Mi volt a motivációtok forrása, hogy jelentkezzetek, részt vegyetek ezen a versenyen?

Gregor András (G. A.):  Egyértelműen a tapasztalatszerzés. Olyan projektben való részvétel lehetősége, amely betekintést enged a szakma mindennapjaiba.

Gaál Bernadett (G. B.): A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Anyagmozgatási és Logisztikai Rendszerek Tanszékének logisztikai mérnök szakos hallgatói évek óta részt vesznek ezen a versenyen, mondhatni hagyománya van már a Logisztikai Csapatbajnokságnak, a tanszéken is ki vannak rakva a korábbi évek dobogós csapatainak oklevelei. Megtiszteltetés volt számunkra, hogy 2024-ben mi öten képviselhettük az egyetemünket.

Ki miként készült fel a megmérettetésre? Egyáltalán, hogyan lehet felkészülni?

G. A.: Felkészítő tanárunkon, dr. Nagy Zoltán András adjunktuson kívül a versenyen már gyakorlatot szerző egyetemisták segítettek abban, hogy a korábbi évek tapasztalataiba betekinthessünk. Ezek alapján a legfontosabb kihívásnak azt tartottuk, hogy a feladatoknak ne egyénenként, külön-külön, hanem egységes csapatként tudjunk nekiállni. Igyekeztünk egymást annyira megismerni, hogy ha egy feladat elénk kerül, minél előbb körvonalazódjon, hogy az egyes csapattagok hogyan fognak részt venni benne, mit várhatunk egymástól, kinek mi az erőssége, gyengesége. 

G. B.: Azt mondhatom, hogy a versenyre való felkészülés nem volt nehéz, hiszen mind az öten egy évfolyamra járunk, összeszokott teamet alkottunk. A mi segítőnknek, felkészítő tanárunknak, dr. Sárdi Dávid Lajos adjunktusnak sokéves tapasztalata van már ebben a versenyben, így tudta, milyen típusú feladatok szoktak előfordulni az egyes fordulókban, ami sokat jelentett nekünk. Ezenkívül valójában nem volt másra szükség, mint az egyetemi tanulmányaink során elsajátított tudásra, ez biztos alapot szolgáltatott minden fordulóban.

Milyen fordulókról van szó, mit kell teljesíteni?

G. B.: Először egy online teszten a logisztikai ismeretekről kellett számot adni, ami azt jelenti, hogy 5 óra alatt 50-60 különböző kérdésre kellett felelnünk. Ezt követően egy logisztikai társasjátékkal játszottunk élőben a többi csapattal, majd pedig ki kellett dolgozni egy esettanulmányt, és el kellett készíteni egy bemutatkozó videót. Végül ott volt az „élő show”, amely gyakorlatilag a döntő, itt az esettanulmányt prezentáltuk, és más feladatokban is helyt kellett állnunk.

Melyik feladat tette próbára leginkább a csapatok képességeit? 

G. A.: A mi csapatunknak az online, időre történő tesztfeladatsor megoldása volt a legnehezebb. Egyszerre kellett az időt jól beosztani és a feladatokat úgy szétosztani, hogy a maximumot tudjuk kihozni magunkból pontszámok tekintetében. Végül két részre osztottuk a csapatot; gyakorlati példákkal foglalkoztak ketten, hárman pedig egymást segítve az elméleti kérdésekre adtak válaszokat.

G. B.: A második fordulóban játszott PROFIT-A-BILITY társasjáték újdonság volt számunkra, így ennek a megismerése és megtanulása időt igényelt. Szerencsére a verseny előtt kölcsön tudtunk kérni egyet a szervezőktől, így nem éles helyzetben találkoztunk a szabályokkal először. Bár ezek kicsit eltértek az általunk interneten talált játékszabálytól, senki nem ijedt meg ettől, hanem egymást segítve gyűjtöttük össze a lehető legtöbb profitot, és sikerült sok pontot gyűjtenünk a játék során. Ezenkívül az esettanulmány megoldását említeném meg, ahol számos olyan komplex logisztikai kérdéskör felmerült, amellyel az egyetemen még nem foglalkoztunk korábban, hiszen ezek a tanulmányainkban csak a következő években fognak majd előkerülni, így ezekbe a témákba önállóan kellett beleásnunk magukat.

Mi volt az esettanulmány tárgya?

G. B.: Egy valós autóipari beszállító cég valós problémája szolgáltatta a feladatot. Egy raktárlayout kialakítását és egy gyártósor kiszolgálásának megtervezését kellett megoldani. A kiindulópont az volt, hogy az elektromos autók elterjedése miatt a gyárban új termékek gyártására állnak át. A kiürített üzemet újra be kellett rendezni, és a várható megrendelésekhez meg kellett tervezni egy alapanyagraktári, illetve késztermékraktári layoutot, és a kettő között a gyártósor kiszolgálásának megtervezése is feladatunk volt. A csapatok számokat kaptak a rendelési igényekről, a termékek paramétereiről, a gyártási folyamatról. Ennek alapján kellett összeállítani egy tervet, hogy a várható legnagyobb igények mellett egy csúcsidőszak esetén milyen kapacitásokkal kell a raktárt működtetni, ehhez milyen technológia és milyen anyagmozgató gépek a legjobbak, illetve hogyan lehetne kiszolgálni ebből a raktárból a gyártást, valamint a termékraktárt a gyártósorokról.

Milyen stratégiákat alkalmaztatok a feladatok megoldása és az egész verseny során?

G. A.: Igyekeztünk az egyéni erősségek mentén kialakítani a feladatok megoldását. A stratégia az elejétől az volt, hogy amennyiben egy adott feladat az egyik csapattag számára testhezállóbb, úgy a többiek az ő meglátásait próbálják magukévá tenni, és keresni azokat a lehetőségeket, ahol tevékenyen részt vehetnek a közös cél elérésében. 

G. B.: A csapattagok közti jó kommunikáció és a helyes helyzetfelmérés az, amit mi, mondhatni, stratégiaként vittünk végig a verseny alatt.

Születtek olyan tanulságok, melyeket a versenyzés kapcsán szűrtetek le, és amelyek segítenek majd a jövőbeli szakmai pályafutásotok során?

G. A.: A csapatmunkának megvannak az előnyei és a hátrányai is. Ha egy csapat azonban jól összeáll, és jobban megismerik egymást a csapattagok, rendkívül hatékony és gyors lesz a munka, amivel nagy előnyre lehet szert tenni.

G. B.: Megint csak a jó kommunikációt tudom említeni. Egymás megismerése, képességeinek feltárása és a pozitív, előremutató gondolkodás az, amit legfontosabb tanulságként megtanultunk, és amit a jövőben is tudunk kamatoztatni.

Mit tanácsolnátok azoknak, akik a jövőben szeretnének részt venni ezen a versenyen?

G. A.:Keressenek egy olyan közösséget, amellyel szívesen dolgoznának akár napestig! Csak ajánlani tudom, minden perce megérte a versenynek, ugyanis sok olyan tapasztalat gyűjthető, amilyennel az egyetemi kereteken belül nem igazán találkoznának. 

G. B.: Minden leendő versenyzőt arra buzdítok, hogy próbálják ki magukat szakmai versenyeken, hiszen többek között megismerkedhetnek olyan emberekkel, más egyetemekről érkező diákokkal, vállalatvezetőkkel, akik utána a szakmai fejlődésükben támogathatják őket.

Hogyan látjátok a jövőt ezen a területen, miként fest majd a logisztikai iparág a következőkben?

G. A.: Úgy gondolom, hogy elképesztő potenciál van az iparágban a különböző új technológiák integrálásának lehetőségével az egyre növekvő globális ellátási láncok fejlesztésében, azok hatékonyabbá tételében. 

G. B.: A logisztikai szakma még viszonylag fiatal és kiforratlan, így megannyi megoldatlan probléma megoldására törekszik ez a terület, emellett pedig folyamatosan fejlődik is. Mivel ez egy tág szakterület a gyártástól a raktározáson és a szállításon át a különböző innovatív technológiai és szoftveres megoldásokig, így mindenki megtalálhatja benne azt a területet, amelyben a tudását a legjobban tudja hasznosítani.

Cikkünk eredetileg a GyártásTrend magazin szeptemberi lapszámában jelent meg, amely ezen a linken olvasható.