mivel kezded a munkádat?

W.M.: Jellemzően az az első, amikor megérkezem, hogy megkérdezem a kollégákat, illetve megnézem azt a rendszert, ami nekem ezt mutatja, hogy történt-e valami az éjszaka a hálózaton. Volt-e olyan jellegű üzemzavar, az ügyfelek számára áramszünettel járó esemény, amiről tudnom kell, és ha igen,  szükséges-e beavatkozni. Akár úgy, hogy plusz erőforrást kell berendelni, mert az éppen készenlétben lévő kollégák nem tudják a megnövekedett számú feladatot rövid határidővel kezelni, vagy akár vállalkozó partnert kell behívnunk. 

Ez az, amivel indítunk. Aztán utána azokról a feladatokról beszélünk, amik éppen a kollégák előtt vannak. A villamosenergiát folyamatosan, tökéletesen szünetmentesen nem tudjuk biztosítani, de azt, hogy a villamosenergia odajusson mindenkihez megfelelő minőségben, azt mindenképpen biztosítanunk kell. Ezekben szünetek sajnos előfordulnak, de mi azon vagyunk, hogy ezeket a problémákat – például a korábban említett hálózatra dőlt fára visszautalva – gyorsan kiküszöböljük.

Gyt: Mennyire fontos a személyes jelenlét a munkád során, és mennyire lehet magára a szervezetre támaszkodni?

W.M.: A napi szintű munka rajtam kívül is tud működni. Megvannak azok a csoportvezetők, megvannak azok a diszpécserek, akik irányítják a kollégákat, akik, ha kell, az üzemirányítással egyeztetnek, akik a budapesti villamosenergia-elosztásért felelnek. A velük való együttműködés a feladatom fontos része. Ez azért fontos, mert a fővárosban rengeteg olyan stratégiailag kiemelt cég, kórház, intézmény található, aminek a működése kritikus kérdés. 

Vezetőtársaim, kollégáim ugyanakkor pontosan tudják, hogy napi szinten a szerelőket hova vezénylik, hova küldik, milyen feladatok vannak. Ezeket a munkákat egy hónappal előre megtervezzük. Azon kívül, hogy én azt ellenőrzöm, hogy ez miként működik, vannak különböző olyan projektfeladatok is, amikben részt veszek. Legyen az akár munkavédelem, folyamatok optimalizálása, vagy az év folyamán a különböző projektek előrehaladása, vagy azoknak a megfelelő ütemben tartása. Esetenként be kell avatkozni, egyeztetni kell társosztályokkal. Jellemzően ezek azok a feladatok, amiket napi szinten viszek.

És a másik, ami szintén nagyon fontos, hogy lehetőség szerint próbálok a kollégákkal a helyszínen találkozni, kimenni területre, megnézni, hogy ők hogyan működnek, hogy tudnak mondjuk egy két hétig tartó hőségriadóban a 40 fokban  dolgozni. Megvan-e a mindenünk, amire szükségük van. A mi munkánk egy kockázatos tevékenység. Amikor valahol be kell avatkozni, mert előáll egy üzemzavar, akkor ott lehet egy életveszélyes helyzet is, mert akár tűz ütött ki, vagy egy olyan vezetékszakadás van, amiben még éppen áram van, és ott azonnal feszültségmentesíteni kell, nehogy baleset történjen.

Ezeket mind kezelni kell. Nagyon fontos, hogy a kollégák tudják, hogy van egy olyan vezető, aki tisztában van azzal, hogy nekik hol és milyen feladatuk van pontosan, és ha bármi van, akkor azt érezzék, hogy tudnak segítséget kérni.

Gyt: Beszéltünk korábban a tervezhető munkákról, de itt azért nagyon gyakran fordul elő havária helyzet is. Abban az esetben mi a teendőd? Ez egy éjjel-nappali szolgálatot jelent? Tehát téged éjszaka is lehet riasztani?

W.M.: Normál működés esetén nincsen arra szükség, hogy a vezető beavatkozzon. De mondjuk egy jelentősebb fogyasztókiesés esetén már ott kell legyek a parancsnoki hídon. A mi munkánk egy pontosan szabályozott, rendeletileg, törvényileg is. Ha van egy havária szituáció, akkor mindenképpen az én felelősségem az, hogy meghozzam a döntést a rendelkezésemre álló háttérinformációk alapján, hogy átlépünk egy magasabb fokozatba, és onnantól a normál működésünket egy vezényelt, irányított működés veszi át.

Ez hasonlóan történik, mint egy félkatonai szervezetben. Onnantól kezdve az irányítás is ennek megfelelően történik: berendeljük a kollégákat, elrendeljük a 12 órás műszakokat. Nyilván, ha valaki jelzi, hogy ő fáradt, vagy nem érzi magát komfortosan, akkor őt nem erőltetjük, de akkor innentől kezdve kitolható a munkaidő. Akik nincsenek ügyeletben, azoknak is esetleg fel kell venniük a szolgálatot, és oda lehet őket rendelni a különböző feladatokra.

Ha normál üzem van, akkor persze az én munkám is gyakorlatilag a nap végén lejár. De ha valamilyen nem várt esemény történik, akkor a felelősséget és a döntést én hozom meg az adott helyzetben.

Baleset esetén a kollégákat mentesíteni kell az adott feladat alól, és valaki mást kell oda küldeni, hogy befejezze azt, amit a balesetet szenvedett kolléga előzőleg csinált. El kell rendelni annak az esetnek kivizsgálását, munkavédelmi szakembert kell oda hívni, de ha történik valamilyen, a természeti környezetet potenciálisan veszélyeztető esemény, nekem azzal is dolgom van. Dolgozunk különböző olajjal töltött trafókkal, elosztó szekrényekkel, amik esetenként bizony okozhatnak környezeti károkat, ha ilyesmi történik azt azonnal kezelnünk kell. 

Gyt: Mennyire gyakran kell a helyszínre kijárni, egyáltalán ez mennyire része a feladataidnak?

W.M.: Nagy hangsúlyt kell fektetni a kollégák oktatására, a védőeszközök biztosítására, a technológiák betartására és mindennek a végrehajtására. Én ugyan megmutatni nem tudom, hogy neki mit kell csinálni a helyszínen, de ez nem is az én feladatom. Az viszont az én feladatom, hogy kint a területen azt megnézzem, hogy ő megértette-e azt, hogy például neki miért kell egy kockázatértékelést megkezdeni, amikor egy munkaterületre megérkezett.

Az az én feladatom, hogy megnézzem, hogy azokat a védőeszközöket, amiket megkapott, a munkavédelmi cipő, a ruha, a sisak, vagy a kesztyű, azokat ő viseli -e? Megfelelően körül van-e kerítve az a munkaterület, ahol ő dolgozik? Nem veszélyezteti-e saját magát, vagy mondjuk a környezetét azáltal, hogy ő munkát végez? Ezeknek az ellenőrzése is mind az én reszortom, hozzátartozik a vezetői feladatokhoz.

Gyt: Az interjú végén térjünk vissza arra a kérdésre, amit már beszélgetésünk elején is egy kicsit pedzegettünk, vagyis, hogy mennyire számít maszkulin, amolyan férfias tevékenységnek a műszaki terület?

W.M.: Ezeket a nemek közti sztereotípiákat én már nem szívesen vallom, szerintem ezeket lassan el kell felejteni, el kell engedni. Itt már régen nem arról van szó, hogy fizikailag valaki képes-e megemelni, teszem azt 30 kilót, vagy csak éppen 5-öt tud megmozdítani. A fizikai erő és állóképesség másodlagos. Arról van szó, hogy valaki meg tud-e tanulni bizonyos dolgokat, el tud-e sajátítani bizonyos képességeket. És ez bizony nemtől független!