Fontos mérföldkőhöz érkezett az amerikai légierő és a Lockheed Martin Skunk Works autonóm repülési programja. A kaliforniai Edwards légibázison (Edwards Air Force Base) végrehajtott HAVE HEAT tesztsorozat során az X-62A VISTA mesterséges intelligenciája már nem szimulált céladatokat kapott: a repülőgépre szerelt, működő fedélzeti szenzor információit kellett valós időben feldolgoznia, majd ezek alapján irányítania a gépet.
A tesztek során a Lockheed Martin Legion Pod elnevezésű érzékelőrendszerét használták. A konténer egy IRST, vagyis infravörös kereső- és követőrendszert tartalmaz, amely passzív módon érzékeli és követi a repülőgépek infravörös jelét. A rendszer így aktív radarsugárzás nélkül is szolgáltathat céladatokat.
Az X-62A feladata egy valódi T-38 Talon repülőgép követése és elfogási helyzetbe kerülése volt. A Lockheed Martin adatai szerint nyolc repülés során összesen 27 AI-vezérelt elfogást hajtottak végre. A mesterségesintelligencia-ágens a Legion Podból érkező valós idejű adatokat dolgozta fel, és ezek alapján autonóm módon irányította az X-62-est a taktikai elfogási pozícióba.
A szenzortól közvetlenül a manőverig
Technológiai szempontból éppen ez az úgynevezett sensor-to-action, vagyis érzékeléstől a cselekvésig terjedő zárt szabályozási lánc a demonstráció legfontosabb eleme. A korábbi autonóm repülési kísérleteknél a célpontok és más környezeti elemek egy része szimulált adatként kerülhetett a rendszerbe. A valós érzékelők adatfolyama ezzel szemben zajos, bizonytalan és folyamatosan változik, ezért a feldolgozása jóval összetettebb feladat az autonóm rendszer számára.
A HAVE HEAT során az AI-nak már egy működő infravörös szenzor adatfolyamából kellett értelmeznie a taktikai helyzetet, majd az információt közvetlenül repülésvezérlési döntésekké alakítania. Ez a valós idejű szenzorfeldolgozás, a fedélzeti számítási kapacitás és az autonóm irányítás szoros integrációját igényli.
Az autonóm ágensekhez a Lockheed Martin Skunk Works Supermassive nevű AI-keretrendszerét alkalmazták. A vállalat beszámolója szerint az ágensek teljes integrációja és földi tesztelése az X-62 platformon mindössze három hónapot vett igénybe.
Nyílt architektúra gyorsíthatja a fejlesztést
Az X-62A különlegessége, hogy eleve új technológiák gyors tesztelésére alakították ki. A korábban NF-16D néven üzemelő, kétüléses F-16D-alapú gépet 2021-ben minősítették át X-62A VISTA – Variable In-flight Simulation Test Aircraft – kísérleti repülőgéppé.
A platform nyílt rendszerarchitektúrája lehetővé teszi külső fejlesztők autonóm algoritmusainak, AI-megoldásainak és új hardverelemeinek integrálását. Egy párhuzamos, HAVE HOLIDAYS nevű programban például harmadik fél által készített autonóm ágenst is integráltak, valamint olyan biztonsági megoldásokat teszteltek, amelyek megakadályozzák, hogy az autonóm jármű túllépje az előre meghatározott működési korlátokat.
A fejlesztés következő fázisában az X-62A RTX PhantomStrike radart, nagyobb szenzor- és számítási kapacitást, valamint korszerű hálózati adatkommunikációt kap. Ez a moduláris felépítés ipari szempontból is lényeges: az autonóm repülés fejlődésének kulcsa egyre kevésbé csak egyetlen algoritmus, sokkal inkább a szenzorok, edge AI, fedélzeti számítástechnika, kommunikáció és repülésvezérlés egységes rendszerbe integrálása.
Az X-62A kísérlete ezért túlmutat egy AI által végrehajtott látványos repülési manőveren. A teszt azt demonstrálja, hogy a mesterséges intelligencia a szimulációs környezetből fokozatosan átléphet a valós idejű, fedélzeti érzékelőkre épülő autonóm döntéshozatal világába.
Forrás: New Atlas/Lockheed Martin/Air Force Test Center
Borítókép: Lockheed Martin
