GyártásTrend:Hogyan köteleződött el az élelmiszeripar mellett? 
Deli Szimóna: Gyerekkorom óta állattartással foglalkoznak a szüleim. Ahonnan én jövök, ott rengeteg kertészet található és már fiatalként is dolgoztam. A betakarítástól a raktározásig betekintést nyerhettem a folyamatokba, így már akkor is szoros kapcsolatom volt az élelmiszer-előállítás különböző lépéseivel. Később, amikor pályaválasztás előtt álltam, már tudtam, hogy az élelmiszermérnöki szakma az, ami igazán érdekel. Legnagyobb szerencsémre nem tévedtem, és elmondhatom, hogy abban dolgozom, amit szeretek.

GyT.: Milyen út vezetett az Alföldi Tejhez?
D.SZ.: A BSc-t a Szent István Egyetem Élelmiszermérnöki szakán végeztem, most épp az élelmiszerbiztonsági és minőségi mérnök MSc-t fejezem be. Középiskolásként is dolgoztam már: a családi gazdaságban, egy csomagolóüzemben, sőt egy élelmiszerlánc raktárában is. Az egyetem után fél évet töltöttem egy húsipari cégnél, ott tanultam meg a húsfeldolgozás alapjait. 2020-ban épp munkahelyváltás előtt álltam, amikor megláttam, hogy az Alföldi Tej mérnök gyakornokokat keres. Bár nem volt tejipari gyakorlatom, éreztem, hogy ez jó lehetőség lesz tanulásra és fejlődésre. A cég nyitott volt a pályakezdőkre, és ez sokat jelentett számomra.

GyT.: Milyen feladatokat kapott a gyakornoki évben?
D.SZ.: Megismerkedtem az egyes termékek gyártástechnológiájával, a műszaki berendezések működésével, és sok kisebb-nagyobb feladaton keresztül elsajátítottam a mérnöki gondolkodásmódot. A legjobb az volt, hogy az elvárások mindig összhangban voltak az aktuális tudásommal. Így fejlődhettem és tanulhattam anélkül, hogy összeroppantam volna a kihívások súlya alatt.

GyT.: Volt, aki különösen sokat segített ebben az időszakban?
D.SZ.: Igen, a mentorom Tapolczai Zoltán volt. Nagyon féltem a hibázástól, és mindig a maximumot akartam nyújtani. Ő tanította meg nekem, hogy szabad hibázni – de természetesen úgy, hogy közben ne veszélyeztessük a projektet. Emberileg és szakmailag is számíthatunk rá. Határozott, reális, de magas elvárásokat támaszt, és egy biztonságos, fejlődést támogató környezetet teremtett számomra.

GyT.: Az elméleti tudás mennyire volt elég az induláshoz?
D.SZ.: Az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy az egyetemen megszerzett elméleti tudást hogyan ültessem át gyakorlatba. Nagyon jó elméleti alapokat kaptam, ami nélkül nem tudnék most itt tartani. De a gyakorlat teljesen más világ. Minél több tapasztalatot szereztem, annál jobban láttam, mennyi mindent nem tudok még. A tudásvágyam mindig is erős volt, és azt tapasztaltam, hogy ha valaki fejlődni akar, megkapja hozzá a lehetőséget. Az ipar csínját-bínját tapasztalati úton szerzi meg az ember, és ehhez évekre, feladatokra, olykor pedig hibákra és újra próbálkozásokra van szükség. 

GyT.: Miért szereti ezt a munkát? Mi teszi izgalmassá?
D.SZ.: Számomra nagyon izgalmas, hogy a fogyasztók számára a tej csak egy fehér folyadék, de ez nem is állhatna távolabb az igazságtól, hiszen még a definíciójában is benne van : "bonyolult összetételű biológiai folyadék". Minden beérkező tej egyedi, és ugyan a folyamataink szabályozottak annak érdekében, hogy folyamatosan a legkiválóbb minőségű terméket tudjuk a fogyasztók asztalára tenni, mégis minden tejnek megvannak a maga beltartalmi tulajdonságai, ami miatt a legkisebb változtatással is hatalmas minőségbeli javulást lehet elérni. A legmagasabb követelményeknek kell megfelelnünk, és ennek érdekében a legmagasabb szakértelemmel is kell hozzáállnunk a gyártás minden egyes lépéséhez. 

GyT.: Van olyan projekt, amire különösen büszke?
D.SZ.: Az egyik kedvenc projektem az volt, amikor a joghurtjaink állományjavítása érdekében a gyártás minden lépését át kellett vizsgálnunk. Olyan feladat volt ez, aminél nem hittem, hogy a kiforrott technológiánkba új dolgokat fogok tudni behozni. Végül aztán több ponton is, a legkisebb paraméter változtatásokkal olyan léptékű pozitív változásokat lehetett elérni, amelyek jelentősen segítették a joghurtjaink minőségének javítását. Nap mint nap új dolgokat tanulok, és ebből a projektből az is kiderült számomra, hogy a fejlesztési lehetőségeknek sosincs vége. 

GyT.: Mi a legfontosabb tulajdonság, amit egy fiatal mérnöknek érdemes elsajátítania?
D.SZ.: Megtanulni kérdezni. A kérdésekből lesz a tudás. Nyitottság, rugalmasság, a kihívásokkal való szembenézés képessége – ezek mind kellenek. Az élelmiszeripar gyorsan változik, és mindig alkalmazkodnunk kell az új követelményekhez.

GyT.:  Milyen csapatot vezet most? Mi a legfontosabb vezetői alapelv, amit követ?
D.SZ.: A technológiai csapat tartozik hozzám, amely a gyártástechnológiai fejlesztésekért, valamint a hibák megelőzéséért felelős. A közös munkánk célja, hogy a lehető legjobb minőségű termékek kerüljenek ki a gyárból, ehhez pedig elengedhetetlen az összhang és az együttműködés.
Számomra a csapatmunka olyan, mint a sportban: egy mindenkiért, mindenki egyért. A siker mindig a közös erőfeszítések eredménye. Fontosnak tartom, hogy minden csapattag képes legyen új nézőpontot behozni egy adott helyzet megoldásába. A szakmai felkészültség mellett ugyanilyen fontos a nyitottság és a fejlődni akarás.
Vezetőként a hitelességre törekszem – és úgy gondolom, ez elsősorban a tudásból fakad. Nem hatalmat gyakorlok, hanem a projektek sikeréért dolgozom együtt a csapattal. Részt veszek a napi munkában, és igyekszem úgy irányítani a közös feladatokat, hogy közben mindenki értse, miért fontos, amit csinálunk. Egy vezető feladata nemcsak a koordináció, a döntéshozatal vagy az erőforrások kezelése, hanem az is, hogy működő, összetartó csapatot építsen.

GyT.: Milyen tapasztalatokat szerzett női vezetőként?
D.SZ.: Jobban tartottam a negatív megkülönböztetéstől, mint amennyire valóban megtapasztaltam. Különösen a húsipari gyakorlati évem előtt volt bennem félsz, de végül pozitívabb tapasztalataim lettek, mint amire számítottam. Sokat segített, hogy határozott vagyok, és könnyen megtalálom a hangot másokkal. Azt is mindig egyértelművé tettem, hogy tanulni akarok, és hogy komolyan gondolom ezt a pályát. Ezért is kaptam sok támogatást pályakezdőként. Szerencsére az Alföldi Tejnél különösen egészséges a vállalati kultúra: férfiak és nők, vezetők és beosztottak valóban egyenrangú félként tudnak együtt dolgozni, egymást meghallgatva és támogatva. Természetesen kihívások mindig vannak, de a bennem lévő tudásvágy mindig erősebb volt annál, hogy bármi eltántorítson.

GyT.: Hogyan tudja a munkát összeegyeztetni a magánélettel?
D.SZ.: A munkám időbeosztása alapvetően rugalmas, kötetlen munkaidőben dolgozom, de a gyártási ritmus hatással van ránk. Előfordulnak váratlan helyzetek, ezekhez tudni kell alkalmazkodni. Fontosnak tartom az egyensúlyt: próbálok tudatosan időt szánni a családomra, a barátaimra, a hobbimra. Mostanra újra elkezdtem lovagolni – gyerekkorom óta a lovak közelében érzem magam otthon. Emellett szívesen túrázunk hétvégente, és hetente párszor funkcionális edzésre is járok.

GyT.: Mit gondol, mi a következő szakmai lépés az Ön számára?
D.SZ.: Elsőként szeretném lezárni a mesterszakos tanulmányaimat. De már most is tervezem, hogy később újabb képzésekbe kezdek. Azt vallom, hogy a legjobb befektetés önmagunk fejlesztése – mert csak így tudunk lépést tartani a fejlődéssel, és hozzájárulni a szakmánk jövőjéhez.